Intézménytípusok

A gimnáziumban általános műveltséget megalapozó, valamint érettségi vizsgára és felsőfokú iskolai tanulmányok megkezdésére felkészítő nevelés és oktatás folyik.

A gimnáziumi oktatás hagyományosan a 9. évfolyamon kezdődik és a 12. évfolyamig tart. Amennyiben az oktatás két tanítási nyelven – a magyaron kívül egy világnyelven vagy valamelyik magyarországi kisebbség anyanyelvén – folyik, akkor a program előkészítő évfolyammal kezdődik, így tizenhárom évfolyamos. A gimnáziumi oktatás 1991 óta úgynevezett szerkezetváltó – a hagyományos négy évfolyamos helyett hat vagy nyolc évfolyamos – gimnáziumokban is folyhat. A hat vagy nyolc évfolyamos gimnáziumok programjaikat az 5. vagy a 7. évfolyamon (alsóközépfokon, ISCED 2-es szinten) indítják, és a 12. évfolyamon zárják. Felsőközépfokon a kezdő (9.) évfolyamon a diákok 41,6 %-a jár gimnáziumba (Táblák [STADAT] –  Idősoros éves adatok – Oktatás). A gimnáziumi oktatásban részt vevő tanulók 73%-a négy évfolyamos, 27%-a hat vagy nyolc évfolyamos képzésben érintett (Oktatási Hivatal). kötelező és választható tanítási óráinak összege

Földrajzi megközelíthetőség

A gimnáziumi feladatot ellátó köznevelési intézmények száma 2020-ban 557 (Köznevelési közérdekű adatok publikálása), de ha a feladatellátási helyek (tagintézmények) összes számát tekintjük, akkor jelenleg 933 iskolában folyik gimnáziumi oktatás Magyarországon. Ez elegendően kiterjedt hálózat ahhoz, hogy mindenki találjon lakóhelyéhez közel – tömegközlekedéssel legfeljebb egyórás utazással elérhető – gimnáziumot. A legalább 8-10 ezer lakosú városokban már tipikusan találunk gimnáziumot, és az ennél valamivel kisebb települések egy részén is. Külön utaztatási szolgáltatás nincsen, de a gimnáziumok elhelyezkedésének sűrűsége és a tömegközlekedés szinte mindenkinek megoldhatóvá teszi a napi bejárást. Aki ezt túl nagy tehernek érzi, dönthet a kollégiumba költözés mellett. A gimnáziumok által kínált férőhelyek száma összességében jóval meghaladja a jelentkezők számát, többek között a korosztályok egyre csökkenő létszáma miatt.

Kollégiumi férőhelyet az igénylők nagy hányadának tudnak biztosítani az iskolák, bár – mivel a kollégiumi kereslet csökken – a kínálat visszaszorulóban van.

Felvételi követelmények és iskolaválasztás

A 2011. évi CXC. törvény a nemzeti köznevelésről biztosítja a szabad iskolaválasztást minden tanuló számára. A szülő gyermeke adottságainak, képességeinek, érdeklődésének megfelelően, saját vallási, világnézeti meggyőződésére, nemzetiségi hovatartozására tekintettel szabadon választhat óvodát, iskolát, kollégiumot. A gyermek – ha nem cselekvőképtelen – tizennegyedik életévének betöltésétől a szülő ezt a jogát gyermekével közösen gyakorolhatja.

A gimnázium ugyanakkor – jogszabályban meghatározott kivétellel – meghatározhatja a tanulói jogviszony létesítésének tanulmányi feltételeit, azaz a felvételi követelményeket, és jogszabályokban (rendeletekben) meghatározott körben és módon felvételi vizsgát szervezhet (2011. évi CXC. törvény a nemzeti köznevelésről, 50. §.). Az iskola a felvételi követelményeket a felvételi tájékoztatóban, a tanév rendjében meghatározott időben köteles nyilvánosságra hozni. A gimnázium megkövetelheti a központi írásbeli felvételi vizsgán való részvételt. A központi anyanyelvi és matematika írásbeli felvételi vizsgán valamennyi diák azonos feladatokat kap, ami lehetővé teszi az eredmények összehasonlítását. Az Oktatási Hivatal által szervezett felvételi vizsgát az általuk választott középiskolában teljesíthetik a tanulók.

A legtöbb gimnáziumba az általános iskolai tanulmányi eredmények alapján, vagy ezek mellett az Oktatási Hivatal által központilag kiadott, egységes, kompetenciaalapú feladatlapokkal megszervezett írásbeli vizsga eredményei alapján veszik fel a diákokat. Az írásbeli tesztek javításába a szülőnek és a diáknak betekintési joga van, és kérhetik az eredmény felülvizsgálatát.

Helyi szóbeli felvételi vizsgát csak az a gimnázium szervezhet, amely előírja a központi írásbeli vizsgán való részvételt. Az ún. szóbeli vizsga rendszerint kötetlen beszélgetést jelent, nem a tudásszint tesztelését.

A jelentkezések és felvételek adminisztrációját az Oktatási Hivatal által működtetett központi számítógépes rendszer végzi. A tanuló bármennyi középfokú intézmény bármennyi tagozatára beadhatja jelentkezését, megjelölve a prioritásbeli sorrendet. A rendszer e sorrend figyelembevételével adja meg a felvételi eredményekről, illetve az iskolák döntése alapján a felvételről szóló információt. A tanuló felvételéről az iskola igazgatója dönt.

A középfokú iskolába történő jelentkezéssel kapcsolatos jogorvoslati lehetőséget a 20/2012. EMMI rendelet rögzíti. Az eljárásban a kiskorú tanulót szülője képviseli. A központi írásbeli vizsga értékelésével kapcsolatban észrevétel nyújtható be, melyet az iskola köteles érdemben elbírálni. Az iskola a bírálat eredményét határozat formájában, megfelelő indokolással, az észrevétel benyújtását követő három munkanapon belül írásban közli az észrevételt tevővel. Ha a szülő nem ért egyet a határozattal, fellebbezéssel élhet, melyet az Oktatási Hivatalnak címezve, a vizsgát szervező iskolában kell benyújtani.

Korosztályok és a tanulók csoportosítása

Az iskolába felvett tanulók osztályba vagy csoportba való beosztásáról – a szakmai munkaközösség, annak hiányában a nevelőtestület véleményének kikérésével – az igazgató dönt.

A gimnáziumot 9. évfolyamon kezdők 14 éves korban kezdhetik meg tanulmányaikat. A gyakorlatban azonban a 9. évfolyamosok között csak a diákok mintegy harmada 14 éves, a többiek általában 15, az évet ismétlők 16 évesek. A szerkezetváltó gimnáziumok 5. és 7. évfolyamára felvettek legalább 10 (tipikusan 11), illetve 12 (tipikusan 13) évesek. A négy, hat és nyolc évfolyamos gimnázium érettségivel való befejezésének legkorábbi ideje 18 éves (tipikusan 19 éves) kor, az ötéves, két tanítási nyelvű programokon 19 éves (tipikusan 20 éves) kor.

A 2011. évi CXC. törvény a nemzeti köznevelésről 4. melléklete tartalmazza az osztálylétszámokra vonatkozó előírásokat. A minimális osztálylétszám a gimnáziumban 26 fő, a maximális 34 fő, az átlagos (ajánlott) 28 fő. A maximális létszám csak a törvényben meghatározott szűk körben léphető át.

Az iskola határozza meg, hogy a kötelező és a nem kötelező tanórák hány százalékánál és milyen tanóráknál alkalmaz osztálybontást. Leggyakrabban az idegen nyelvi oktatást szervezik csoportbontásban, tipikusan két csoportra osztva az osztályokat. Előfordul, hogy tudásszint szerint csoportosítják a diákokat az egész évfolyamon. Csoportbontás más tantárgyaknál is előfordul.

Egyéni és kiscsoportos foglalkozás is tartható az iskolákban. Ezt az iskola tipikusan tehetséggondozás, illetve hátrányos helyzetű tanulók felzárkóztatása céljából biztosítja.

Az iskolákban arra törekszenek, hogy ugyanazok a tanárok tanítsák a tantárgyakat a kezdő évfolyamtól a záró évfolyamig, de ezt oktatásszervezési és foglalkoztatási okokból sokszor nem sikerül megvalósítani. Az osztályok tanulói összetételén a 9–12. gimnáziumi évfolyamon az iskola csak ritkán változtat. A diákok csoportosítása tantárgyanként eltérő lehet (például az idegen nyelvnél a tudásszint, a testnevelés esetében a nemek szerinti bontás jellemző).

Az egyes osztályokhoz az osztályt tanító tanárok közül osztályfőnököt rendelnek. Az osztályfőnök végzi az osztályadminisztrációt, szervezi az osztály ügyeit (pl. tanításon kívüli programok). A szülőkkel ő tartja a legintenzívebb kapcsolatot a rendszeresen szervezett ún. szülői értekezleteken, telefonon, e-mailen és a papíralapú és elektronikus üzenőfüzeten keresztül.

Ha a munkaszervezés, órarend-kialakítás ezt lehetővé teszi, az iskolavezetők törekednek arra, hogy lehetőleg azonos szaktanár tanítsa a diákokat az évek során.

A tanév rendje

A tanév rendjét az oktatásért felelős miniszter (Emberi Erőforrások Minisztériuma) tanévenként rendeletben állapítja meg (27/2020. (VIII. 11.) EMMI rendelet a 2020/2021. tanév rendjéről).

Ez minden iskolára és valamennyi fenntartóra vonatkozóan kötelező. Az iskolák – ezt figyelembe véve – maguk jogosultak meghatározni az adott tanév helyi rendjét, amelyet az iskolai munkaterv tartalmaz. Erről az iskola vezetése dönt, de véleményezési joga van az iskolaszéknek, a szülői szervezetnek és a diákönkormányzatnak is.

A tanév helyi rendjében meg kell határozni a tanítás nélküli munkanapok időpontját (ezek számát a miniszteri rendelet szabályozza) és felhasználását; a szünetek időtartamát; a jogszabályban előírt, illetve az iskolai emléknapok időpontját; a nemzeti és az iskolai ünnepek megünneplésének időpontját; a diákközgyűlés idejét; valamint a nevelőtestületi értekezletek időpontját. Az iskolának és a kollégiumnak kölcsönösen tájékoztatnia kell egymást a tanév elfogadott helyi rendjéről.

Az iskoláknak a munkát a két félévre osztott tanév keretei között kell megszervezniük. A tanév első és utolsó tanítási napját a miniszteri rendelet határozza meg. Általános szabály, hogy az iskolában a tanítási év minden év szeptember 1-jén vagy szeptemberének első munkanapján kezdődik, és minden év június 15-én, illetve, ha ez a nap nem munkanap, a június 15-ét megelőző munkanapon fejeződik be. A rendelet rögzíti a tényleges tanítási napok számát (ez 179–182 nap között változik), valamint meghatározza, hogy a tanév folyamán a nevelőtestület pedagógiai célokra 6-7 tanítás nélküli munkanapot használhat fel. Ebből egy nap programjáról – a nevelőtestület véleményének kikérésével – a diákönkormányzat dönthet.

A tanulóknak egy tanítási évben legalább három alkalommal – két esetben minimum hat, egy esetben legkevesebb négy összefüggő napból álló – tanítási szünetet kell biztosítani. A rendelet kijelöli az őszi, a téli és a tavaszi szünet időpontját. Az iskola ezektől bizonyos feltételek betartásával eltérhet, de a tanév kezdő, illetve befejező napját nem módosíthatja. A rendelet rögzíti az érettségi vizsgák és az országos kompetenciamérés időpontját is.

A heti és napi órarend

Központi előírás, hogy az iskolában a tanítási év ötnapos tanítási hetekből áll.  (A nemzeti köznevelésről szóló törvény, 30.§). A szombat és a vasárnap tanítás nélküli pihenőnap. Tanítás nélküli pihenőnap jár a tanulónak a munkaszüneti napokon is. A tanítási év utolsó napját követően legalább harminc összefüggő napból álló nyári szünetet kell biztosítani. Az iskola a naptári év minden hétköznapján, iskolai szünet és nyári szünet idején is nyitva van, ekkor adminisztratív célú ügyeleti munkarend a jellemző. Az iskolaszék és a diákönkormányzat kérelmére, a fenntartó egyetértésével, a tanítási hetek – a szombat igénybevételével – hat tanítási nappal is megszervezhetők. A fenntartó egyetértésével az iskola igazgatója szintén elrendelheti a hat tanítási napból álló tanítási hét megszervezését, de a hatnapos munkahét nagyon ritka.

A tanulók heti, illetve napi időbeosztásáról az előírások alapján az iskola vezetése dönt. Ezt tükrözi a heti, illetve napi órarend. Ez a beosztás mindig egy tanévre szól. Összeállításakor figyelembe kell venni, hogy az elméleti tanítási órák hossza általában 45 perc. Az iskola rövidebb, illetve hosszabb (maximum 60 perces) tanítási órákat is szervezhet, ez azonban igen ritka. A tanórai foglalkozások megszervezhetők a hagyományos, tantermi szervezési formáktól eltérő módon, így különösen projektoktatás, erdei iskola, múzeumi foglalkozás, könyvtári foglalkozás, művészeti előadáshoz vagy kiállításhoz kapcsolódó foglalkozás formájában is.

A gimnáziumi oktatás jellemzően ötnapos, kivételes esetben hatnapos munkahétben szerveződik. Szinte mindig délelőtt, általában 8 és 14 óra között tart. Az iskolák – az iskolai szülői szervezet és a diákönkormányzat egyetértésével – beiktathatnak munkarendjükbe úgynevezett nulladik órát, mely legkorábban 7 óra 15 perckor kezdődhet, illetve tarthatnak tanórát 14 óra után is. A délutáni (nem kötelező) foglalkozások általában 14.30 után kezdődnek, előtte kötelezően ebédszünetet kell biztosítani.

A tanítási órák és a tanórán kívüli foglalkozások között a tanulóknak szünetet kell biztosítani. Ennek rendjét, valamint a tanítás kezdetét az iskolai házirend tartalmazza. Az óraközi szünetek tipikusan 10, ritkábban 5 vagy 15 percesek, de étkezés céljából ebédidőben 30–60 perces is lehet a szünet.

A tanulók napi kötelező tanóráinak maximális számát a Nemzeti alaptanterv szabályozza. A 9–12. évfolyamon ez nem lehet több napi nyolc tanóránál. A napi hat tanítási óra tekinthető tipikusnak. Nem ritka a diákok napi hét tanórás beosztása, amely a fakultatív (nem kötelező és kötelezően választható) órákkal esetenként napi nyolc óra is lehet. A tanulók heti kötelező és választható tanítási óráinak összege a 9–13. évfolyamon legfeljebb harmincnégy lehet.

Az iskola egyéb, tanórán kívüli foglalkozásokat (szakkör, önképzőkör, sportkör, énekkar stb.) is szervezhet a tanulók igényei, érdeklődése, valamint saját pedagógiai programja alapján. Ide sorolható az iskola által biztosított tanulószobai foglalkozás, amely – a szülők igényei szerint – a tanórán kívüli felkészülésre ad szervezett módon lehetőséget.

Az  ötnapos hétre épülő rendszer tipikus beosztása

Az iskolákban jellemzően szaktantermek is vannak (pl. fizikaterem, kémiaterem, nyelvi labor stb.), ilyenkor az adott tantárgyat tanulók mennek az adott órára az adott terembe, de vannak, ahol az egyes osztályközösségeknek is vannak saját osztálytermeik, ahol hetente sok órát eltöltenek.