Képzési területek

Magyarország előbb kísérleti programokkal 2005-től, majd teljeskörűen 2006-tól, felmenő rendszerben tért át a bolognai típusú ciklusos képzési szerkezetre, előbb az alapképzési (bachelor) programokat indítva (amelyek nagyobbrészt felváltották a korábbi hagyományos, úgynevezett duális (azaz intézményileg is elkülönült főiskolai és egyetemi) képzés kifutó négy, illetve öt éves képzési programjait). Bármely felsőoktatási intézmény jogosult alapképzési (bachelor) programot indítani, ha megfelel az akkreditációs feltételeknek.

A magyar alapképzési (bachelor) programok időtartamát és struktúráját a felsőoktatási törvény és kapcsolódó kormány- és miniszteri rendeletek határozzák meg 14 képzési területen (zárójelben a programok tipikus kreditértékeivel): agrár [180+30], bölcsészettudományi [180], társadalomtudományi [180], informatikai [210], jogi [180], gazdaságtudományi [180+30], műszaki [210], orvos- és egészségtudományi [240], pedagógusképzési [180-240]; sporttudományi [180], természettudományi [180], művészeti [180 / 300], művészetközvetítési [180] képzési terület. (A Nemzeti Közszolgálati Egyetem (NKE) által folytatott képzések az igazgatási, nemzetvédelmi és katonai képzési terület [180] alá tartoznak, ám mind a NKE-re, mind annak működésére és képzéseire külön önálló törvény és kormányrendeletek vonatkoznak.)

A tipikus alapképzési (bachelor) program 3 éves 180 kredit értékű, de egyes képzési területeken vannak 3 és fél éves 180+30 kredit értékű, illetve négy éves, 240 kredit értékű programok is. Ezeket a programokat egy, a Kormány által rendeletben kiadott felsőoktatási Képesítési jegyzék tartalmazza.

Az alapképzési (bachelor) programok kimenetüket tekintve megfelelnek az Európai felsőoktatási térség számára meghatározott képesítési keretrendszer első ciklusának, valamint a Magyar Képesítési Keretrendszer (MKKR) 6. szintjének, amely az Európai Képesítési keretrendszer 6. szintjéhez illeszkedik az EKKR Tanácsadó testülete által elfogadott Illesztési Jelentés (Referencing Report of Hungary) alapján. Az első ciklus országos, általános kimeneti leíró jellemzőit (standardjait) az MKKR deskriptorai alapján miniszteri rendelet határozza meg. Ehhez minden képesítés keretszabályozásában megtalálható kimeneti jellemzőknek igazodniuk kell. Mind a képesítésre vonatkozó keretszabályozást (amelyet általában intézményi konzorciumok egyeztetett módon alakítanak ki), mind az egyes intézmények által elindítani tervezett programokat előzetes akkreditációs eljárásnak kell alávetni.

A programok belső szakaszaira nincsenek központi előírások, ilyenek nem is jellemzőek a gyakorlatban megvalósult intézményi képzési programokra. A programok keretszabályozása azonban a programtervezés orientálására a képesítés szakmai jellemzőiként felsorolja azokat a tudományágakat, jellemző szakterületeket, amelyekből a képzési programok építkeznek, és kredittartományt is rendel hozzájuk. Arra is van törvényi szintű szabályozás, hogy ha egy-egy programon belül olyan jellegű jelentősebb elágazás, orientáció vagy modul működik, amely önálló szakképesítéshez vezet, akkor ezeket a modulokat, orientációkat (magyar terminológiával: szakirányokat) ugyanolyan akkreditációnak kell alávetni, mint a teljes programot.

Felvételi követelmények

Minden magyar állampolgárnak joga, hogy az e törvényben meghatározott feltételek szerint felsőoktatási intézményben tanulmányokat folytasson, magyar állami ösztöndíjjal, magyar állami részösztöndíjjal támogatott [a továbbiakban együtt: magyar állami (rész)ösztöndíj] vagy önköltséges képzésben. A felsőoktatásba való felvétel általános előfeltétele a középiskolai tanulmányok végén letehető érettségi vizsga. A felsőoktatási intézménybe történő felvételhez egyes alapszakok esetében az érettségi vizsga teljesítésével kapcsolatos követelményeket a felsőoktatásért felelős miniszter hivatalos kiadványként teszi közzé a minisztérium honlapján.

Az alapképzésre történő jelentkezés esetében a felvételről a felsőoktatási intézmény a jelentkezők teljesítményének figyelembevételével, országosan egységes rangsorolás alapján dönt. 

Az első ciklusban az alapképzési (bachelor) programokra jelentkezők a középiskolai tanulmányok és az érettségi vizsga eredményei alapján számított pontok egy meghatározott értékének elérése esetén nyerhetnek felvételt. Az azonos szakon képzést folytató felsőoktatási intézmények szakonként egységes alkalmassági, szóbeli felvételi vizsgakövetelményeket is meghatározhatnak.

A Kormány a felsőoktatási törvény révén, továbbá a felvételi eljárásról szóló kormányrendelet rendelkezéseivel biztosítja a hátrányos helyzetű hallgatói csoportok, a gyermekük gondozása céljából fizetés nélküli szabadságon lévők, a csecsemőgondozási díjban, gyermekgondozást segítő ellátásban, gyermeknevelési támogatásban vagy gyermekgondozási díjban részesülők, továbbá a fogyatékossággal élő jelentkezők csoportjához tartozók, és a nemzetiséghez tartozó jelentkezők csoportjához tartozók esélyegyenlőségét a magyar állami (rész)ösztöndíjjal támogatott hallgatói létszám, a felvételi vizsga teljesítési feltételeinek meghatározása során, számukra meghatározott létszámkeret, valamint 40 felvételi többletpont vagy a fogyatékosság jellegéhez igazodó mentesség(ek) megadásával.

A felsőoktatásért felelős miniszter a felsőoktatási intézményekkel egyeztetve évről-évre előre meghirdeti az egyes intézmények képzési területenkénti hallgatói létszámkapacitását, továbbá a felsőoktatásba való bekerüléshez szükséges minimálisan elérendő pontértéket (minőségi kritériumként). A felvételi kormányrendelet szerint alapképzésre csak az a jelentkező vehető fel, akinek pontszáma eléri vagy meghaladja a 280 pontot.  Egyes szakok esetében azonban az így megállapított minimális felvételi pontszám a 400 pontot is elérheti. Egy központi számítógépes algoritmussal az egyes képzési programokra jelentkezőket megszerzett pontjaik alapján sorba állítják, és az adott programra az intézményekben rendelkezésre álló, a miniszter által jóváhagyott kapacitásszám alapján alakul ki a felvételt nyertek listája és az adott programra való felvételhez szükségesnek bizonyult minimális ponthatár.

A jelentkezők több intézménybe és/vagy több programra is jelentkezhetnek, a jelentkezési lapon általuk sorrendbe állított listán az első olyan programra és intézménybe nyernek felvételt, ahová hozott pontjaik elegendőnek bizonyulnak. A felvételt nyert hallgatók – nyilatkozat megtétele után – állami ösztöndíjra válnak jogosulttá.

A felvételi eljárást és feltételeket kormányrendelet szabályozza. A felvételi tájékoztatást (benne az egyes intézmények által meghirdetett programokat a felvenni tervezett hallgatói létszámokkal) és a jelentkezéseket az Oktatási Hivatal központilag bonyolítja, módot adva elektronikus ügyintézésre is (http://felvi.hu), és a pontszámítást, az intézményi kapacitás feltöltését is számítógépes algoritmus segítségével számolják – amelynek során az intézmények több körben is egyeztetnek. Az Oktatási Hivatal végzi a hivatalos adatok kezelését, regisztrációját is.

Kurrikulum

A képzési programokkal kapcsolatos szabályozás nem intézményspecifikus, hanem a programokra irányul és több szintű. A felsőoktatásért felelős miniszter rendeletben határozta meg az első ciklus kimeneti jellemzőit (a Magyar Képesítési Keretrendszer 6. szintjének kimeneti jellemzőire tekintettel). Minden egyes bachelor program számára létre kell hozni egy szabályozási keretet (ún. képzési és kimeneti követelményleírást; [KKK]), amelynek szerkezetét és létrehozási eljárásrendjét a kormány rendeletben szabályozta. Ez alapján egy-egy új képzési program képzési és kimeneti követelményét az érintett intézmények konzorciális együttműködésben alakítják ki. A KKK a program nevét, kreditértékét, kimeneti jellemzőit, standardjait (tanulási eredményekben) tartalmazza, továbbá a főbb oktatandó tudományágakat, szakterületeket, a diplomamunka sajátos követelményeit, idegen-nyelv ismereti követelményeket, szakmai gyakorlati követelményeket. A KKK-t a felsőoktatásért felelős miniszter rendeletben kihirdeti és a képzést felveszi a Képzési Jegyzékbe. Ezek a keretszabályok minden, a programot indítani szándékozó felsőoktatási intézményre vonatkoznak, amelyek e keretek között alakíthatják ki saját konkrét programjuk tantervét és teljes program-dokumentációját.

Az intézmények saját kurrikulumaikat a képzési program KKK-jának figyelembevételével, továbbá más törvényi és rendeleti előírások mentén tervezhetik meg. Így törvény írja elő, hogy egy félév során legalább 200 tanórát (kontakt órát) kell tartani, rendelet szabályozza a kreditek allokálásának egyes keretszabályait (összhangban az ECTS-sel), és rendelet, valamint a Magyar Felsőoktatási Akkreditációs Bizottság (MAB) akkreditációs útmutatója határozza meg a minimális erőforrás feltételeket (teljes munkaidős, illetve doktori fokozattal rendelkező oktatók minimális száma, kapacitása, infrastruktúra stb.). Ezek a szabályok képzési területenként eltérő mértékben, ám sokszor meglehetősen mélyen determinálják egy-egy kurrikulum kialakítását és a képzési program megvalósításának lehetőségeit. A kidolgozott képzési csomagot (tantervet és részletes dokumentációt) a MAB program-előakkreditáció keretében véleményezi, annak alapján pedig az Oktatási Hivatal központi nyilvántartásba veszi a programot. A felsőoktatási intézmény ezt követően hirdetheti meg a felvétel lehetőségét a szakra.

Mód van a képzések idegen nyelven történő folytatására, illetve teljesen önálló, új idegen nyelvű képzési programok kialakítására is. Az intézmények új program kialakítása helyett inkább már akkreditált szakjaik idegennyelvű tükörprogramját indítják, amelyre nem terjed ki az újabb elő-akkreditációs kötelezettség. Az Erasmus+ és utódprogramjai keretében megvalósuló közös képzések kialakítására és indítására 2020. július 1-től egy egyszerűsített eljárásrend vonatkozik. A Magyarországon bejegyzett nemzetiségek számára nemzetiségi nyelv és kultúra programok (pl. német nemzetiségi, horvát nemzetiségi, román nemzetiségi, ukrán nemzetiségi, szerb nemzetiségi, szlovák nemzetiségi, szlovén nemzetiségi szakirányok) működnek a germanisztika, szlavisztika, romanisztika alapképzési (bachelor) programokon belül, amelyek esetében az oktatás nyelve az adott nemzetiségi nyelv vagy/és a nemzetiség anyaországának nyelve. Ezek a programok nyitottak többségi hallgatók számára is.

Tanítási módszerek

A tanítás módszereire és a tanulási környezet alakítására vonatkozóan nincsenek központi (kormányzati, minisztériumi) útmutatások, és sokszor intézményi szintűek sem. A tanulási környezetre vonatkozóan az akkreditációs feltételek tartalmaznak valamennyi infrastrukturális, technológiai előírást (pl. könyvtár, számítógépes ellátottság stb.).

Valójában ez az a terület, ahol a magyar felsőoktatás a leginkább saját íratlan hagyományaira támaszkodva végzi a képzést. Az utóbbi években végzett, a ciklusos képzés bevezetésének tanulságait áttekintő értékelések már felfigyeltek arra, hogy e téren tudatosabb és mélyebb változtatásokra van szükség az első ciklusú képzések színvonalának javítása, a képzési célok elérése érdekében.

Az új tanítási, tanulásszervezési módszerek alkalmazása, korszerű technológiák használata innovatív oktatók, oktatói közösségek kezdeményezésére jelennek meg, szórványokban, a kutatási adatok szerint sokszor egy-egy intézményen belül is elszigetelten.

A képzések szervezésével összefüggő sajátosságok azonban kötődnek az oktatás formájához: a részidős (pl. esti, levelezős) képzések esetén gyakoribb a szendvicsképzések, a „blended learning” technikák előfordulása. Az oktatók azonban autonómiájuk részének tekintik az oktatási, tanulásszervezési módszerek, eljárások megválasztását, így még intézményi szinten is ritkán alakulnak ki egyeztetett vagy jellegzetes megoldások. Ugyancsak szabadon választhatják meg az oktatók azokat a segédanyagokat, jegyzeteket, forrásmunkákat, amelyeket a tanulás számára bevonnak. Ugyanakkor a program előakkreditációs eljárása során az értékelők áttekintik az alkalmazott szakirodalom, oktatási segédanyagok listáját, és ha szükségesnek látják, véleményt fogalmaznak meg velük kapcsolatban. Az utóbbi években ESZA-finanszírozású európai uniós fejlesztési programok indultak az oktatási módszerek fejlesztésére, a tanárok továbbképzésére, valamint korszerű (digitalizált) oktatási anyagok létrehozására és alkalmazására. Ezek a programok szorgalmazzák, hogy több intézmény közösen dolgozzon ki és használjon segédanyagokat, és egy közös, nyilvánosan hozzáférhető adatbázisban gyűjtik az elkészült anyagokat.

Az eltömegesedett felsőoktatás következményeként terjed a hallgatók felvételt követő tudásszintjének mérése, szintrehozó kurzusok felajánlása, illetve indítása, vagy adott tantárgyból különböző szintű csoportok alakítása. A felsőoktatási törvény alapján a felsőoktatási intézmények kötelesek a tanulmányok kezdetekor és végén hallgatói kompetencia mérést végezni. Mivel ennek keretei és módszere még nem tisztázott, ezért tényleges mérésre még kevés helyen került sor, egy-egy intézmény kísérletezik a hallgatói kompetenciák felmérésével.     

A tehetséggondozás is egyre nagyobb hangsúlyt kap, ennek egyik formája a tudományos diákköri tevékenység, a tehetséges, jóképességű hallgatók tudományos munkába való bevonása, eredményeik intézményi és országos bemutatása. Másik formája a szakkollégiumi rendszer, amely tradicionálisan a kollégiumokban létrejövő tudományos, önszerveződő, de oktatók által irányított önképzőkör. Magyarországon jelenleg mintegy 130 regisztrált szakkollégium működik Az ily módon megszerzett ismeretek kreditek elismerésével beszámíthatók a felsőoktatási tanulmányokba.

A hallgatók előrehaladása

A tanulmányok teljesítésével kapcsolatos, korábban igen széleskörű hallgatói lehetőségek a folyamatos viták következtében a 2011-ben hatályba lépett felsőoktatási törvény intézkedéseivel korlátok közé kerültek. Az állami (rész)ösztöndíjjal történő támogatás tanulmányi időhöz kötése, meghatározott időn belül el nem végzett tanulmányok esetén az intézményből történő elbocsátás, ezekre az esetekre az állami (rész)ösztöndíj visszafizetésének kötelezettsége jelentik azokat az eszközöket, amelyeket a gyorsabb előrehaladás, a halogatás és lemorzsolódás csökkentése érdekében a törvényhozók bevezettek. Ezek hatása azonban csekély. Az intézmények a törvényi szabályozáson túl, érdekeltség hiányában általában keveset tesznek a hallgatók előrehaladásának ösztönzésére, illetve a tanulási nehézségekkel küzdők támogatására, noha egyre több alulról szerveződő kezdeményezés indul e téren. A Magyar Rektori Konferencia 2016-ban ajánlásokat tett közzé a lemorzsolódás csökkentését célzó intézkedésekre, 2019-ben pedig a kreditelismerés javítására. A hallgatói képviseletek viszont igyekeznek elérni a törvényileg biztosított összes tanulmányi lehetőség intézményi szabályzatokba foglalását.

A hallgatói jogok biztosítása és a tanulmányi kötelezettségek teljesítése terén a törvény meghatározza, hogy a hallgatók a fokozat megszerzéséhez szükséges krediteket a képzési időnél rövidebb, illetve hosszabb idő alatt is megszerezhetik. A hallgatók támogatásáról szóló törvényi rendelkezések abba az irányba szándékoznak hatni, hogy az átlagosnál lassabb ütemben haladók ne kerüljenek hátrányba, de csökkenjen a halogatás mértéke. Egy adott fokozat (oklevél) megszerzéséhez igénybe vehető tanulmányi támogatási idő legfeljebb két félévvel lehet hosszabb, mint az adott tanulmányok képzési ideje. A fogyatékossággal élő hallgató támogatási idejét a felsőoktatási intézmény legfeljebb négy félévvel megnövelheti.

A hallgatók ezeken túl is tovább folytathatják tanulmányaikat, de annak költségeit meg kell téríteniük

Emellett a törvény előírja az intézmények számára, hogy biztosítaniuk kell,

• hogy a hallgatók az oklevél megszerzéséhez előírt összes kredit legalább öt százalékáig szabadon választható tárgyakat vehessenek fel,
• az összes kreditet legalább húsz százalékkal meghaladó kreditértékű tantárgy közül választhassanak,
• továbbá egyéni tanulmányi rendjükben – külön önköltség, illetve térítési díj fizetése nélkül – az összes előírt kreditet tíz százalékkal meghaladó kreditértékű tárgyat vehessenek fel,
• illetve a megszerzendő kreditek legalább tíz százalékáig terjedően idegen nyelven oktatott tantárgyakat vehessenek fel.

Az intézmények saját hatáskörben, saját tanulmányi és vizsgaszabályzatukban szabályozzák, hogy a hallgató tanulmányi ideje ne nyúljon végtelen hosszúra. A szokásos szabályozások a következők: a hallgató egy adott tárgyat legfeljebb három különböző félévben vehet fel, és ha a harmadik tárgyfelvételnél sem tudja a tantárgyat teljesíteni, tanulmányi okokból elbocsátják. Maximálják az egy adott tárgyból lehetséges vizsgakísérletek számát (a maximális szám általában 5-6). A hallgató tanulmányai során igénybe vehet aktív féléveket (amelyekre egyéni tanulmányi rendet alakít ki, tantárgyakat vesz fel), illetve – korlátozott számban – passzív féléveket (amikor nem vesz fel egyetlen tantárgyat sem, és hallgatói jogviszonya szünetel). Meghatározzák, hogy az első két vagy négy aktív félévben összesen legalább 60 kreditet kell összegyűjtenie a hallgatónak, és van, ahol ezekhez a szakaszhatároknál elérendő, meghatározott tanulmányi átlageredmény teljesítéséhez kötik a tanulmányok további folytatásának lehetőségét.

A nem megfelelő tanulmányi eredményt mutató, állami (rész)ösztöndíjjal támogatott hallgatók átsorolandók önköltség-fizetéssel járó státusba. A felsőoktatási törvény alapján az átsorolásra akkor kerül sor, ha a hallgató túllépte a támogatott tanulmányi időt (ami a fokozat megszerzéséhez vezető képzési program hivatalosan megállapított képzési idejét két félévvel meghaladó időtartam), két féléven át nem szerezett meg legalább tizennyolc kreditet, illetve nem érte el az intézmény által előírt tanulmányi átlagot, továbbá ha a hallgató visszavonja nyilatkozatát, amelyben az állami (rész)ösztöndíj elnyerése érdekében vállalta, hogy az oklevél megszerzését követő húsz éven belül az általa állami (rész)ösztöndíjjal folytatott tanulmányok idejével megegyező időtartamban magyar joghatóság alatt álló munkáltatónál biztosítási jogviszonyt eredményező munkaviszonyt tart fenn vagy magyar joghatóság alatt vállalkozási tevékenységet folytat. Az átsorolt hallgató helyére megfelelő tanulmányi eredménnyel rendelkező önköltség-fizető státusban lévő hallgató kerülhet.

A törvény lehetőséget biztosít a tanulmányok szüneteltetésére az első sikeresen elvégzett félévet követően, több alkalommal is, ám összefüggően maximum két féléven át, az intézményekre bízva az összes szüneteltetés mértékének és szabályainak meghatározását. Így az intézmény engedélyezheti a szüneteltetést két félévnél hosszabb, egybefüggő időtartamban is és az első félév teljesítése előtt is.

Összességében jelentős mértékű a lassabban haladó, halogató, a fokozatot el nem érő és lemorzsolódó hallgatók aránya.  Sok hallgató a képzési és kimeneti követelményekben a diploma megszerzésnek feltételeként meghatározott középfokú nyelvvizsga hiányában nem veheti át diplomáját – bár e korlátot a COVID-19 járványra tekintettel visszamenőleg eltörölte a kormány. Számos intézmény nem rendelkezik információval arról, hogy távozó hallgatója a munkaerőpiacra kerül vagy másik (esetleg külföldi) intézményben folytatja tovább tanulmányait. A nagyon különböző hallgatói tanulási stratégiák követésére azonban - a definíciók tisztázatlansága és mérési metodika kialakítása hiányában - az intézmények nem végeznek adatgyűjtést, így csak becslések állnak rendelkezésre. A lemorzsolódás, túlzott halogatás aránya jelenleg 40 százalék körülire becsülhető, ám egyes területeken az 50 százalékot is meghaladja.

Törvényi előírás miatt, amely szerint a felsőoktatási intézménynek tájékoztató és tanácsadó rendszerrel kell segítenie a hallgatók beilleszkedését, a tanulási-pálya tervezés és tanulástámogató tanácsadó szolgáltatások megjelentek az intézményekben, szisztematikus kiépítésük, szolgáltatási körük kiteljesítése túljutott a bevezető fázison, ám intézményenként elértő mértékben és módon folyik a gyakorlat.

Foglalkoztathatóság

A ciklusos képzési szerkezet bevezetésével jelentős lépések történtek a foglalkoztathatóság javítására. Az alapképzési (bachelor) programokkal kapcsolatos állami elvárás volt a gyakorlat orientáltság megvalósítása, a foglalkoztathatóság javítása. Az alapképzési (bachelor) programok túlnyomó többségének képzési és kimeneti követelményei előírnak több-kevesebb szakmai gyakorlatot. Számos képzési területen a 6 féléves (180 kredites) alapfokozat egy-két félévvel (30-60 kredittel) nagyobb méretű lett azért, hogy mód nyíljon legalább egy félévnyi (30 kredit) összefüggő szakmai gyakorlat megvalósítására. Ezeket az intézmények általában külső munkahelyeken végeztetik el hallgatóikkal.

2015 szeptemberétől államilag definiált, vállalatok és felsőoktatási intézmények szoros együttműködésével folyó duális képzések indultak a műszaki, informatika, agrár, természettudományi és gazdaságtudományi képzési területeken. A hallgatók a szorgalmi időszakokat követően a felsőoktatási intézményekkel együttműködő vállalatoknál, mentorok irányításával illeszkednek be abba a munkakörbe, amelyre diplomájuk majd képesíti őket és amelyet a végzést követően jó eséllyel betölthetnek majd. A kormányzat célzott támogatásokkal és adó- é járulékkedvezményekkel támogatja a felsőoktatási intézményeket, illetve a vállalatokat a programban való részvételre. A létrehozott Duális Képzési Tanács pedig a képzések, de főként a vállalati képzőhelyek minőségi kritériumait határozza meg, illetve ellenőrzi. A támogatásoknak köszönhetően jelentős az érdeklődés a duális képzés iránt mind az intézmények, mind a vállalatok részéről, ugyanakkor érzékelhetők tartós nehézségek is: a vállalatok elsősorban a túlzottan merev szabályozás korlátaira panaszkodnak és még több támogatást igényelnének. A 2018/2019-es tanévben 2 062 hallgató (az összes hallgató 0,71%-a) tanult ebben a formában (KSH OSAP 2019). A következő években ezeknek a számoknak a jelentős növelésére törekszik a kormányzat, cél, hogy a duális képzésben részt vevő hallgatók aránya elérje a STEM területeken tanuló összes hallgató öt százalékát.

Szinte minden magyar felsőoktatási intézményben működnek karriertanácsadó szolgáltatások. Az intézményi karrierszolgáltatások ellátói saját szakmai és információs hálózatot, önfejlesztő, továbbképző programokat működtetnek, így egyre jobban professzionalizálódó szolgáltatást nyújtanak. A Karrier Irodák Országos Kerekasztalának a Hallgatói Önkormányzatok Országos Konferenciája adott otthont. Az intézményekben rendszeressé váltak a karrier expók, állásbörzék, munkáltató – hallgató találkozók.

Magyarországon is megkezdődött a hallgatók végzés utáni életpálya követése. A felsőoktatási törvény az intézmények kötelezettségeként határozza meg az országos pályakövetés rendszerében való részvételt, annak számára adatok szolgáltatását. Az ESZA által finanszírozott kiemelt központi program keretében került sor a diplomás pályakövető rendszer módszertanának megtervezésére és egyes központi elemeinek meghatározására. Számos intézmény nyert el célzott támogatást saját pályakövető rendszer kidolgozására, amelynek egy része a központilag kidolgozott sztenderd módszertannal zajló felmérés. Ennek alapján nagymintás követésre nyílik lehetőség országosan. A Diplomás Pályakövető Rendszerben rendszeresen készül széles körű adatgyűjtés és –elemzés a hazai frissdiplomások munkaerő-piaci fogadtatásról, kilépéséről, képzési és foglalkoztatási stratégiáiról. Az Oktatási Hivatal pályakövetési kutatásai keretében több alkalommal is készült részletes elemzés adminisztratív adatbázisok integrációjával létrehozott adatbázison. Az eredmények azt mutatják, hogy az alap- (bachelor) fokozattal rendelkezők egy jelentős része sikeresen munkába áll, egy kisebb részük munka mellett tovább tanul, és csak mintegy harmaduk az, amelyik folytatja tanulmányait a következő, mester ciklusban. A felmérések, kutatások, elemzések részletes eredményei a felvi.hu felvételi információs és menedzsmentplatformon elérhetők a felsőoktatásba jelentkezők, továbbtanulást tervezők számára.

A hallgatók értékelése

A hallgatók értékelésének a magyar felsőoktatásban nincs országosan, vagy akár intézményi szinten kidolgozott eljárásrendje, az az egyes oktatók hatásköre – noha megjelentek kezdeményezések intézményi értékelési policy-k kidolgozására, főként kisebb intézményekben. Intézményi szinten a diplomadolgozat és záróvizsga feltételeire és értékelési módszereire irányul a leginkább egyeztetett és kidolgozott szabályozás.

Az oktatók körében az akadémiai hagyománynak megfelelő félév végi, vizsgaidőszakban megtartott szóbeli vizsga a legelterjedtebb értékelési módszer, de az utóbbi időben az eltömegesedés hatására megjelentek az írásos tesztek és a folyamatba épített értékelések is. A kiscsoportos foglalkozások (szemináriumok, laborgyakorlatok) esetében bevett gyakorlat a folyamatos értékelés.

2007 óta explicit módon jelen van a törvényben a nemformális és informális tanulás, a munkatapasztalatok eredményeinek elismerése. A törvény mindössze annyit határoz meg, hogy a hallgató egy felsőoktatási intézmény végbizonyítványának megszerzéséhez a képzés kreditértékének legalább harmadát az adott intézményben köteles teljesíteni. Bár e rendelkezés kiváltó oka inkább a könnyebb teljesítési lehetőségeket kereső hallgatók intézményközi vándorlásának megakadályozása volt, mintsem a validáció ösztönzése, mégis kitágította a lehetőséget a különböző (formális, nemformális, informális) tanulási elismerések előtt. Vizsgálatok szerint azonban a nemformális és informális tanulás elismerésére és értékelésére az intézményekben nincs szabályozott eljárásrend, az oktatók és hallgatók közötti informális alkuk formájában zajlik az elismerés és értékelés. Ennek számos egyéb körülmény mellett az is oka lehet, hogy nem tisztázottak az érdekeltségek, és nincs sem kormányzati ösztönző politika, sem egyértelmű nyomás a hallgatók részéről, amely a validáció lehetőségének széleskörű elterjedését eredményezné.

Az értékelés eredményének minősítésére a legelterjedtebb az ötfokú skála [jeles (5), jó (4), közepes (3), elégséges (2), illetve elégtelen (1)] használata. Alkalmazására jellemző, hogy nem relatív skálán történik (biztosítva, hogy körülbelül azonos százalékos arányban legyenek minden évben azok a hallgatók, akik hasonló érdemjegyet szereztek), ezzel szemben a követelményszint általában minden évben azonos, az értékelés tehát egy abszolút skálán történő értékelésnek felel meg.

Bizonyítványok

Magyarországon az állam az, amelyik képviselőin (a kormányon és a felsőoktatásért felelős minisztériumon) keresztül, törvénnyel és rendeletekkel meghatározza és elismeri a kiadható fokozatokat, így az alapfokozatot (bachelor degree) is. A fokozatot (tanúsító oklevelet = diplomát) államilag elismert felsőoktatási intézmények adhatják ki, amelyek akkreditációs eljárást és állami elismerést követően, működési engedély birtokában szerzik meg erre a jogosultságot. A fokozathoz vezető képzési programok számára a felsőoktatásért felelős miniszter rendeletében foglalt képzési és kimeneti követelmények (standardok) adnak keretet. A felsőoktatási törvény szabályozza az oklevél kiadásának rendjét, a záróvizsgára bocsátás általános feltételeit (minden előírt tanulmányi kötelezettség teljesítése), a záróvizsga főbb elemeit (több részből állhat az intézmény szabályozása alapján: szakdolgozat vagy diplomamunka megvédése, további szóbeli, írásbeli, gyakorlati vizsgarészek). A felsőoktatási intézmény pedig saját hatáskörben szabályozza a záróvizsgára jelentkezés módját, a záróvizsga megszervezésének és lebonyolításának rendjét, eredményének kiszámítási módját, majd lebonyolítja a záróvizsgákat és azok eredményei alapján kiadja a fokozatot tanúsító oklevelet (diplomát), továbbá a diploma mellékletet. Az oklevél közokirat; ennek megfelelő módon kell kezelni és nyilvántartani.