Felnőttképzési szabályozás rövid történeti áttekintése

Az első törvényt, amelyre erősen hatottak az európai és világtendenciák, 2001-ben fogadták el (2001. évi CI. tv. a felnőttképzésről). A törvény szabályozta a munkaerőpiaci képzéseken túl a kulturális és szociális célú képzéseket is. A szabályozás a felnőttképzési szervezetek kétszintű működését hozta létre. Az első szinten a nyilvántartásba vett képzők találhatók (a regisztráció kötelező volt), míg a második szintet az akkreditált intézmények jelentették. Az intézményi és programakkreditáció erős piacszabályozó és egyúttal minőségbiztosító szerepet is be kívánt tölteni. 2010 körül a felnőttképzést (is) folytató intézmények mintegy 15%-a, azaz mintegy 1500 intézmény vált akkreditált felnőttképzési intézménnyé. A felnőttképzés volumene ebben az évtizedben a válságig töretlenül nőtt. A finanszírozás egyre differenciáltabb lett, a hagyományos szereplők – mint az állam, a vállalat és a képzésben részt vevő egyén – mellett belépett az Európai Unió, amely egyre nagyobb szerepet tölt be ezen a téren.

A Parlament a következő célokkal újraszabályozta a területet (2013. évi LXXVII. törvény a felnőttképzésről):

• a munkaerőpiaci igényekre fókuszálás;
• átláthatóbb szabályozás;
• a terület könnyebb ellenőrzése;
• a felnőttképzésben és az iskolarendszerben megszerzett képesítések mögötti tudás közelítése.

A fenti célok miatt a szabályozás alapvető technikája az engedélyezés lett a korábbi akkreditáció helyett, ugyanakkor a szabályozás csak egy szűkebb – csupán a munkaerőpiac szempontjából releváns – területet fedett le 2019-ig.

2019-ben a szakképzésről szóló 2019. évi LXXX. törvény új törvényként váltotta fel a korábbi szakképzési törvényt (2011. évi CLXXXVII. törvény a szakképzésről). Az új szakképzésről szóló törvény jelentősen átalakította a szakképzés korábbi rendszerét, amely hatással van a felnőttképzésre is. A felnőttképzésről szóló 2013. évi LXXVII. törvény is jelentős átalakuláson ment végbe 2019-ben.

A felnőttképzésről szóló 2013. évi LXXVII. törvény hatálya alá tartozó és a törvényben meghatározott hatósági engedéllyel rendelkező felnőttképzési intézmény a szakképzésről szóló 2019. évi LXXX. törvény hatálya alá tartozó részszakmára, illetve államilag elismert szakképesítésre felkészítő szakmai képzést folytathat. A két törvény és a végrehajtási kormányrendeletek közötti kapcsolat miatt szükséges a szakképzési terület rendelkezéseinek és prioritásainak figyelembe vétele a felnőttképzés tárgyalása során.

Hosszútávú kormányzati stratégiák

A kormány által 2015. november 4-én elfogadott négy stratégia közül „Az egész életen át tartó tanulás szakpolitikájának keretstratégiája a 2014/2020 közötti időszakra”, valamint a „Magyar Nemzeti Társadalmi Felzárkózási Stratégia (NTFS) II” – Tartósan rászorulók – Szegény családban élő gyermekek – Romák (2011–2020)”  egy-egy fejezetben foglalkozik a felnőttképzés témájával, és az uniós források felhasználását tervező Gazdaságfejlesztési és Innovációs Operatív Program (GINOP)   intézkedései között is szerepel.

Ezek a dokumentumok még azt állapítják meg, hogy Magyarországon nemzetközi összehasonlításban igen alacsony a felnőttképzési aktivitás. Az egész életen át tartó tanulási stratégiában olvasható megállapítás szerint nem formális képzésben a magyar 25–34 évesek mindössze 7,2%-a vesz részt, míg az európai átlag 19,8%. A 24–65 éves korosztályra vetítve a nem formális és informális tanulásban való részvétel az Európai Unióban átlagosan 42% volt, míg hazánkban 12%.

Az NTFS, „Az egész életen át tartó tanulás stratégiája” és a GINOP fókuszai nagyon hasonlóak. Elsősorban az alacsonyan képzett célcsoportokra koncentráltan tervezik felhasználni az uniós forrásokat, részben az alacsony szintű kulcskompetenciák fejlesztésére, részben munkaerőpiaci integrációt célzó szakmai képzésre. A GINOP konkrét indikátorokat is tartalmaz: ezek szerint 382 ezer fő számára terveznek valamilyen tanúsítvánnyal vagy bizonyítvánnyal végződő képzést szervezni, és közülük 152 ezer fő lesz, aki a programba lépéskor legfeljebb ISCED 2 szintű végzettséggel rendelkezik.

A Digitális Jólét Program keretében 2016 októberében fogadta el a Kormány Magyarország Digitális Oktatási Stratégiáját (DOS) melynek megvalósítása a Digitális Pedagógiai Módszertani Központ (DPMK) feladata. A DOS fő célkitűzése, hogy senki ne hagyja el az oktatás és a képzés rendszerét a megfelelő digitális kompetenciák nélkül. A DOS a felnőttekre vonatkozóan is megfogalmaz célkitűzéseket: „A felnőttkori tanulás jövőképe értelmében minden magyar állampolgár a digitális közösség tagjává válik; jelentősen csökken a digitális megosztottság, a digitális kompetenciákkal nem rendelkezők, illetve az azokat nem vagy alig használók száma, miközben a lakosság átlagos digitális kompetenciái elérik, majd meghaladják az uniós átlagot. Az átfogó stratégiai cél: a munkaerő versenyképessége, az állampolgárok aktív társadalmi részvétele és a társadalmi befogadás erősítése, a társadalom digitális írástudás-szintjének növelése, a felnőttkori digitális tanulásban való részvétel fokozása.”

Az új magyar kormányzati stratégia kialakítása során kiemelt jelentőségű a humán erőforrás előtérbe helyezése. A gazdaság fejlődéséhez elengedhetetlen a képzett munkaerő, ezért a megfelelő stratégiák tervezéséhez a kormány nagy hangsúlyt fektet a vállalati szereplőkkel történő szoros együttműködésre.

A tervezés fő keretét a – 2017 decemberében elfogadott –  Ipar 4.0 stratégia csomag jelenti, amely több intézkedés mellett az Ágazati Készségtanácsok létrehozásával segíti a vállalati igények megjelenését az oktatásban, valamint a gyakorlati oktatás erősítését a szak- és felnőttképzésben. Az oktatás és a gazdaság szereplői közti együttműködés fontosságát a duális képzés kiterjesztése érdekében, valamint annak fontosságát, hogy a szakképzés keretében végző fiatalok modern és használható tudással rendelkezzenek. Mindemellett elengedhetetlen a felnőttképzés rugalmasabbá tétele, a meglévő készségek felmérése és validációja is a hatékonyabb és célirányosabb képzések megvalósulása érdekében.

2019-ben megjelent az 1168/2019. (III. 28.) Korm. határozattal elfogadott Szakképzés 4.0. – A szakképzés és felnőttképzés megújításának középtávú szakmapolitikai stratégiája, a szakképzési rendszer válasza a negyedik ipari forradalom kihívásaira címet viselő dokumentum. Fókuszában a foglalkoztatási igényekre alapozott szakképzés áll. A SZAKKÉPZÉS 4.0 stratégia a szakképzés és felnőttképzés rendszerszintű megújítását és továbbfejlesztését határozza meg. Alapelve azon nyugszik, hogy a magyar gazdaság versenyképességének egyik kulcsa a minőségi szakemberképzés. Az alábbiakban a stratégia jövőre vonatkozó felnőttképzési és felnőttoktatási megállapításai olvashatók:

• A stratégiában hivatkozott, 2016-ban megvalósult átfogó vizsgálat eredménye azt mutatta, hogy 2015-ben a 25–64 éves magyar népesség 32,8%-a vett részt iskolai rendszerű, illetve azon kívüli oktatásban, képzésben, ami 5,6%-os növekedést jelent a 2011. évi adatokhoz képest. Mind a nők, mind a férfiak körében emelkedett a résztvevők aránya: a nők közel 34%-a, a férfiak 31,6%-a tartozott ebbe a csoportba. A képzésben való részvétel szempontjából a legmeghatározóbb az iskolai végzettség volt. Míg a legfeljebb nyolc általános iskolai osztállyal rendelkezőknek csak valamivel több mint 17%-a, az érettségivel rendelkezőknek már több mint egyharmada, a felsőfokú végzettségűeknek pedig 55%-a vett részt a tanulás valamilyen formájában.

• A célirányos kormányzati beavatkozások és az Európai Unió által nyújtott támogatásokra alapozott programok hatására nőtt az alacsonyabb képzettségű emberek képzésbe vonása az elmúlt időszakban. Ugyanakkor megállapítható, hogy a felnőttképzésben közel 1 millió fő vesz részt, ami megfelelő mennyiségi alapot jelent. Magyarországon nem mennyiségi, hanem minőségi probléma van az élethosszig tartó tanulás terén. A korábban működő felnőttoktatás és felnőttképzés nem kínál rugalmas tanulási lehetőséget, nem a gazdaság igényeire fókuszált, hatékonysága nem volt megfelelő.

• A felnőttoktatásban részt vevők száma az ingyenesen megszerezhető második szakképesítés lehetőségének biztosításával ugrásszerűen megemelkedett, és ez a magas létszám stabilnak mondható. A felnőttoktatás képzési szerkezete jelentősen átalakulóban van, és egyre jobban a gazdaság igényeihez igazodik. A képzési trendekből kiolvasható, hogy míg a szakképzés alacsony társadalmi presztízse miatt az általános iskolai korosztály számára kevésbe vonzó, ez a felnőttkorban megfordul, és egyre jobban cél lesz egy „jó” szakma elsajátítása. Ugyancsak megfigyelhető, hogy vannak olyan szakmák, amelyek kifejezetten felnőttkorban váltanak csak ki érdeklődést, pusztán életkori sajátosságokból adódóan. Mindezt érdemes szabályozási szinten is figyelemmel kísérni.

• A stratégia megállapítja, hogy el kell tekinteni attól a gyakorlattól, hogy korcsoportokat képzünk. Számos európai példa van arra, hogy a korcsoport helyett a képzettségi szintet veszik alapul a képzési csoportok kialakításánál.

A Szakképzés 4.0 stratégiában megfogalmazott javaslatok:

• Az OKJ-s szakmák esetében a magyarországi képzési jegyzékben szereplő szakmák száma többszöröse az uniós átlagnak, aminek köszönhetően a magyar képzési rendszert a széttagoltság, specializáltság jellemzi. Ezért az Országos Képzési Jegyzékben szereplő szakmák radikális csökkentése javasolt, azzal a céllal, hogy az oktatott képzések rendszere legyen átlátható, a képzések tartalma igazodjon a negyedik ipari forradalom igényeihez.
• Nemzetközi összehasonlításban alacsony a saját munkavállalóikat képző vállalatok aránya. Jelentősen növelni kell a kis- és középvállalkozások körében a saját munkavállalóikat képző vállalatok arányát. A belső képzések vállalati helyszínen szerveződnek, a cég gyártási és szolgáltatási folyamataira épülnek, ezért a felgyorsuló technológiai fejlődés miatt ezek a jövőben várhatóan még inkább felértékelődnek.

• A Nemzeti Foglalkoztatási Alap egyik bevételét jelentő szakképzési hozzájárulás nagyobb hányadát javasolt visszafordítani a képzési feladatokra. A szakképzési hozzájárulást az arra kötelezettek a szakmai képzés fejlesztése céljából fizetik meg. A szakképzési hozzájárulásból származó állami bevételek emelkedése miatt javasolt, hogy a szakképzési hozzájárulás nagyobb hányadát, lehetőleg egészét kellene visszafordítani a szakképzés fejlesztésére.
• A munkaerő-tartalék szűkössége és specifikumai fókuszált és célcsoportokra szabott megoldásokat kívánnak. A képzések a munkaerőpiaci elvárások alapján összeállított kompetenciafelmérésen és fejlesztésen kell, hogy alapuljanak, annak érdekében, hogy a kompetenciahiányokkal küzdő célcsoport alkalmassá váljon a foglalkoztatásra, átképzésre.

A stratégia olyan beavatkozási pontokat jelöl meg, amely az Ipar 4.0 kihívásaira ad választ. Ennek felnőttképzési megállapításai a következők:

• Keresletvezérelt, kimenet-szabályozott felnőttképzési rendszer kialakítására van szükség a Digitális Munkaerő Programra alapozva. A közép- és hosszú távú munkaerőpiaci igényekre az iskolai rendszernek kell választ adnia, míg a rövid távú – az új beruházásokhoz, a kapacitásbővítéshez, modernizáláshoz kapcsolódó – elvárásokra a felnőttképzésnek kell megoldást adnia.

• A szakképzés és felnőttképzés rendszerének a gazdaság által igényelt szakmastruktúrában a vállalatok által elvárt tudással és kompetenciákkal rendelkező szakembereket kell képeznie. Az új struktúra alapelve szerint az iskolarendszer feladata, hogy széles ágazati, szakmai alaptudást és a foglalkoztatók által elvárt kompetenciákat adjon. Ezzel az ágazati alaptudással lehet a duális gyakorlati képzésben hatékonyan elsajátítani a speciális szakmai ismereteket. Az iskolából kikerülő szakemberek ezzel a biztos szakmai alaptudással és a tanulás képességével lesznek képesek a felnőttképzés és a vállalati továbbképzés rendszerében megújítani a tudásukat szakmai karrierjük során.

• A felnőttképzésben két eltérő célcsoport digitális tudásának fejlesztése is megjelenik. A technológiák megújításához kapcsolódóan nagy létszámban kell a vállalatoknál dolgozó szakemberek tudását megújítani, hogy képesek legyenek a robotizált folyamatok tervezésére, telepítésére, működtetésére és karbantartására. Emellett a hátrányos helyzetű álláskeresők tudását is fejleszteni kell, mert a betanított, operátori munkakörökben is elvárássá vált, hogy képesek legyenek dolgozni a digitalizált környezetben.

• Létre kell hozni és működtetni kell az egységes munkaerőpiaci előrejelző rendszert, ami lehetővé teszi az adatokra alapozott döntéshozatali folyamatokat.
• Az elmúlt időszakban megyei szinten, a megyei jogú városokban és a kistérségekben is létrejöttek a foglalkoztatási paktumok. Ennek kapcsán az is fontos, hogy a megyei kamarák integrálják a helyi vállalkozások igényeit. A rövid távú munkaerőpiaci igények megoldásában a felnőttképzésnek van nagy szerepe. A foglalkoztatási paktumok (2018-ban létrejöttek megyei szinten, a megyei jogú városokban és a kistérségekben) igényei alapján lehet tervezni a rendelkezésre álló forrást, illetve ezek alapján tudják az állami fenntartású és piaci felnőttképző intézmények kidolgozni képzési programjaikat.
• Egységesen kidolgozott minőségirányítási rendszert kell létrehozni, amely a szakképzési centrumok szintjén átláthatóvá teszi a folyamatok eredményeit és megalapozza a minőség javítását.

• Az Ipar 4.0 igényeire választ adó, rövid ciklusú vállalati képzések támogatása kívánatos, a képzési idő csökkentése a felnőttoktatásban és felnőttképzésben, az előzetesen megszerzett végzettség vagy gyakorlatban szerzett tudás beszámításával. A kontaktképzés és a távoktatás előnyeit ötvöző (blended) képzések előtérbe helyezése javasolt a felnőttoktatásban és felnőttképzésben.

• A nemzetgazdaság versenyképességének egyik kulcsa, hogy a magyar kis- és középvállalkozások termelési és szolgáltatási hatékonysága javuljon, működésükben nagyobb szerepet kapjon az innováció, ezért a képzési programoknak speciálisan a KKV-k igényeire alapozottnak, azok fejlesztésére specializáltnak kell lennie.

• A folyamatszabályozott felnőttképzési rendszerből egy kimenetszabályozott felnőttképzési rendszer irányába javasolt elmozdulni. A felnőttképzések kimenetszabályozott működése szorosan összefügg a független vizsgaközpontok létrehozásával, a standardizált módon történő vizsgáztatással.

• A képzés valódi eredményességét, hatásosságát az alapján lehet vizsgálni, hogy a képzést teljesítők milyen arányban és milyen beválással képesek elhelyezkedni a szerzett képesítéssel a munkaerőpiacon. A Digitális Munkaerő-piaci Program (DMP) egy olyan informatikai rendszer, amely a már működő digitális adatgyűjtésre és a nyilvántartásra is alapozva követi az állami finanszírozással képzettséget szerzők munkaerőpiaci útját.

A stratégia megállapításai alapján a felnőttképzési rendszerben két szegmens van, amelyik erősebb kimenetszabályozást igényel:

1. Az OKJ-s képzések és engedélyezett egyéb szakmai képzések során: az állami iskolai rendszerű képzések esetén azt kell erősíteni, hogy a kimenet értékelésekor megállapítható legyen, hogy a végzettséget szerző személy szakmailag cselekvőképes, rendelkezik azokkal a kompetenciákkal, amiket a munkáltatók elvárnak; a nem állami rendszerben szervezett szakmai képzések esetén indokolt, hogy az egységes értékelés miatt a független vizsgaközpontokban történjenek a vizsgák.

2. A képesítést, tanúsítványt nem nyújtó szakmai tanfolyamok és a munkahelyi betanítás kapcsán az állami finanszírozás 50%-ot elérő mértéke esetén lehet indokolt a kimenetszabályozás. Ezekben az esetekben is költséghatékony és szakmailag megalapozott ellenőrzési rendszer működtetése a cél.

Stratégiára alapozott intézkedések a felnőttképzés területén

A Szakképzés 4.0. – A szakképzés és felnőttképzés megújításának középtávú szakmapolitikai stratégiája, a szakképzési rendszer válasza a negyedik ipari forradalom kihívásaira címet viselő dokumentum alapján 2019-ben a Parlament megalkotta az új 2019. évi LXXX. törvényt a szakképzésről, és módosította a 2013. évi LXXVII. törvényt a felnőttképzésről.

A Kormány elfogadta a 12/2020. (II. 7.) kormányrendeletet a szakképzésről szóló törvény végrehajtásáról, illetve a 11/2020. (II. 7.) kormányrendeletet a felnőttképzésről szóló törvény végrehajtásáról.

A törvényekben és a végrehajtási rendeletekben foglaltaknak megfelelően 2020-ban megkezdődött a gyakorlatban a szakképzés és felnőttképzés rendszerszintű átalakítása. Az átmeneti rendelkezések alapján még néhány évig párhuzamosan folyik a régi szabályozás alapján megkezdett képzések kivezetése és az új rendszerben indított képzések megvalósítása.