Makrogazdasági helyzet

A 2010-es választásokon kétharmados többséget elért FIDESZ-KDNP által alakított kormány nehéz gazdasági helyzetet örökölt. A 2008-as válságot követően komoly lépésekre volt szükség a 2010-es államháztartási folyamatok kontrollálásához. A kormány számos intézkedéssel kívánta támogatni a kilábalási folyamatot, növelni a versenyképességet.

2010-ben a magyar adórendszer teljes reformját tűzte ki azzal a céllal, hogy az a térség legversenyképesebb és legegyszerűbb adórendszerévé váljon. A kormány jelentősen csökkentette a társasági adó mértékét, az adófajták számát. Bevezették az arányos, egykulcsos 16, majd 15%-os személyi jövedelemadó rendszerét is. Az elmúlt években több intézkedés is történt az adórendszer javítására. A társadalombiztosítási járulékok párhuzamos csökkentése enyhíti a béremelések munkaerőköltségekre gyakorolt hatását. A munkát terhelő adóké csökken, de uniós összevetésben továbbra is magas, különösen egyes alacsony jövedelmű csoportok esetében.

Az elmúlt években a magyar gazdaságra a konjunktúra jellemző, amely 2019-ben is folytatódott. A bruttó hazai termék volumene 2017-ben 4,0%-kal, 2018-ban 4,9%-kal emelkedett az egy évvel korábbihoz képest, ezzel a növekedéssel az uniós rangsor élmezőnyébe tartoztunk. A növekedés 2019-ben is folytatódott.

A GDP növekedését elősegítette az egy évvel korábbi alacsony bázishoz képest 17%-kal bővülő beruházási teljesítmény. A beruházások bővülésében szerepet játszott, hogy a vállalkozások kapacitásnövelő beruházásainak élénkülése mellett a 2014–2020-as uniós költségvetési ciklus elindított projektjeinek tényleges megvalósítása is nagyobb lendületet vett, valamint az ingatlanberuházási aktivitás is emelkedett.

A legtöbb nemzetgazdasági ág teljesítménye nőtt. A bővülés húzóerejét a piaci szolgáltatások, a feldolgozóipar és az építőipar képezték, ugyanakkor a mezőgazdaság teljesítménye visszafogta a GDP bővülését. A javuló külső környezet mellett a teljesítmény növekedéséhez hozzájárult a háztartások kedvező pénzügyi helyzete: a reálbérek megugrottak, a hitelállomány pedig gyakorlatilag stagnált.

A hiány bruttó hazai termékhez viszonyított aránya 2012-től 2017-ig mindegyik évben alacsonyabb volt, mint a 3,0%-os maastrichti hiánykorlát. Az államadósság forintban számított értéke 28,1 ezer milliárd forintot tett ki 2017 végén.

A GDP-hez viszonyított oktatási kiadások 2007–2013 között csökkenést mutattak. 2014-től azonban növekedés figyelhető meg. A KSH adatai alapján 2017-ben a GDP 4,34%-át költötte Magyarország oktatásra.

Foglalkoztatás

Az 1990-es évek elején a magyar munkaerőpiacot – a gazdaság átfogó tulajdonosi és szektorális szerkezetváltása, területi átrendeződése miatt – a foglalkoztatás és a gazdasági aktivitás drámai mértékű csökkenése, a munkanélküliség ugrásszerű növekedése, valamint a munkaerő főbb gazdasági szektorok és foglalkozások közötti átrendeződése jellemezte. A társadalombiztosítási rendszerek, valamint a foglalkoztatáspolitika jogi és intézményi kereteinek kiépülése, illetve megszilárdulása azonban csillapította a szociális feszültségeket. A gazdaság stabilizálódását és növekedését – némi késéssel, ingadozással és alacsonyabb szinten – követte a foglalkoztatás is.

A magyar munkaerőpiacon 2013 óta figyelhető meg jelentős javulás. 2017-re a foglalkoztatás rekordokat döntött. Ez a gazdasági fellendülésre, illetve a kormány szakpolitikai intézkedéseire vezethető vissza. 2018-ban a munkanélküliségi ráta (éves átlag) 3,5% volt, szemben a 2016-os 5,1%-kal. 2017-től folyamatos csökkenés tapasztalható, vagyis a munkanélküliek számának folyamatos csökkenésével fordítottan arányosan a foglalkoztatottak száma nő.

2017-ben a foglalkoztatottak száma 4 421 400 főre emelkedett, ebből 2 417 300 férfi, 2 004 100 nő volt. 2018-ban a foglalkoztatottság tovább javult, 4 469 500 főre, 2019-ben 4 512 100-re nőtt. Közülük 2 479 000 férfi és 2 032 000 nő állt munkaviszonyban. A nemek közötti foglalkoztatási szakadék a 25–39 évesek között a legnagyobb, ami rámutat az anyaság munkaerőpiaci részvételre gyakorolt nagy hatására. E jelenség forrásai közé tartozik, hogy nem elég rugalmas a munkaidő-beosztás, kevéssé elterjedt a gyermekek után járó szabadságok apák általi kihasználása, és kevés a gyermekgondozási létesítmény a 3 év alatti gyermekek számára. A nemek közötti foglalkoztatási különbség 2016-ban 15,2% volt, amely arány nem változott szignifikánsan az elmúlt 4 évben. A nemek közötti foglalkoztatási különbség magas szintje kihasználatlan munkaerő-tartalékokra utal, e tartalék hasznosítása érdekében intézkedéseket hoztak a gyermekgondozási létesítmények kapacitásainak bővítésére.

Munkanélküliségi és foglalkoztatási adatok

Forrás: KSH (letöltés ideje: 2020. 05. 15.)

További kihívás a korai iskolaelhagyás viszonylag magas és enyhén romló szintje. A fogyatékos személyek foglalkoztatásban való részvétele az egyik legalacsonyabb az EU-ban (39,6%, szemben a 47,4%-os uniós átlaggal). Továbbra is kihívást jelent a romák munkaerőpiaci integrálása, alacsony foglalkoztatási rátája. 2011 és 2016 között a romák foglalkoztatottsági rátája 25%-ról 36%-ra emelkedett, de a foglalkoztatottak nagy része (41,6%) a közmunkaprogramban vesz részt. A roma nők csupán 26%-a végez fizetett munkát, így a nemek közötti foglalkoztatási különbség a romák körében eléri a 19 százalékpontot.

A foglalkoztatáspolitika azzal küzd, hogy a munkaerő-tartalékok gyors mobilizálásával ki tudja elégíteni az erőteljes munkaerő-keresletet. A közmunkaprogramban részt vevők száma csökkent (2017 első felében 15%-kal), de a program 2017-ben még mindig a gazdaságilag aktív népesség mintegy 4%-át foglalkoztatta. 2019-re tovább növekedett a foglalkoztatottak száma az egy évvel korábbi időszakhoz képest. A KSH Munkaerő-felmérésének 2019. február és áprilisi gördülő negyedévre vonatkozó adatai szerint a 15–74 év közötti foglalkoztatottak száma 4 491,6 ezer főt tett ki, ezen belül a közfoglalkoztatottak száma 117,5 ezer főt (ez 2,6%-os aránynak felel meg). A foglalkoztatottak száma egy év alatt 46,7 ezer fővel bővült.

A munkanélküliségi ráta 4% alá esett vissza, ami strukturális tényezőknek (a növekvő képzettségi szintre, a korai nyugdíjba vonulás lehetőségeit megszüntető múltbeli reformokra) és a gazdaság javuló konjunkturális helyzetének köszönhető.

Magyarországon a részmunkaidős foglalkoztatás aránya elmarad az uniós átlagtól, a foglalkoztatottak 7,9%-a részmunkaidős (2018). Ez az arány a 15–64 éves népesség körében 2017-ben 4,3% volt, 2018-ban 4,8%-ra, 2019-ben 5,16%-ra növekedett.