A 2013. szeptember 1-től hatályos felnőttképzési törvény alapjaiban változtatta meg a felnőttképzés korábbi rendszerét. Az átmeneti időszaktól eltekintve 2013. szeptember 1-től már csak az új törvény szerint lehet OKJ-s, általános nyelvi és más támogatott képzéseket indítani.

A legjelentősebb különbség a régi (2001. évi CI.) és az új (2013. évi LXXVII.) felnőttképzési törvény között, hogy az új szabályozás nem terjed ki a felnőttképzés teljes palettájára, csak négy képzési kört sorol a törvény hatálya alá. Az állam tehát csak azokat a képzéseket kívánja szabályozni, amelyekért szakmai vagy financiális garanciát vállal. A felnőttképzési törvény a képzések halmazából kizárólag azokat a képzéseket szabályozza (azokat tekinti felnőttképzésnek), amelyekben az állam – a tartalom vagy finanszírozás terén – kiemelt felelősséget visel.

A másik jelentős változás a felnőttképzési tevékenység megkezdését és folytatását érinti. Az eddigi kétszintű működés (nyilvántartási szint és akkreditációs szint) megszűnt, az új törvény hatálya alá tartozó képzések esetében a felnőttképzési tevékenység csak hatósági engedély birtokában kezdhető meg, ugyanakkor a felnőttképzési törvény hatályán kívül eső képzések szabad piaci szolgáltatásként nyújthatóak. Az új szabályozás tehát egyszerre teremti meg a szigorúan szabályozott és a liberalizált felnőttképzési piacot.

A felnőttképzési törvény általánosságban nem ír elő speciális követelményeket az oktatók, tanárok előképzettségével, minősítésével kapcsolatban, az iskolarendszeren belüli felnőttképzés esetében a képző intézményre és a képzéstípusra vonatkozó jogszabályok érvényesek.