A rendszerváltást követő időszakban megalakuló önkormányzatok szinte mindegyike tartott fenn általános iskolát és óvodát. A kistelepülési iskolák fenntartása jelentős, gyakran megoldhatatlan terhet rótt a települési önkormányzatokra: éves költségvetési kiadásaik közel felét a közoktatási intézmények működtetése tette ki.

Az önkormányzatok teljesítőképességétől függően óriási színvonalbeli különbségek alakultak ki az iskolák között szakmai és infrastrukturális szempontból is. Az önkormányzatok közti feladatmegosztás szerint a fővárosi és a megyei önkormányzat a középfokú oktatás, a kollégiumi ellátás és a szakszolgálati feladat gazdája volt, az általános iskola és az óvoda fenntartása a települési önkormányzatok illetékességébe tartozott.

Mind az óvodai ellátás, mind az alap- és a középfokú oktatás (ISCED 1–2, illetve ISCED 3) finanszírozásában a közpénzek játsszák a fő szerepet, de jelentős különbség van közöttük. A köznevelési intézményekhez a költségvetési forrás a fenntartókon keresztül jut el, 2013. január 1-jéig a fenntartók jellemzően a települési önkormányzatok voltak.

2013. január 1-jétől az ágazati jogszabályok új alapokra helyezték a köznevelés rendszerét.

2013. január 1-jétől a fenntartói feladatokról – az óvodai nevelés kivételével – az állam gondoskodott az állami intézményfenntartó központon (Klebelsberg Intézményfenntartó Központ, KLIK) keresztül. Lényeges változás volt a fenntartói és működtetői feladatok szétválasztása. A 3000 főnél kevesebb lakosságszámú települések esetében a köznevelési intézmények működtetői feladatait is az állam látta el, a 3000 fő feletti lakosságszámú települési önkormányzatok pedig fő szabályként működtetői voltak a közigazgatási területükön lévő, önkormányzati tulajdonú, a KLIK fenntartásában álló köznevelési intézményeknek.

A köznevelési intézmények állami fenntartásba vételével a cél az iskolák közötti színvonalbeli különbségek csökkentése, illetve az önkormányzatok eltérő jövedelemtermelő képességéből adódó minőségbeli különbségek kiegyenlítése volt.

2013 óta az alábbi fontosabb változások következtek be az állami iskolák fenntartásával és finanszírozásával kapcsolatosan.

2015-ben megkezdődött a szakképzés kiszervezése a köznevelés rendszeréből.

2015-ben a szakképzést folytató iskolák fenntartását – egyes kivételekkel – a KLIK-től átvette a Nemzetgazdasági Minisztérium (2018-tól az újonnan létesült Innovációs és Technológiai Minisztérium) szervezete, a  Nemzeti Szakképzési és Felnőttképzési Hivata  (NSZFH) . A feladatok ellátását jelenleg 41 szakképzési centrumon  keresztül gyakorolja, amelyekhez 371 tagintézmény tartozik. Az Innovatív Képzéstámogató Központ Zrt.-t (IKK Zrt.) 2019-ben azzal a céllal hozták létre, hogy módszertani központként vegyen részt a szakképzés megújításában, ellássa az új szakképzési törvény (2019. évi LXXX. tv.) szerint a szakképzésért felelős miniszter által az IKK Zrt.-nek delegált és szakképzési államigazgatási szervként rábízott feladatokat. Tevékenységét nagyrészt a Nemzeti Foglalkozási Alapból finanszírozzák. Az egyetlen állami fenntartó centralizált működése, valamint a fenntartói és működtetői feladatok elkülönülése a köznevelési intézmények napi működése során számos nehézséget okozott, ezért változtatásokra volt szükség. 2017. január 1-jétől a KLIK helyébe intézményfenntartóként az önálló költségvetési szervekként működő tankerületi központok léptek (kezdetben 58, jelenleg már 60), elősegítve a rendszer decentralizálását. A fenntartói modell átszervezésével egyidejűleg az intézmények fenntartása és működtetése újra egy kézbe, a tankerületi központok hatáskörébe került. Ezzel megszűnt a finanszírozás sok konfliktust okozó kettőssége (működtetés önkormányzati, fenntartás állami költségvetésből). A tankerületi központok saját költségvetésük terhére saját döntéseket hozhatnak, ami elősegíti a helyi viszonyoknak megfelelő, hatékonyabb döntési mechanizmust, egyúttal az állami köznevelési közfeladat ellátását biztosító fenntartói rendszer decentralizálását eredményezi.

Az önkormányzat kötelező feladata továbbra is az óvodai nevelés biztosítása az óvodák fenntartásával, valamint neki kell biztosítania a gyermekétkeztetést az állami iskolákban.

A KLIK jogutódja, a Klebelsberg Központ (KK) – szemben a korábbi KLIK-kel – nem lát el sem fenntartói, sem működtetői feladatokat. Középirányító szervként – a tankerületi központok önállóságának figyelembevételével – gondoskodik az ágazati szempontok egységes érvényesüléséről, a tankerületi központok fenntartói tevékenységének szakmai, stratégiai összehangolásáról, illetve a tankerületi központok tevékenységének hatékonysági és pénzügyi ellenőrzését is ellátja.

2020 szeptemberétől a szakképzési rendszer a köznevelés rendszerétől elkülönülve működik, finanszírozása is eltér a köznevelési intézményekétől. Fő szabályként szakképzési alapfeladatot szakképző intézmény (technikum és szakképző iskola) láthat el, köznevelési alapfeladatot pedig köznevelési intézmény. Törvényben meghatározott esetben és formában többcélú köznevelési intézmény elláthat szakképzési alapfeladatot is, illetve többcélú szakképző intézmény elláthat köznevelési alapfeladatot is.

A szakgimnáziumok ötéves technikummá alakultak át, a szakmákra specializálódott szakközépiskolákból pedig szakképző iskolák lettek, amelyben a képzési idő továbbra is három év maradt. Ezekkel a hároméves képzésekkel szakképzettség szerezhető, míg a technikumi képzéseken a szakképzettség mellett érettségi megszerzésére is van lehetőség. A korábbi OKJ-ban szereplő 759 szakma helyett az új rendszerben a Szakmajegyzék már csak 174 választható alapszakmát tartalmaz. A szakképzési centrum részeként működő szakképző intézmény a szakképzési centrum jogi személyiséggel rendelkező szervezeti egysége, amely önálló költségvetéssel nem bír.

Hosszabb időszakot áttekintve látható, hogy a GDP-hez viszonyítva az oktatási közkiadások egésze 2005 után 2013-ig folyamatosan csökkent: 5,2%-ról 3,9%-ra. A 2013 utáni három évben a GDP-arányos ráfordítások fokozatosan emelkedtek (2016-ra 4,4%-ra), majd a 2017–2018. évben stabilizálódtak a 4,3%-os szinten.

Forrás: Központi Statisztikai Hivatal

Nominálértéken a 2004–2018 közötti időszak egészét nézve a ráfordítások jelentősen (67%-kal), de az egyes oktatási szinteket nézve egyenlőtlenül emelkedtek.

Forrás: Központi Statisztikai Hivatal

Az óvodai kiadások emelkedése kiemelkedő (csaknem 85%-os), az alap-, a közép- és a felsőfokú oktatásé szerényebb. Az alap- és a középfokú oktatás (ISCED 1–3) költségvetése a korábbi hullámzás után 2010 és 2013 között évről évre csökkent, majd jelentős mértékben emelkedett, így a 2004–2018 közötti időszak egészében 42%-os volt a növekmény. A felsőoktatásban (ISCED 6) a korábbi hullámzás után szintén emelkedés tapasztalható, ami az időszak egészére nézve 59%-os emelkedést eredményezett.

Forrás: Központi Statisztikai Hivatal