A középiskolai végzettségre épülő, felsőoktatásban elérhető, rövid idejű szakmaorientált képzéseket felsőoktatási szakképzésnek nevezik Magyarországon. Sem jelentős programkínálat, sem jelentős hallgatói létszám nem jellemzi ezt a képzési típust. A felsőoktatásban tanulók közel 4%-a vesz részt ezekben a képzésekben, amelyek nem adnak felsőfokú végzettséget, ami tipikusan a Magyar Képesítési Keretrendszer (MKKR) és egyben az Európai Képesítési Keretrendszer (EQF) 5. szintjén található.
Képzési területek
Bizonytalanság áll fenn a tekintetben, hogy vajon besorolandó-e és ha igen, hogyan a bolognai ciklusok keretébe a felsőoktatási szakképzés, amely a középiskolát követő, a felsőoktatásban folyó olyan gyakorlati orientációjú szakképzés, amely felsőfokú végzettséget nem eredményez (az első ciklusú képzés végén megszerezhetőnél alacsonyabb szintű végzettséget ad), ám szakképzettséget ad (ISCED 5B; a Magyar Képesítési Keretrendszerben az 5. szinthez, ennek illeszkedése révén az EKKR 5. szintjéhez tartoznak az e programok révén megszerezhető képesítések). A felsőoktatási szakképzési programok 4 félévesek és a felsőoktatási törvény előírása alapján legalább 30, legfeljebb 90 kredit értékben beszámítandó a hallgató számára, ha azonos területhez tartozó alapképzési (bachelor) programba lép tovább.
A felsőoktatási szakképzés keretében megszerezhető képesítések a felsőoktatási képesítésekre vonatkozó szabályozás alá tartoznak, standarjaikat képesítési és kimeneti követelmények határozzák meg.
A felsőoktatási szakképzések szakterületi besorolása a felsőoktatás képzési területei szerint történt. A hatályos felsőoktatási Képesítési jegyzék az agrár (4), az informatikai (3), a jogi (1), a gazdaságtudományi (4), az orvos- és egészségtudományi (1), a művészeti (4) és a műszaki (1) képzési területeken határoz meg felsőoktatási szakképzéseket, összesen 18-at. Nemcsak e képzések kínálata szerény, hanem kevés intézményben is lehet elérni azokat.
Felvételi követelmények
A felsőoktatási szakképzésre ugyanazok az eljárási és jelentkezési szabályok, mint az alapképzés esetében: a felvétel általános előfeltétele a középiskolai tanulmányok végén letehető érettségi vizsga sikeres teljesítése. A felsőoktatási intézmény a felvételt ésszerű és hátrányos megkülönböztetést nem eredményező egészségügyi, szakmai vagy pályaalkalmassági követelményekhez – egészségügyi, szakmai alkalmassági, pályaalkalmassági vizsgálat, illetve vizsga teljesítéséhez –, a középiskolai tanulmányok során, illetve az érettségi vizsgán elért meghatározott eredményekhez, szakképesítés meglétéhez kötheti.
A felsőoktatási szakképzés állami (rész)ösztöndíjjal támogatott hallgatói létszámkeretét a felsőoktatásért felelős miniszter évente hirdeti meg, amelyet intézményi kapacitás szerint bontanak tovább. A felsőoktatási szakképzésre történő jelentkezés esetében a felvételről a felsőoktatási intézmény a jelentkezők teljesítményének figyelembevételével országosan egységes rangsorolás alapján dönt. A folyamat eredményét központi, számítógépes algoritmus alapján zajló sorbarendezési eljárás határozza meg. A jelentkezés általános feltételei is megegyeznek az alapképzés programjaira való jelentkezés feltételeivel (mindenkire vonatkozó követelmény az érettségi vizsga eredményes letétele), és ugyanazok a többletpont-szerzési lehetőségek és előnyben részesítési követelmények vonatkoznak e képzési típusra is.
Kurrikulum
A felsőoktatási szakképzés létesítése (szakjegyzékbe történő felvétele), illetve indítása kettős követelménynek kell, hogy megfeleljen. A létesítési folyamat indítása a felsőoktatásért felelős miniszter előzetes jóváhagyásával indulhat meg, a kérelemhez csatolni kell a szakképzés várható foglalkoztatási területén működő szakmai szervezetek és a munkaadók, valamint az ágazati szintű foglalkoztatásban érdekelt miniszter véleményét, az országos gazdasági kamara, országos ágazati, szakmai kamara véleményét; továbbá a Magyar Felsőoktatási Akkreditációs Bizottság (MAB) és a Felsőoktatási Tervezési Tanács véleményét. A támogató vélemények alapján az Oktatási Hivatal az oktatásért felelős miniszternél kezdeményezi a felsőoktatási szakképzés képzési és kimeneti követelményeinek jogszabályban történő megjelentetését, valamint a felsőoktatási szakképzés szakjegyzékbe történő felvételét. A jegyzékbe történő bekerülést követően indítható meg a képzési program indítását célzó engedélyeztetési folyamat.
A programban megszerzett kreditek felsőoktatási alapképzésbe történő beszámításáról a felsőoktatási intézmény dönt, ugyanakkor a felsőoktatási törvény előírja, hogy ugyanazon a képzési területen működő alapszakon a felsőoktatási szakképzés kreditjeiből legalább harmincat be kell számítani. A felsőoktatási intézmény felsőoktatási szakképzést akkor indíthat, ha a programot az Oktatási Hivatal olyan alapképzési vagy osztatlan mesterképzési szakhoz kapcsolódóan nyilvántartásba vette, amelyen a felsőoktatási intézmény, a felsőoktatási szakképzésből, az előzetesen megszerzett tudás beszámításával, a továbblépés lehetőségét biztosítja. A képzési programok jellemzően magyar nyelven zajlanak.
Tanítási módszerek
A tanítás módszereire és a tanulási környezet alakítására vonatkozóan nincsenek központi (kormányzati, minisztériumi) útmutatások, és sokszor intézményi szintűek sem. A tanulási környezetre vonatkozóan a képzési és kimeneti követelmények adhatnak infrastrukturális, technológiai előírást (pl. könyvtár, számítógépes ellátottság stb.). Valójában ez az a terület, ahol a magyar felsőoktatás a leginkább saját íratlan hagyományaira támaszkodva végzi a képzést. Az utóbbi években végzett, a ciklusos képzés bevezetésének tanulságait áttekintő értékelések már felfigyeltek arra, hogy e téren tudatosabb és mélyebb változtatásokra van szükség a képzések színvonalának javítása, a képzési célok elérése érdekében. Az új tanítási, tanulásszervezési módszerek alkalmazása, korszerű technológiák használata innovatív oktatók, oktatói közösségek kezdeményezésére jelennek meg, szórványokban, a kutatási adatok szerint sokszor egy-egy intézményen belül is elszigetelten. Az oktatók szabadon választhatják meg az általuk alkalmazott oktatási, tanulásszervezési módszereket, a segédanyagokat, jegyzeteket, forrásmunkákat. Az utóbbi években ESZA-finanszírozású európai uniós fejlesztési programok indultakaz oktatási módszerek fejlesztésére, a tanárok továbbképzésére, valamint korszerű (digitalizált) oktatási anyagok létrehozására és alkalmazására. A vonatkozó jogszabály ugyanakkor előírja, hogy a felsőoktatási szakképzésben legalább egy félév (legalább 14 ötnapos munkahét) időtartamú egybefüggő szakmai gyakorlatot kell szakmai gyakorlóhelyen szervezni.
A hallgatók előrehaladása
A tanulmányok teljesítésével kapcsolatos korábban igen széleskörű hallgatói lehetőségek a folyamatos viták következtében a 2011-ben hatályba lépett felsőoktatási törvény intézkedéseivel korlátok közé kerültek. Az állami (rész)ösztöndíjjal történő támogatás tanulmányi időhöz kötése, meghatározott időn belül el nem végzett tanulmányok esetén az intézményből történő elbocsátás, ezekre az esetekre az állami (rész)ösztöndíj visszafizetésének kötelezettsége jelentik azokat az eszközöket, amelyeket a gyorsabb előrehaladás, a halogatás és lemorzsolódás csökkentése érdekében a törvényhozók bevezettek. Ezek hatása azonban csekély. Az intézmények a törvényi szabályozáson túl, érdekeltség hiányában általában keveset tesznek a hallgatók előrehaladásának ösztönzésére, illetve a tanulási nehézségekkel küzdők támogatására, noha egyre több alulról szerveződő kezdeményezés indul e téren. A Magyar Rektori Konferencia 2016-ban ajánlásokat tett közzé a lemorzsolódás csökkentését célzó intézkedésekre.
A hallgatói jogok érvényesítése és a tanulmányi kötelezettségek teljesítése terén a törvény meghatározza, hogy a hallgatók a fokozat megszerzéséhez szükséges krediteket a képzési időnél rövidebb, illetve hosszabb idő alatt is megszerezhetik. A hallgatók támogatásáról szóló törvényi rendelkezések abba az irányba szándékoznak hatni, hogy az átlagosnál lassabb ütemben haladók ne kerüljenek hátrányba, de csökkenjen a halogatás mértéke. Egy adott fokozat (oklevél) megszerzéséhez igénybe vehető tanulmányi támogatási idő legfeljebb két félévvel lehet hosszabb, mint az adott tanulmányok képzési ideje. A fogyatékossággal élő hallgató támogatási idejét a felsőoktatási intézmény legfeljebb négy félévvel megnövelheti. Emellett előírja az intézmények számára, hogy biztosítaniuk kell, hogy a hallgatók az oklevél megszerzéséhez előírt összes kredit legalább öt százalékáig szabadon választható tárgyakat vehessenek fel, az összes kreditet legalább húsz százalékkal meghaladó kreditértékű tantárgy közül választhassanak, továbbá egyéni tanulmányi rendjükben – külön önköltség, illetve térítési díj fizetése nélkül – az összes előírt kreditet tíz százalékkal meghaladó kreditértékű tárgyat vehessenek fel, illetve a megszerzendő kreditek legalább tíz százalékáig terjedően idegen nyelven oktatott tantárgyakat vehessenek fel. A hallgatók ezeken túl is tovább folytathatják tanulmányaikat, de annak költségeit meg kell téríteniük.
Az intézmények saját hatáskörben, saját tanulmányi és vizsgaszabályzatukban szabályozzák, hogy a hallgató tanulmányi ideje ne nyúljon végtelen hosszúra. A szokásos szabályozások a következők: a hallgató egy adott tárgyat legfeljebb három különböző félévben vehet fel, és ha a harmadik tárgyfelvételnél sem tudja a tantárgyat teljesíteni, tanulmányi okokból elbocsátják. Maximálják az egy adott tárgyból lehetséges vizsgakísérletek számát (a maximális szám általában 5-6). A hallgató tanulmányai során igénybe vehet aktív féléveket (amelyekre egyéni tanulmányi rendet alakít ki, tantárgyakat vesz fel), illetve – korlátozott számban – passzív féléveket (amikor nem vesz fel egyetlen tantárgyat sem, és hallgatói jogviszonya szünetel). Meghatározzák, hogy az első két aktív félévben összesen legalább 60 kreditet kell összegyűjtenie a hallgatónak, és van, ahol ezekhez a szakaszhatároknál elérendő, meghatározott tanulmányi átlageredmény teljesítéséhez kötik a tanulmányok további folytatásának lehetőségét.
A nem megfelelő tanulmányi eredményt mutató (rész)ösztöndíjjal támogatott hallgatók átsorolhatók önköltség-fizetéssel járó státusba. A felsőoktatási törvény alapján az átsorolásra akkor kerülhet sor, ha a hallgató túllépte a támogatott tanulmányi időt (ami a fokozat megszerzéséhez vezető képzési program hivatalosan megállapított képzési idejét két félévvel meghaladó időtartam), két féléven át nem szerzett meg legalább tizennyolc kreditet, illetve nem érte el az intézmény által előírt tanulmányi átlagot, továbbá ha a hallgató visszavonja nyilatkozatát, amelyben az állami (rész)ösztöndíj elnyerése érdekében vállalta, hogy az oklevél megszerzését követő húsz éven belül az általa állami (rész)ösztöndíjjal folytatott tanulmányok idejével megegyező időtartamban magyar joghatóság alatt álló munkáltatónál biztosítási jogviszonyt eredményező munkaviszonyt tart fenn vagy magyar joghatóság alatt vállalkozási tevékenységet folytat. Az átsorolt hallgató helyére megfelelő tanulmányi eredménnyel rendelkező önköltség-fizető státusban lévő hallgató kerülhet.
A törvény lehetőséget biztosít a tanulmányok szüneteltetésére az első sikeresen elvégzett félévet követően, több alkalommal is, ám összefüggően maximum két féléven át, ám az intézményekre bízza az összes szüneteltetés mértékének és szabályainak meghatározását. Így az intézmény engedélyezheti a szüneteltetést két félévnél hosszabb, egybefüggő időtartamban is és az első félév teljesítése előtt is.
Foglalkoztathatóság
A felsőoktatási szakképzések – mivel e programtípus létrehozásának célja eleve a munkaadók szakember igényeinek való jobb megfelelés volt – a többi felsőoktatási programnál jóval nagyobb mértékben tartalmaznak gyakorlatorientált képzési elemeket és munkahelyi, szakmai gyakorlati követelményeket. A vonatkozó kormányrendelet 30 kredit értékű (egy félévnyi) egybefüggő gyakorlati képzési elemet ír elő minden felsőoktatási szakképzés számára. Továbbá ebben a képzési típusban is lehetőség van a felsőoktatási intézmények és vállalatok együttműködésével folyó duális képzés folytatására.
A hallgatók értékelése
A hallgatók értékelésének a magyar felsőoktatásban nincs országosan, vagy akár intézményi szinten kidolgozott eljárásrendje, az az egyes oktatók hatásköre – noha megjelentek kezdeményezések intézményi értékelési szabályzatok kidolgozására, főként kisebb intézményekben. Intézményi szinten a diplomadolgozat és záróvizsga feltételeire és értékelési módszereire irányul a leginkább egyeztetett és kidolgozott szabályozás.
Az oktatók körében az akadémiai hagyománynak megfelelő félév végi, vizsgaidőszakban megtartott szóbeli vizsga a legelterjedtebb értékelési módszer, de az utóbbi időben az eltömegesedés hatására megjelentek az írásos tesztek és a folyamatba épített értékelések is. A kiscsoportos foglalkozások (szemináriumok, laborgyakorlatok) esetében bevett gyakorlat a folyamatos értékelés.
A felsőoktatási törvény rendelkezése alapján a hallgató egy felsőoktatási intézmény végbizonyítványának megszerzéséhez a képzés kreditértékének legalább harmadát az adott intézményben köteles teljesíteni. Ez kitágítja a lehetőséget a különböző (formális, nemformális, informális) tanulási elismerések előtt.
Vizsgálatok szerint azonban a nemformális és informális tanulás elismerésére és értékelésére az intézményekben nincs szabályozott eljárásrend, az oktatók és hallgatók közötti informális alkuk formájában zajlik az elismerés és értékelés. Ugyanakkor a validáció szabályozott keretek között folyó gyakorlata nem terjedt el széles körben.
Az értékelés eredményének minősítésére a legelterjedtebb az ötfokú skála [jeles (5), jó (4), közepes (3), elégséges (2), illetve elégtelen (1)] használata. Alkalmazására jellemző, hogy nem relatív skálán történik (biztosítva, hogy körülbelül azonos százalékos arányban legyenek minden évben azok a hallgatók, akik hasonló érdemjegyet szereztek), ezzel szemben a követelményszint általában minden évben azonos, az értékelés tehát egy abszolút skálán történő értékelésnek felel meg.
Bizonyítványok
Magyarországon az állam az, amelyik képviselőin (a kormányon és a felsőoktatásért felelős minisztériumon) keresztül, törvénnyel és rendeletekkel meghatározza és elismeri a kiadható képesítéseket, így a felsőoktatási szakképesítést is. A felsőoktatási szakképesítés kiadásának rendje azonos a többi, felsőoktatásban kiadható képesítésével. A felsőfokú végzettséget, fokozatot nem, csak szakképesítést tanúsító oklevelet államilag elismert felsőoktatási intézmények adhatják ki, amelyek akkreditációs eljárás és állami elismerés után, működési engedély birtokában szerzik meg erre a jogosultságot. A képesítéshez vezető képzési programok számára a felsőoktatásért felelős miniszter rendeletében képzési és kimeneti követelmények (standardok) adnak keretet. A felsőoktatási szakképzésben tett sikeres szakmai vizsga alapján a felsőoktatási intézmény adja ki a szakképesítést igazoló oklevelet. Az oklevél elkészítésére, kiállítására, tartalmára, nyilvántartására a felsőoktatási oklevelekre vonatkozó jogszabályokat kell alkalmazni. A kiadott oklevelekről központi nyilvántartást kell vezetni.
Szervezési változatok
Felsőoktatási szakképzést a teljes idejű nappali formán túl részidős (levelező, esti és távoktatásos) formában megszervezve is indítottak intézmények. Azonban az esti és a távoktatásos forma nem népszerű, országosan alig néhány fő jelentkezett, illetve nyert felvételt ezekre. A levelező képzés jóval népszerűbb, az e képzési szinten tanuló összes hallgató valamivel több mint harmada levelező képzésben vesz részt. .
A jogszabályok nem rendelnek eltérő vagy sajátos célokat a képzés részidős vagy távoktatásos formájú megszervezéséhez. Az eltérő szervezésmódok a hozzáférés megkönnyítését szolgálják azzal, hogy munkavégzés mellett is lehetővé válik a tanulmányok végzése. A jogszabályok nem határoznak meg eltérő feltételeket a felvételi követelmények, program-elemek vagy a kimeneti standardok vonatkozásában. A kötelező szakmai gyakorlat időtatamát részidős vagy távoktatásos képzés esetén a jogszabály 240 órában állapítja meg azzal, hogy korábbi munkatapasztalat elismerhető.