Szervezeti változatok az állami fenntartású intézményekben

Az általános iskola és a középiskola közötti átmenet nem minden tanuló számára zökkenőmentes. A középfokú oktatásba sikertelenül pályázó tanulók hiányzó alap- vagy részkompetenciáinak megszerzésére biztosítanak lehetőséget a szakképzésben az alábbi alternatív struktúrák.

Orientációs év: kompetenciafejlesztő év lehetőségének a bevezetése azoknak a fiataloknak, akik bizonytalanok a pályaválasztásban, vagy az általános iskolát kompetenciahiánnyal fejezik be. Feladata nem az általános iskolai tananyagok ismétlése, hanem a kompetenciák felmérésére alapozott fejlesztés. A szakképző iskolába való belépés feltétele, hogy rendelkezzen a tanuló azokkal az alapkompetenciákkal, amelyek alapvetően szükségesek a szakma elsajátításához.

A Dobbantó program keretében szervezett alapkompetencia-fejlesztő év célja, hogy a magatartási és tanulási zavarokkal küzdő, az iskolai rendszerű oktatásban lemaradó, vagy a rendszerből már kisodródott 15–25 éves fiatalok számára a szakiskolai képzés bázisán az oktatás vagy a munka világába visszavezető, a sikeres egyéni életút megtalálásához eljuttató lehetőséget biztosítson.

A Műhelyiskolában azok a fiatalok tudnak részszakképesítést szerezni, akik lemorzsolódnának, és végzettség nélkül lépnének ki a szakképzésből, vagy a Dobbantó programban alapfokú képesítést szereztek, de nem tudnak a klasszikus iskolai környezetben tanulni. A műhelyiskolában a szakma tanulása a gyakorlati képzés helyszínén történik. A műhelyiskolában a tanulónak a végzettség megszerzése nem tanévhez kötött, de legalább fél évig tart. Nincsenek közismereti tantárgyak. Minden ismeret a részszakképesítéshez kötődik, amelyet a tanuló a mesterétől sajátít el. A pedagógus mentorként támogatja az oktatást.

Magyarországon a legtöbb középfokú oktatási intézmény állami fenntartású, de egyházak, gazdasági szervezetek, alapítványok, egyesületek és magánszemélyek is folytathatnak oktatási tevékenységet.

A nem állami iskolák alapításának feltétele, hogy az alapítók igazolják, az ilyen tevékenységek elvégzésére jogosultak, és megkapják a regisztrálást igazoló és a törvényes működést igazoló engedélyeket. A működési engedély kiadásának feltétele, hogy megfeleljen az előírt anyagi és személyi feltételeknek, és rendelkezésre álljanak a megfelelő berendezések, eszközök és infrastruktúra. Ezen kritériumok mindegyike hasonló az állami finanszírozású intézmények alapítása esetében is.

A magánintézmények gyakran nyújtanak oktatási szolgáltatásokat tandíj vagy képzési hozzájárulás ellenében, azonban lehetséges az is, hogy egy magániskola megállapodást kössön az állam oktatási tevékenységében való részvételről. Ebben az esetben a privát iskola ingyenes oktatási szolgáltatásokat is kell, hogy kínáljon.

A nemzetiségek jogainak elismerése, valamint az idegen nyelvek ismeretének javítása érdekében kéttannyelvű iskolák működnek, ahol az összes (vagy legalább három) tárgyat idegen nyelven (angol, francia, német, olasz, orosz, spanyol vagy kínai) oktatnak.

A nemzetiségi középiskolák célja a nyelvek megőrzése és a magyarországi etnikai kisebbségek identitásának erősítése. Az ilyen iskolákban az oktatás és a tanulás a hét magyar etnikum (görög, horvát, német, román, szerb, szlovák és szlovén) egyikének nyelvén történik, minden vagy néhány tantárgy esetében, míg azok a gyermekek, akiknek az anyanyelve a magyar, a kisebbségi nyelveket idegennyelvként tanulják.

Elenyésző számban léteznek idegen nyelven oktató gimnáziumok és szakképző intézmények, melyek a magyar közoktatási intézményektől eltérő szerkezetűek, az anyaország oktatási bizottsága által engedélyezett tanterv szerint működnek (az anyaország nyelve szerint), és külföldi iskolának minősülnek. Központi feladatuk, hogy tanulási lehetőséget biztosítsanak az adott régióban munkahelyteremtésként is funkcionáló kisebb és nagyobb vállalkozásokban dolgozó külföldi munkatársak gyermekeinek, ahol a tanterv a külföldi ország érvényes képzési követelményrendszeréhez igazodik. Az itt tanulók által megszerzett bizonyítványok egyenértékűek az anyaországban kiállítottakkal. Esetükben az iskola célja, hogy a gyerekek hazájukba visszatérve zökkenőmentesen folytathassák tanulmányaikat.

A jogi szabályozás lehetővé teszi a fenntartók számára, hogy úgynevezett komplex iskolákat működtessenek, amelyek több iskolai típust  működtetnek egy intézményen belül (azaz több ISCED-szinten végeznek oktató-nevelő munkát): óvoda, általános iskola, gimnázium, szakgimnázium, szakközépiskola, alapfokú művészetoktatás. Ezekben az intézményekben az oktatást közös pedagógiai program alapján folytatják, kiegészítve a különböző iskolai típusok és ISCED-szintek sajátos tanterveivel.

Az általános művelődési központok többcélú intézmények, amelyek szervezetileg és szakmailag függetlenek. A közoktatás mellett a központok kulturális, művészeti, közösségi, oktatási vagy sportfeladatokat is ellátnak (2011. évi CXC. törvény a nemzeti köznevelésről, 20.§ 1. bekezdés 5.).

Az alternatív struktúrájú középfokú intézmények sajátos pedagógiai koncepció alapján, a speciális célokhoz (tehetségfejlesztés, hátránykompenzáció, esélyteremtés) igazított tanrenddel, órarenddel, sajátos értékelési rendszerrel működnek, melyhez saját felvételi követelményrendszert alkalmaznak.

Az alternatív iskolák oktatási és tanítási feladatokat látnak el nem hagyományos pedagógiai módszerekkel.

Az alternatív pedagógiai koncepcióra épülő iskolák igen sokfélék, közös jellemzőik az alábbiak.

• Az alternatív iskolákat magánszemélyek, csoportok, alapítványok, társadalmi intézmények, azaz szülők, pedagógusok, egyházak stb. hozzák létre és működtetik.
• Az intézményeket sok esetben a helyi szükséglet hívja életre – például problematikus fiatalok nevelésének igénye, szülők, pedagógusok „nyomása”, kezdeményezése –, főként helyi kezdeményezésből fejlődnek. Előfordul továbbá az is, hogy az iskola valamilyen program kipróbálására alakul, azaz „felülről” szerveződik.
• A tanulók társadalmi összetétele vegyes, egyes iskolák tudatosan erre törekednek.
• Az alternatív iskolák főként alap- és középfokú intézmények.
• Mivel nem a tömegigényeket elégítik ki, többnyire kis létszámú iskolák. Fő vonzerejüket a tanulókkal való egyéni bánásmód, valamint a kiemelt nevelői figyelem jelenti.
• Mindezek mellett a gyakorlatban számos olyan szervezeti és módszertani elemmel találkozhatunk, melyek tetten érhetők az alternatív iskolákban. Ilyenek többek között:  
  • az iskolák elméletileg komplexen megalapozottak, azaz egy pedagógiai vagy pszichológiai nézetrendszert valósítanak meg, egy szakértő, kutató, gyakorlati szakember és a köréje szerveződő pedagógusok alapítják;
  • saját tanterveket vagy speciális kerettanterveket dolgoznak ki;
  • a képzési idő eltérő a hagyományos iskolák képzési idejétől;
  • hangsúlyos a sokoldalú képességfejlesztés, ennek érdekében széles tevékenységrepertoárt kínálnak a tanulóknak;
  • eltérő a tananyag elrendezése, lehetővé válik a moduláris elrendezés, a projektorientált oktatás;
  • a hagyományostól szintén különbözik az oktatási idő tagolása, epochális rendszerben (az egyes tantárgyak 3–4 hetes ciklusban történő folyamatos oktatása) vagy ritmikus heti rendben szerveződik a tanítás;
  • a módszerek tekintetében az egyéni és a csoportos munkát egyaránt támogató tanulásszervezési módokat részesíti előnyben (projekt, kooperatív tanulás stb.);
  • a tanulói teljesítmények értékelésében osztályozás helyett a személyre szabott szöveges értékelés a meghatározó.