Magyarország Alaptörvénye deklarálja a lelkiismereti és vallásszabadságot, a véleménynyilvánítás, a tudományos kutatás és a tanítás szabadságát, a nemzetiségek számára a kulturális identitás megőrzésének szabadságát és az anyanyelvű oktatáshoz való jogát. Az Alaptörvény kimondja, hogy minden magyar állampolgárnak joga van a művelődéshez, s ezt a jogot az állam a közművelődés kiterjesztésével és általánossá tételével a mindenki számára hozzáférhető ingyenes és kötelező alapfokú, ingyenes középfokú oktatással és a képességei alapján mindenki számára hozzáférhető felsőfokú oktatással biztosítja.
Az oktatás és képzés kormányzati irányítása megosztott. A közoktatásért az Emberi Erőforrások Minisztériuma (EMMI) felel, a felsőoktatás irányítása pedig 2019. szeptember 1-től átkerült az Innovációs és Technológiai Minisztériumhoz (ITM). Az Emberi Erőforrások minisztériuma egy olyan integrált tárca, amely több ágazat, az oktatás mellett az egészségügy, a társadalmi felzárkózás, a szociális, a család- és ifjúságügy, a kultúra és a sport irányításárért is felelős. A minisztérium – a társadalmi felzárkózásért való felelőssége körében – felelős az esélyteremtéséért, a hátrányos helyzetű gyermekek, különösen a romák oktatási esélyegyenlőségének biztosításáért. Az egyes ágazatokhoz kapcsolódó szakmai, politikai irányítási feladatokat államtitkárok végzik.
A szak- és felnőttképzés irányításáért korábban a Nemzetgazdasági Minisztérium, 2018 májusától az Innovációs és Technológiai Minisztérium (ITM) a felelős. A szakmai és irányítási feladatokat a Tudás- és Innováció-menedzsmentért Felelős Államtitkárságon belül a szakképzésért és felnőttképzésért felelős helyettes államtitkár végzi. Az egyes ágazatok profiljaihoz illeszkedő szakképzők az érintett minisztériumok fenntartásában működnek. Ezért az agrárképzéseket az Agrárminisztérium, a katonai kadétképzéseket a Honvédelmi Minisztérium, a rendőrképzéseket a Belügyminisztérium irányítja. Az oktatás és képzés irányítását, szervezését, fenntartását és finanszírozását ágazati törvények foglalják keretbe: a nemzeti köznevelésről szóló 2011. évi CXC. törvény, a felsőoktatásról a 2011. évi CCIV. törvény 2019. évi LXXX. törvény a szakképzésről, a felnőttképzésről a 2013. évi LXXVII.
Köznevelés
A 2011-es köznevelési törvény megteremtette a köznevelés-irányítás, az iskolafenntartás és a tartalmi szabályozás nagyfokú centralizáltságát. Magyarországon 1990-től a szélsőségesen elaprózott és számos nehézséggel küzdő 3200 települési önkormányzat helyett 2013-ban az óvodáztatás utáni alap- és középfokú oktatás megszervezését és fenntartását, majd 2016-tól működtetését is a települési önkormányzatoktól egy központi intézményfenntartó intézmény (Klebelsberg Intézményfenntartó Központ) és az irányítása alatt működő tankerületek vették át. A reform tapasztalatai alapján a 2016/2017-es tanévtől a dekoncentráció is megtörtént. Az intézményfenntartás a 60 járási szintű központ feladata lett. A központi szerv, a Klebelsberg Központ (KK) a tankerületek középirányító feladatait, támogató koordinációját végzi.
Az óvodák fenntartása a helyi önkormányzatok feladata maradt. Ugyanakkor köznevelési intézményeket – az állami szervek mellett – egyházak, gazdálkodó szervezetek, alapítványok, egyesületek, kisebbségi önkormányzatok, magánszemélyek is alapíthatnak. A köznevelésben a részvétel 3 és 16 év között kötelező.
Szakképzés
A szakképzési törvény (2019) megerősítette a duális szakképzést és a gyakorlati képzést. A 2016/2017-es tanévtől a képzési szerkezet és a tartalomszabályozás is jelentősen megváltozott. Bevezették a 4+1 éves képzést folytató szakgimnáziumot és a 3+2 éves képzést folytató szakközépiskolát. Az 5 éves szakgimnáziumi programok érettségivel és szakképesítéssel zárulnak. A szakközépiskolában a 3 éves szakképző évfolyam után a tanuló dönthet, hogy szakképzettsége beszámításával további 2 éves képzésben érettségit szerez-e. A szakiskola és a készségfejlesztő speciális szakiskola a többi tanulóval sajátos nevelési igénye miatt együtt haladásra képtelen, illetve a középsúlyos értelmi fogyatékos tanulókat készíti fel szakmai vizsgára, és nyújt részükre a munkába álláshoz, valamint az életkezdéshez szükséges ismereteket.
Új koncepció készült a szakképzés teljes átalakítására, melynek szabályozása 2020. január 1-jén lépett hatályba. A 2019. évi LXXX. sz. törvény a szakképzésről alapvetően alakítja át a magyar szakképzés rendszerét. A 2020. szeptember 1-jén kezdődő tanévben a szakképzésbe belépő tanulók már az új jogi szabályozás alapján kezdik meg tanulmányaikat. A fentiekben bemutatott, a 2016/2017-es tanévtől bevezetett képzési szerkezetet felmenő rendszerben kivezetik.
A szakképzés 2020. szeptember 1-jéig az Országos Képzési Jegyzékben (OKJ) szereplő, államilag elismert szakképesítésről szóló bizonyítvány kiadásával végződött. Az Országos Képzési Jegyzékben (OKJ) szereplő szakképesítéseket, az úgynevezett alapszakmákat kizárólag iskolai rendszerben lehet majd tanulni szakképző iskolákban vagy technikumokban.
A felsőoktatásba való belépésre a szakképesítés nem, hanem továbbra is csak az érettségi sikeres megszerzése jogosít fel.
A szakképzés fenntartásával kapcsolatban a 2015-ös rendelkezések az új szabályozásban markánsan nem változtak. Az Emberi Erőforrások Minisztériumától a Nemzetgazdasági Minisztérium, majd az Innovációs és Technológiai Minisztérium fenntartásába került állami fenntartású szakképzés szervezésére, közvetlen szakmai koordinációjára 2015. július 1-jén 44 szakképzési centrum jött létre.
A szakképzési centrumok szakmailag önállóan működő és gazdálkodó költségvetési szervek. Önálló költségvetési szervként önálló előirányzattal és kötelezettségvállalással rendelkeznek, ezért az új fenntartói struktúrában a korábbiakhoz viszonyítva lényegesebben nagyobb gazdasági mozgástér nyílt meg a számukra, mely elsősorban a napi működést és a fejlesztési beruházások rugalmasabb megvalósítását segíti elő. A szakképzési centrumok szakképzéssel összefüggő feladataikat szakképzési iskolai feladatot ellátó tagintézményeikben látják el. A szakképzési centrumok kollégiumi alapfeladatot, továbbá a nevelő- és oktatómunkához kapcsolódó, nem köznevelési tevékenységet is elláthatnak. Részt vehetnek az iskolai rendszeren kívüli, államilag támogatott felnőttképzésben is, amit az új szakképzési rendszerben meg is tesznek.
A szakképzési centrumok fenntartója (Innovációs és Technológiai Minisztérium) feladatkörébe tartozik a stratégiai kérdések kidolgozása, a szakképzési centrumokkal kapcsolatos jogszabályok előkészítése, a centrumok forrásait magában foglaló költségvetés megtervezése és a főigazgatók kinevezésének előkészítése. A szakképzési centrumokkal kapcsolatos középszintű fenntartói jogköröket a Nemzeti Szakképzési és Felnőttképzési Hivatal (NSZFH) látja el a szakképzésről szóló törvény 2016-os módosításának megfelelően és az új, 2020. szeptember 1-jével bevezetett koncepció szerint is.
A szakképzés stabil gazdasági hátterét biztosítja a 2019 márciusától bevezetett kancelláriai rendszer a szakképzési centrumokban. Az új rendszer létrehozásának fő célja a szakképzési centrumok felelős, átlátható és professzionális gazdálkodásának megteremtése volt. A kancellárok menedzserszemlélettel támogatják a centrumok főigazgatóit, valamint hatékonyan felügyelik az intézmények oktatási színvonalának megtartását. Az állam a kancelláriai rendszer bevezetésével a közpénzekkel való felelős, átlátható és elszámolható gazdálkodást kívánja garantálni.
Felsőoktatás
A nemzeti felsőoktatás célja, a versenyképes tudás átadásával, a közjót szolgálva, a nemzet szellemi és gazdasági fejlődésének biztosítása, átlátható, versenyképes elméleti és gyakorlati oktatás nyújtása, tudományos alap- és alkalmazott kutatás végzése, az innováció, továbbá az oktatói-kutatói utánpótlás nevelése. A felsőoktatást ágazati törvény szabályozza (felsőoktatási törvény, 2011), amelyhez végrehajtási kormányrendeletek kapcsolódnak. Ezek tartalmazzák a felsőoktatás működésére vonatkozó fontosabb előírásokat és szabályokat.
A felsőoktatási intézmények önállóak, önállóságuk elsődlegesen az oktatási, tudományos és kutatási tevékenységre terjed ki. A felsőoktatás ágazati irányításában kulcsszerepet játszik a kormány és a felsőoktatásért felelős miniszter, amely szervezési, fejlesztési, törvényességi ellenőrzési feladatokat lát el, továbbá – az állami felsőoktatási intézmények vonatkozásában – fenntartói jogokat gyakorol.
Magyar felsőoktatási intézményt önállóan vagy más jogosulttal együttesen a magyar állam, országos nemzetiségi önkormányzat, egyházi jogi személy, Magyarország területén székhellyel rendelkező gazdasági társaság és Magyarországon nyilvántartásba vett alapítvány, közalapítvány vagy vallási tevékenységet végző szervezet, továbbá – a törvény által meghatározott esetekben a rendszeres nemzetközi támogatással működtetett magán felsőoktatási intézmény alapítói, fenntartói jogait gyakorló – fenntartó testület alapíthat. Aki az alapítói jogot gyakorolja, ellátja a felsőoktatási intézmény fenntartásával kapcsolatos feladatokat. Felsőoktatási intézményként olyan szervezet hozható létre, illetve működhet, amelyet a felsőoktatási törvényben meghatározott felsőoktatási feladatok ellátására létesítettek, és az Országgyűléstől megkapta az állami elismerést. Az állam nevében a fenntartói jogokat az oktatásért felelős miniszter gyakorolja.
A felsőoktatási intézmény vezető testülete a szenátus, melynek elnöke, valamint a felsőoktatási intézmény első számú vezetője a rektor. Állami felsőoktatási intézményben az intézmény működtetését a kancellár végzi, aki felel a felsőoktatási intézmény gazdasági, pénzügyi, kontrolling-, belső ellenőrzési, számviteli, munkaügyi, jogi, igazgatási, informatikai tevékenységéért és az intézmény vagyongazdálkodásáért.
Felnőttképzés
A 2013. évi LXXVII. felnőttképzési törvény szerint a felnőttképzés célja, „hogy a hazánkban élő személyek meg tudjanak felelni a gazdasági, kulturális és technológiai fejlődés kihívásainak, eredményesen kapcsolódhassanak be a munka világába, sikeresek lehessenek életük során, és a felnőttkori tanulás és képzés segítségével az életvitel minősége javulhasson, szükség van a szakmai, a nyelvi és a támogatott képzések szervezettségének növelésére, tartalmuk minőségének és megvalósításuk ellenőrzésének erősítésére”.
A magyarországi felnőttoktatás és felnőttképzés funkciója alapvetően kettős. A felnőttoktatás a felnőttek iskolarendszerű oktatását foglalja magában. Ha a felnőttek oktatása a köznevelés intézményeiben szerveződik, a köznevelési törvény szabályozza (2011. évi CXC. törvény), ha a felsőoktatásban folyó képzésről van szó, akkor a felsőoktatási törvény hatálya alá tartozik (2011. évi CCIV. törvény). A felnőttképzés kifejezés a felnőttek iskolarendszeren kívül folyó tanulásának szervezésére vonatkozik. A felnőttképzési törvény (2013) hatálya csak azokra a képzési programokra terjed ki, amelyeket állami forrásból vagy uniós projektekből finanszíroznak, illetve amelyekért az állam felelősséget vállal. A törvény 4 csoportra (képzési körre) osztja ezeket a programokat:
- képzési kör: az államilag elismert (az Országos Képzési Jegyzékben szereplő képzések, melyek nagy részét 2020. szeptember 1-jétől csak iskolarendszerű képzésben lehet elsajátítani) szakmai képesítést nyújtó képzési programok – „A körös” képzések;
- képzési kör: a Kamara által nyilvántartott, ún. „egyéb szakmai képzések”, amelyek programkövetelményeit speciális eljárásban kell elfogadtatni – „B körös” képzések;
- képzési kör: idegen nyelvi kurzusok – „C körös” képzések;
- képzési kör: egyéb támogatott képzések (pl. felzárkóztató programok, általános kompetenciafejlesztő tréningek, támogatott munkahelyi képzések) – „D körös” képzések.
A törvény szerint a képzésszolgáltatók akkor jogosultak a fenti körbe tartozó képzési programok szervezésére, illetve a felnőttképzési tevékenységhez kapcsolódó szolgáltatások nyújtására, ha a felnőttképzést folytató intézmények nyilvántartásában szerepelnek. (Forrás: 11. oldal)
A felnőttképzés 2013-as szabályozási rendszerének (2013. évi LXXVII. törvény) működtetésében jelentős szerepe van a köztestületként meghatározott, közigazgatási hatáskörökkel is felruházott Magyar Kereskedelmi és Iparkamarának (MKIK). A Kamara a felnőttképzési törvény szakmai képzésekkel összefüggő kérdéseiben bizonyos esetekben kizárólagos döntési kompetenciákkal rendelkezik, így a felnőttképzésben megfelelő módon tudja érvényesíteni a gazdaság érdekeit.
Az egyes oktatási, szakképzési és felnőttképzési törvények és az azokkal összefüggő tárgyú törvények módosításáról szóló 2017. évi CXCII. törvény bevezette a felnőttoktatást és -képzést érintő ágazati készségtanács fogalmát. Az egyes gazdasági ágazatok gazdálkodó szervezeteinek a szakképzés és felnőttképzés tartalmi szerkezetének folyamatos fejlesztését és korszerűsítését, a munkaerőpiaci igények és a képzési kínálat összehangolását szolgáló szakmai javaslatait a Kormány rendeletében meghatározott ágazati készségtanácsok képviselik.
A felnőttoktatás és a felnőttképzés jogszabályait, illetve fejlesztési programjait a szak- és felnőttképzésért felelős miniszter tanácsadó testülete, a Nemzeti Szakképzési és Felnőttképzési Tanács véleményezi, illetve javaslatokat tehet a fejlesztésre. Az újonnan bevezetett, 2020. január 1-jével hatályba lépő szakképzési törvény ezzel a feladattal a Szakképzési Innovációs Tanácsot bízza meg. A szakképzés országos stratégiai kérdéseinek érdekegyeztetése a Szakképzési Innovációs Tanács keretei között valósul meg. A Szakképzési Innovációs Tanács szakmai döntés-előkészítő, véleményező és javaslattevő országos testületként segíti a szakképzésért felelős miniszter szakképzéssel kapcsolatos feladatainak ellátását.
A Nemzeti Szakképzési és Felnőttképzési Hivatal(NSZFH)a felnőttképzés terénrészt vesz a felnőttképzés tervezésében, megvalósításában és monitorozásában, a felnőttképzést folytató intézmények tevékenységének engedélyezésében, ellenőrzésében, a nyelvi programkövetelmények nyilvántartásba vételében, a felnőttképzési szakértők tevékenységével kapcsolatos feladatokban.