Intézménytípusok

Az 1993-ban létrehozott Országos Képzési Jegyzékben igen nagy számban szerepeltek ISCED 4-es szintű képesítések, amelyeket az iskolarendszerben az érettségit követően lehetett megszerezni, tipikusan egy vagy két év alatt.  Ezek általában technikus vagy menedzser jellegű szakképesítések. Jelenleg a nappali iskolarendszerű szakképzésben nagyjából ugyanannyi szakképesítést adnak ki felsőközépfokú és posztszekunder szinten.

A posztszekunder szakképzés az iskolarendszerben szakgimnáziumokban folyik, egy vagy két érettségi utáni évfolyamon. Az ágazaton belüli továbbtanulás esetén egyéves, ágazatváltás vagy gimnáziumi érettségit követő továbbtanulás esetén kétéves a program. Ez a kétszintű rendszer a tanulmányaikat 2016-ban – eltérő szakgimnáziumi struktúrákban – megkezdők számára egyaránt érvényes. A legtöbb szakgimnázium – amelyben 9–12. évfolyamon tanulnak a diákok – a 13. évfolyamtól szakképzési programokat is kínál, de van néhány, amelynek nincs ilyen kínálata.

Földrajzi megközelíthetőség

A szakgimnáziumi oktatás a legújabb adatok szerint 348 intézményben folyik, de mivel egy intézményben több helyen – rendszerint tagintézményekben – is folyhat, így az összes szakgimnáziumi feladatellátási helyek száma 1076 (Köznevelési közérdekű adatok publikálása). Ezek nagy része kínál valamilyen posztszekunder szintű szakképzési programot. Ugyanakkor a posztszekunder képesítések száma százas nagyságrendű, és még a legnagyobb szakképző iskolák sem indítanak többet 5-10 posztszekunder kurzusnál. Szélesebb választék a megyeszékhelyeken és a nagyvárosokban van, ezekben a legtöbb szakmacsoport valamely szakmáit lehet tanulni, de ezekben sem teljes a szakmakínálat. Így aki egy konkrét szakképesítést akar szerezni, és nem elégszik meg az egy-két képzési modul eltérésű rokon szakmával, annak gyakran utaznia kell vagy kollégiumban kell laknia. Ez ritka, a diákok tipikusan a helyi/közeli kínálatból választanak szakmát.

Felvételi követelmények és iskolaválasztás

A posztszekunder képzés bemeneti feltétele az érettségi. Gimnázium és szakgimnázium után egyaránt be lehet iratkozni posztszekunder programra. Egyes szakképesítéseknél feltétel még a pályaalkalmasság, illetve az egészségügyi alkalmasság.

Tipikus, hogy a posztszekunder programokat az adott szakgimnáziumban érettségizett fiatalok számára indítják, ők teszik ki a posztszekunder szinten tanuló diákok nagyobb részét, de szívesen vesznek fel máshol érettségizett diákot is. Mivel az érettségiző szakközépiskolai osztályokból sokan a felsőoktatásban tanulnak tovább, és mindig vannak pályaelhagyók is, így a posztszekunder osztályok általában kis létszámúak. Előfordul, hogy az alacsony jelentkezési arányszám miatt el sem indulnak a meghirdetett programok. Elvileg felvételit is meghirdethet az intézmény. A jelentkezéskor benyújtott iratok alapján az iskolaigazgatók joga a felvételről szóló döntés. A döntés negatív, ha formális (pl. egészségügyi) akadálya van a tanulmányok megkezdésének, vagy ha nem jön össze a minimálisan szükséges csoportlétszám, a 6 fő.

A jelentkezéssel kapcsolatos jogorvoslati lehetőséget a 20/2012. EMMI rendelet rögzíti.

Korosztályok és a tanulók csoportosítása

A posztszekunder szakképzésben tanulók minimum 18 évesek (legkorábban ekkor szerezhetnek érettségit), és nappali tagozaton maximum 25 évesek. A tipikus életkor 19–21 év.

Jellemző, hogy egy-egy szakmában csak 8-10 főt tudnak felvenni egy képzési programra, ilyenkor legalább két szakmát tanuló diákok alkotnak egy osztályt, akik csupán a közös órákon – nem rokon szakmák esetén esetleg hetente csak néhány órán – tanulnak együtt. Csak a fővárosban és a nagyvárosokban a legkeresettebb szakmákban indulnak teljes osztályok (minimum 20-24 fővel). Egyéb csoportosítási szempont nincs.

A tanév rendje

A tanév rendjét az oktatásért felelős miniszter (Emberi Erőforrások Minisztériuma) tanévenként, rendeletben állapítja meg. Ez minden iskolára és valamennyi fenntartóra kötelező. Az iskolák – ezt figyelembe véve – maguk jogosultak meghatározni az adott tanév helyi rendjét, amelyet az iskolai munkaterv tartalmaz. Erről az iskola vezetése dönt, de véleményezési joga van az iskolaszéknek, a szülői szervezetnek és a diákönkormányzatnak is.

A tanév helyi rendjében meg kell határozni a tanítás nélküli munkanapok időpontját (ezek számát a miniszteri rendelet szabályozza) és felhasználását; a szünetek időtartamát; a jogszabályban (11/2019. (VII. 03.) EMMI rendelet) előírt, illetve az iskolai emléknapok időpontját; a nemzeti és az iskolai ünnepek megünneplésének időpontját; a diákközgyűlés idejét; valamint a nevelőtestületi értekezletek időpontját. Az iskolának és a kollégiumnak kölcsönösen tájékoztatnia kell egymást a tanév elfogadott helyi rendjéről.

Az iskoláknak a munkát a két félévre osztott tanév keretei között kell megszervezniük. A tanév első és utolsó tanítási napját mindig miniszteri rendelet határozza meg. Általános szabály, hogy az iskolában a tanítási év minden év szeptember 1-jén vagy szeptemberének első munkanapján kezdődik, és minden év június 15-én, illetve – ha ez a nap nem munkanap – a június 15-ét megelőző munkanapon fejeződik be. A rendelet rögzíti a tényleges tanítási napok számát (ez 179–182 nap között változik), valamint meghatározza, hogy a tanév folyamán a nevelőtestület pedagógiai célokra 7-8 tanítás nélküli munkanapot használhat fel, melyek közül egy nap programjáról a diákönkormányzat dönthet.

A tanulóknak egy tanítási évben legalább három alkalommal – két esetben minimum hat, egy esetben legkevesebb négy összefüggő napból álló – tanítási szünetet kell biztosítani. A rendelet kijelöli az őszi, a téli és a tavaszi szünet időpontját. Az iskola ezektől bizonyos feltételek betartásával eltérhet, de a tanév kezdő-, illetve befejező napját nem módosíthatja. A rendelet rögzíti a szakképesítési vizsgák időpontját is.

A posztszekunder képzésben néhány szakmában (pl. autószerelő, kozmetikus) duális rendszerben, tanulószerződéssel végzi gyakorlatát a tanuló. A szakképzés gyakorlati képzésében tanulószerződéssel részt vevő tanulónak tanévenként legalább 30 nap oktatási szünetet kell biztosítani, ami további 5 nappal nő, ha a tanuló még nem múlt el 19 éves. A szakmai vizsga előtt, felkészülés céljából, minimum 10 nap felkészülési időt kell a tanulónak biztosítani.

A heti és napi órarend

Központi előírás, hogy az iskolában a tanítási év ötnapos tanítási hetekből áll. A szombat és a vasárnap tanítás nélküli pihenőnap. Tanítás nélküli pihenőnap jár a tanulónak a munkaszüneti napokon is. A tanítási év utolsó napját követően legalább harminc összefüggő napból álló nyári szünetet kell biztosítani. Az iskola a naptári év minden hétköznapján – iskolai szünet és nyári szünet idején is – nyitva van, ez utóbbi esetekben adminisztratív célú ügyeleti munkarend a jellemző. Az iskolaszék és a diákönkormányzat kérelmére, a fenntartó egyetértésével, a tanítási hetek – a szombat igénybevételével – hat tanítási nappal is megszervezhetők. A fenntartó egyetértésével az iskola igazgatója szintén elrendelheti a hat tanítási napból álló tanítási hét megszervezését, de a hatnapos munkahét nem jellemző.

A posztszekunder szakképzésben résztvevők a 13–14. évfolyamon valamennyien elmúltak már 18 évesek. Számukra a szakmai elméleti tanítási órák száma napi hét tanítási óránál, egy tanítási napon a szakmai elméleti és szakmai gyakorlati tanítási órák száma napi nyolc tanítási óránál nem lehet több. A tanítási órák és a tanórán kívüli foglalkozások között a tanulóknak szünetet kell biztosítani. Ennek rendjét, valamint a tanítás kezdetét az iskolai házirend tartalmazza. Az első tanítási órát legfeljebb 45 perccel lehet korábban megkezdeni, ehhez azonban az iskolai szülői szervezet és a diákönkormányzat egyetértése is szükséges. Az óraközi szünetek tipikusan 10, ritkábban 5 vagy 15 percesek. Ha a napi gyakorlati képzési idő a négy és fél órát meghaladja – általában meghaladja –, a tanulónak minimum 30 perc megszakítás nélküli szünetet kell biztosítani.

Posztszekunder szinten a gyakorlati oktatást az esetek döntő hányadában az iskola biztosítja, a vállalatoknál történő gyakorlat ritka, csupán néhány szakmára (pl. autószerelő, kozmetikus, fodrász) korlátozódik. A gyakorlati képzés így leggyakrabban a heti órarendbe illeszkedik.

Az iskola egyéb, tanórán kívüli foglalkozásokat is szervezhet, de ezen a képzési szinten ez nem jellemző, bár az iskola által működtetett programokat – pl. sportkör, színjátszókör – értelemszerűen a posztszekunder kurzusok diákjai  is látogathatják.

Az ötnapos hétre épülő rendszer tipikus beosztása posztszekunder szinten: