Demográfiai helyzet

Magyarország területe 93 030 km2.

Magyarország népessége 2019-ben 9 772 756 fő. Az ország népessége – ugyan egyre kisebb mértékben – folyamatosan csökken. Ennek mértéke az 1980-as években volt a legerőteljesebb. A népesség csökkenésének meghatározó tényezője a természetes fogyás. A halálozások jelentősebb, valamint a születések számának kisebb mértékű csökkenése mellett a természetes fogyás nő. 2020-ra várhatóan az összlakosság nemek szerinti összetétele a következő lesz: férfiak – 4 656 907, nők – 5 082 123 fő. A népsűrűség 2018-ban és 2019-ben is 105 fő/km2. A születéskor várható átlagos élettartam az elmúlt évtizedben lassan növekvő tendenciát mutatott, férfiak esetében 2017-ben 72,43, nők esetében 78,99 év volt

A népesség megoszlása korcsoportok szerint (%):

Forrás: Eurostat (letöltés ideje: 2020. 05. 08.)

2019-ben a lakosság 70,5%-a városokban, illetve városi közösségekben él; Budapesten és agglomerációjában a teljes népesség közel 30%-a összpontosul. Az elmúlt években tovább erősödött az a folyamat, hogy az ország lakónépessége Közép-Magyarországra, illetve az ország nyugati részére koncentrálódik: míg a népsűrűség 2019-ben Dél-Alföldön 67 fő/km2, addig a fővárosban 3337 fő/km2. A 2015-ös adatok alapján Magyarországon a városi lakosság aránya 71,23% volt, mely 2018-ra 71,4%-ra növekedett

2015-ben a magyar lakosság 26,3%-a élt a szegénység és a társadalmi kirekesztődés kockázatával, ez az arány jelentősen csökkenő tendenciát mutat, 2017-ben 19,6%, 2019-ben 18,9% volt.

2017-ben a létminimum egy fogyasztási egységre számított átlagos értéke havonta 90  450 Ft volt, 2018-ban 94  820 Ft.

A szegénység vagy a társadalmi kirekesztődés kockázatának kitettek aránya csökken, de még mindig meghaladja az uniós átlagot. A gyerekek és a romák továbbra is sokkal jobban ki vannak téve a szegénység kockázatának, mint a lakosság többi része. A lakásvásárlási támogatások bővültek. E bővülés az utóbbi két évben egyre markánsabban figyelhető meg a kormány által bevezetett családtámogatási intézkedéseknek köszönhetően.

Az európai uniós csatlakozást követő évtizedben egyre erősödött a kivándorlás. Az utóbbi években a növekedés megtorpant, majd megfordult. Míg a csúcspontot jelentő 2015-ben 32 800 magyar állampolgár távozott külföldre, addig 2017-ben 25 100, ami 15%-kal kevesebb volt a 2016. évinél (29 400 fő). A külföldről visszavándorló magyar állampolgárok száma 2014-től folyamatosan növekszik, 2017-ben közel 6%-kal többen vándoroltak vissza, mint 2016-ban. 2019-ben a friss kivándorlás csak 21 900 fő volt, megállapítható, hogy hosszú évek után kevesebben mentek el, mint ahányan visszatérnek.

Bevándorlás, migráció

A jogszerűen és huzamosan Magyarországon tartózkodó külföldi állampolgárok száma 2018 elején 156 000 fő volt, az ország népességének 1,6%-a, 2019-ben 180 773, 2020 első félévéig 200 150 fő. Az itt élő külföldiek 65%-a Európából, döntően a környező országokból, főképp Ukrajnából (15,41%), Romániából (11%), Németországból (9,14%), valamint Szlovákiából (5,2,0%) érkezett. 26%-uk Ázsiából, 3,0%-uk Afrikából, 3,79%-uk az amerikai kontinensről származik.

2018-ban a nemzetközi vándorlás pozitív egyenlege 27 000 fővel mérsékelte hazánk természetes fogyásból adódó népességszám-csökkenését.

A Magyarországon tartózkodó külföldiek 47%-a Budapesten, 36%-a a fővároson kívüli városokban, 17%-a községekben élt. A népességhez viszonyított ezer lakosra jutó arányuk a fővároson kívül Győr-Moson-Sopron, Baranya és Zala megyében a legnagyobb, míg Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében a legkisebb. Az itt élő külföldiek között több volt a férfi (58,5%), mint a nő (41,4%), korösszetételük pedig fiatalabb, mint a honos népességé. Mindkét nem esetében a 20–39 éves korosztály létszáma a meghatározó, akik összességében a külföldiek 48%-át tették ki. 2017-ben közel háromszor annyi külföldi állampolgár kért magyar állampolgárságot, mint ahány magyar állampolgár kivándorolt az országból, és más ország állampolgárságát kérte.

2018-ban 20 000 korábban kivándorolt magyar állampolgár tért vissza. A visszavándorló magyarok 31%-a Ausztriából, 25%-a Németországból, 22%-a pedig az Egyesült Királyságból tért haza. A 2017-es adatokhoz viszonyítva az Ausztriából és az Egyesült Királyságból visszatérők aránya növekvő tendenciát mutatott csoportjukon belül, miközben a Németországból visszavándorlók aránya csökkent. A hazatérők 65%-a 40 évesnél fiatalabb, 29%-a 30 év alatti volt. 56%-uk férfi, jellemzően hajadonok vagy nőtlenek (53%), de a kivándorló magyarokhoz viszonyítva körükben magasabb a házasok aránya (35, illetve 24%)

A külföldi állampolgárok bevándorlása és a magyar állampolgárok kivándorlása

Forrás: http://www.bmbah.hu/index.php?lang=hu

Forrás: KSH (letöltés ideje: 2020. május 15.)

A nemzetközi – és elsődlegesen az illegális – migráció tekintetében Magyarország úgynevezett tranzitországnak számít, mivel a bevándorlók végső úti célja a nyugat-európai régió. A magyar kormány az Európai Bizottság korábban megengedő menekültpolitikájával szemben határozott álláspontot képvisel.

2008 és 2012 között évente átlagosan bő ezer menedékkérelmet adtak be hazánkban, ami a már ekkor is többszázezres uniós átlagnak csak a töredéke volt. 2013-ban megindult az emelkedés, 2015-ben 177 135 menedékkérőt regisztráltak.

Az azt követő években jelentősen csökkent e szám, 2016-ban 29 432, 2017-ben 3397, majd 2018-ban 671, 2019-ben mindössze 500 menedékkérőt regisztráltak a hatóságok. Az uniós országok 2015-ben döntöttek a menedékkérők kvóták alapján történő elosztásáról – többek között magyar ellenszavazattal – a tagállamok gazdasági ereje, munkanélküliségi mutatója és lakosságszáma alapján. Magyarország, Szlovákia és Lengyelország megtámadta a döntést az Európai Bíróság előtt.

2017. szeptember 5-én az Európai Bíróság elutasította a migránsok tagállamok közötti elosztását szolgáló uniós mechanizmus ellen benyújtott magyar és szlovák keresetet. A Kormányzati Tájékoztatási Központ 2018. januári tájékoztatása szerint 2015-ben 508, 2016-ban 432, 2017-ben 1291, 2018-ban pedig 37 személy nemzetközi védelemben részesítéséről döntöttek a magyar hatóságok.

Forrás: KSH (letöltés ideje: 2020. május 15.)

A nemzetközi védelemben részesítettek 90%-a Magyarországon nem létesített lakcímet, hanem kihasználva a schengeni övezeten belüli szabad mozgás lehetőségét, a kiállított okmányokkal elhagyta Magyarország területét.

A köznevelési törvény értelmében a Magyarország területén tartózkodó menedékesek gyermekei, valamint a tranzitzónában tartózkodó gyermekek részére az oktatásért felelős miniszter – az idegenrendészetért és menekültügyért felelős miniszter egyetértésével – ideiglenes működési engedély kiadásával engedélyezheti nevelési-oktatási intézmény működését.

A nem magyar állampolgárságú kiskorú óvodai ellátásra való jogosultságának, illetve tankötelezettségének feltételeit jogszabályok határozzák meg (a menedékjogról szóló törvény, a szabad mozgás és tartózkodás jogával rendelkező személyek beutazásáról és tartózkodásáról szóló törvény, a harmadik országbeli állampolgárok beutazásáról és tartózkodásáról szóló törvény). A meghatározott feltételek fennállása esetén a nem magyar állampolgár az óvodai nevelést, az iskolai nevelés-oktatást, a kollégiumi nevelést, a pedagógiai szakszolgálatokat a magyar állampolgárokkal azonos feltételekkel veheti igénybe.

Hivatalos és kisebbségi nyelvek

Magyarország népességének több mint 97%-a magyar nemzetiségű, az ország hivatalos nyelve a magyar. Magyarország Alaptörvénye államalkotó közösségként ismeri el a nemzeti és etnikai kisebbségeket, és biztosítja számukra a jogot saját kultúrájuk ápolásához, anyanyelvük használatához, az anyanyelvű oktatáshoz, a saját nyelven való névhasználathoz, továbbá a közéletben való kollektív részvételhez. A nemzetiségek jogairól szóló 2011. CLXXIX törvény a bolgár, a görög, a horvát, a lengyel, a német, az örmény, a roma/cigány, a román, a ruszin, a szerb, a szlovák, a szlovén és az ukrán nyelvet számítja a nemzetiségek által használt nyelvnek. A törvény értelmében Magyarország védelemben részesíti a nemzetiségeket, biztosítja saját kultúrájuk ápolását, anyanyelvük használatát, az anyanyelvű oktatást, kollektív részvételüket a közéletben, elősegíti kulturális autonómiájuk megvalósulását, garantálja az önkormányzatisághoz való jogát.

A magukat valamely hazai nemzetiséghez tartozónak vallók száma 2001 óta a legtöbb hazai nemzetiséget tekintve jelentős mértékben emelkedett.

A 2011. évi népszámlálás során a népesség 6,5%-a, 555 507 fő vallotta magát valamely nemzetiséghez tartozónak. A legnépesebb hazai nemzetiség a cigányság (2011. október 1-jén a magukat cigánynak vallók száma 315 ezer). A nemzetiségek képviseletét 1827 települési kisebbségi önkormányzat és 13 országos kisebbségi önkormányzat biztosítja. A népszámlálás kisebbségi anyanyelvvel kapcsolatos adatai azt mutatták, hogy a kisebbségi anyanyelvű népesség fogyása – a roma nyelveket anyanyelvüknek vallók és néhány alacsonyabb létszámú kisebbség kivételével – tovább folytatódott. Az alapvető jogok biztosáról szóló 2011. évi CXI. törvényben foglaltak alapján megszűnt a nemzeti és etnikai kisebbségi jogok országgyűlési biztosának jogintézménye. Feladatait 2012. január 1-től az Alapvető Jogok Biztosa Hivatala vette át.

A nemzetiségek jogairól szóló törvény értelmében az állam tekintet nélkül arra, hogy a köznevelési intézménynek ki a fenntartója, támogatja a nemzetiségek által használt nyelv alkalmazását a nemzetiségi köznevelésben. A nemzetiségi köznevelés többletköltségét – jogszabályban meghatározott módon – az állam viseli. A köznevelési törvény biztosítja az önálló kisebbségi oktatáshoz való jogot, illetve a kisebbségi nyelv használatát az oktatásban.

A Nemzeti alaptanterv (NAT) fontos szerepet szán a magyarországi nemzetiségekhez tartozók öntudatának ápolásának, erősíti a tanulók nemzeti közösségekhez való tartozását, hangsúlyozza a nemzetiségi nyelv és kultúra közvetítésének fontosságát. A NAT alapján a hazai nemzetiségekkel kapcsolatos tudnivalóknak minden műveltségi területen és minden tudásszinten már az általános iskola első osztályától meg kell jelenniük. Így a helyi pedagógiai programokba is bekerülhet például a nemzetiségek népköltészete, és lehetőségük nyílik a gyerekeknek arra, hogy tágítsák látókörüket.

A nemzetiségek számára fontosak a nemzetiségi kulturális intézmények, mint a színházak, múzeumok és közösségi házak. A nemzetiségek jogairól szóló törvény értelmében a nemzetiségi önkormányzat jogosult nemzetiségi kulturális intézmény létesítésére, fenntartására, más által létesített kulturális intézmény fenntartói jogának, illetve kulturális feladatellátásának átvételére. A nemzetiségi önkormányzatot az általa fenntartott kulturális intézmény működtetésében az állam a központi költségvetésről szóló törvényben meghatározott módon és mértékben támogatja.

Vallások

Vallási tekintetben Magyarország meglehetősen homogén. A 2011. évi népszámlálás adatai szerint a nagy történelmi egyházakhoz tartozók száma csökkent, a kisebb egyházak, felekezetek híveinek aránya emelkedett, valamint nőtt az egyházhoz, felekezethez nem tartozók száma a kérdésre válaszoló népesség körében. Összesen több mint 7 millióan vallották magukat valamelyik keresztény egyházhoz tartozónak. A KSH adatai szerint a katolikusok száma 3 millió 872 ezer fő, a reformátusoké 1 millió 153 ezer fő és az evangélikusoké 215 ezer fő. A magukat valamelyik kisebb vagy újabb vallási-világnézeti közösséghez tartozónak vallók együttes számaránya alig 1,1%.

A Magyarországon regisztrált 286 vallás közül mintegy 150 esetében a hívek száma nem éri el a 100 főt. Ennek hátterében egyfelől az 1990 óta ugrásszerűen megnőtt vallási kínálat áll, másfelől a hazánkban élő és hitüket magukkal hozó külföldi állampolgárok nagyobb száma. Általában véve elmondható, hogy a magukat valamilyen egyházhoz, felekezethez tartozónak vallók átlagos életkora magasabb, mint a teljes népesség átlagos életkora. A valamilyen egyházhoz, felekezethez tartozók közül a katolikusok és az evangélikusok nagyobb arányban élnek vidéki településeken.

Magyarországon az állam és az egyházak kapcsolatát alapvetően az Alaptörvény, illetve a lelkiismereti és vallásszabadság jogáról, valamint az egyházak, vallásfelekezetek és vallási közösségek jogállásáról szóló 2011. évi CCVI. törvény határozza meg.

Magyarországon az állam és az egyház egymástól elválasztva működik. Az állam az egyházak irányítására, felügyeletére szervet nem hozhat létre.

A rendszerváltás óta az egyházi finanszírozási rendszer átalakult: a kormány többek között meghatározta, hogy melyek az elismert egyházak, melyek csak felekezetek, valamint arról is döntöttek, hogy kik kaphatnak adómentességet. Abban is módosult a rendszer, hogy a korábbi egyszeri kifizetés helyett évente több részletben, több jogcímen utalnak támogatásokat az általuk ellátott feladatok támogatásához. Emellett nemcsak a központi szervezetek, hanem a kisebb közösségek, egyházmegyék is támogatást kapnak, ha külön törvényi előírásoknak – például az 5000 fős hívőszámnak – megfelelnek.

Az új köznevelési törvény 2013. szeptember 1-jétől bevezette a kötelező erkölcstan vagy a helyette választható hittan oktatását. Az erkölcstan oktatása az állam feladata, a hit- és erkölcstan oktatása az egyházak fennhatósága alá tartozik.