Az oktatással kapcsolatos alapjogok

A 2011-ben beiktatott Alaptörvény az oktatással kapcsolatos alapjogok tekintetében nem jelent változást. Deklarálja a lelkiismereti és vallásszabadságot, a véleménynyilvánítás, a tudományos kutatás és a tanítás szabadságát, a nemzetiségek számára a kulturális identitás megőrzésének szabadságát és az anyanyelvű oktatáshoz való jogot.

Kimondja, hogy minden magyar állampolgárnak joga van a művelődéshez, s ezt a jogot az állam a közművelődés kiterjesztésével és általánossá tételével, a mindenki számára hozzáférhető ingyenes és kötelező alapfokú, ingyenes középfokú oktatással és a képességei alapján mindenki számára hozzáférhető felsőfokú oktatással biztosítja.

Az Alaptörvényben foglaltak szerint Magyarország az alapvető jogokat mindenkinek biztosítja, bármely megkülönböztetés, nevezetesen faj, szín, nem, fogyatékosság, nyelv, vallás, politikai vagy más vélemény, nemzeti vagy társadalmi származás, vagyoni, születési vagy egyéb helyzet szerinti különbségtétel nélkül.

Elismeri a gyermekek jogát a megfelelő fejlődéshez szükséges gondoskodáshoz és védelemhez, továbbá a szülők jogát a gyermeküknek adandó nevelés megválasztásához. Ugyanakkor kimondja, hogy a szülők kötelesek kiskorú gyermekükről gondoskodni, beleértve a gyermek taníttatását.

Az oktatásban ezek az alkotmányos jogok azt jelentik, hogy az állam polgárai számára ingyenes és kötelező általános iskolai oktatást biztosít, garantálja, hogy a középfokú, illetve a felsőfokú oktatás képességei alapján mindenki számára hozzáférhető legyen, továbbá az oktatásban részt vevők anyagi támogatásban részesüljenek. Az oktatás tehát olyan közszolgáltatás, amelyben az állam a jogi keretek megalkotásával és az intézményrendszer fenntartásával biztosítja a rendszer működését az oktatás minden szintjén.

A művelődéshez való jog, a tudományos és művészeti élet szabadságán túl, magában foglalja a tanszabadságot és a tanítás szabadságát is. A tanszabadság az oktatási intézmények, azon belül a tagozatok, illetve a szakok szabad megválasztásának lehetőségét jelenti, de szintén idetartozik az oktatási intézmények létesítéséhez való jog is. Ezen a téren tehát nem érvényesülhet állami monopólium; az egyházak, civil szervezetek, alapítványok és természetes személyek számára nyitott a lehetőség oktatási intézmény alapítására és működtetésére. Az intézményt létesítőnek joga van meghatározni a képzés profilját, világnézeti elkötelezettségét és főbb nevelési elveit is.

Az oktatáshoz kapcsolódó alkotmányos jogok, alapelvek közül kiemelkedően fontos a lelkiismereti és vallásszabadság, a szabad véleménynyilvánítás joga, az állam és az egyház szétválasztásának deklarációja, valamint a nemzeti és etnikai kisebbségek anyanyelvhasználathoz, anyanyelvi oktatáshoz való joga.

Az oktatással kapcsolatban alkotmányos szinten egy kötelezettség jelenik meg, ez a tankötelezettség. Ennek értelmében a tanköteles korú gyermekek szüleinek (a magyarországi lakhellyel rendelkező szülőknek állampolgárságtól függetlenül) biztosítaniuk kell, hogy gyermekük a tankötelezettségnek eleget tegyen. A gyermek abban az évben, amelynek augusztus 31. napjáig betölti a 6. életévét, de legkésőbb az azt követő évben tankötelessé válik, ami a 16. életévének betöltéséig tart.

Köznevelési rendszer

A köznevelési rendszer célja (2011. évi CXC. törvény a nemzeti köznevelésről), hogy elősegítse a gyermekek, fiatalok harmonikus lelki, testi és értelmi fejlődését, készségeik, képességeik, ismereteik, jártasságaik, műveltségük életkori sajátosságaiknak megfelelő, tudatos fejlesztése révén. A köznevelés kiemelt feladata az erkölcsös, önálló életvitelre és céljaik elérésére, a magánérdeket a közérdekkel összeegyeztetni képes embereket, felelős állampolgárokat nevelni. A köznevelés célja továbbá a nevelés-oktatás eszközeivel a társadalmi leszakadás megakadályozása és a tehetséggondozás.

A köznevelés feladata az iskolát megelőző kisgyermekkori fejlesztés, továbbá a sajátos nevelési igényű és a beilleszkedési, tanulási, magatartási nehézséggel küzdő gyermekek, tanulók speciális igényeinek figyelembevétele, egyéni képességeikhez igazodó, legeredményesebb fejlődésük elősegítése, a minél teljesebb társadalmi beilleszkedésük lehetőségének megteremtése.

A köznevelési iskolarendszer a törvényben foglalt keretek között megállapított követelményeknek megfelelően átjárható, más iskolába vagy iskolatípusba akár tanév közben is át lehet lépni.

A köznevelés tartalmi egységét, az iskolák közötti átjárhatóságot a Nemzeti alaptanterv (NAT) (Downloads/MK_20_017.pdf) biztosítja, amely meghatározza az elsajátítandó műveltségtartalmat és kötelező rendelkezéseket állapít meg az oktatás szervezésére vonatkozóan. A szakképzés közismereti nevelési-oktatási tartalmi követelményeit külön jogszabály állapítja meg a NAT-ban foglaltak figyelembevételével. A NAT-ban foglaltak érvényesülését a kerettantervek biztosítják. Az egyes iskolatípusokra és oktatási szakaszokra a kerettantervek tartalmazzák a nevelés és oktatás céljait, a tantárgyi rendszert, az egyes tantárgyak témaköreit, tartalmát, a tantárgyak egy vagy két évfolyamra vonatkozó követelményeit, továbbá a tantárgyközi tudás- és képességterületek fejlesztésének feladatait, és meghatározzák a követelmények teljesítéséhez rendelkezésre álló kötelező, valamint az ajánlott időkeretet.

Az óvodai nevelés egységes elveinek a követését az Óvodai nevelés országos alapprogramja határozza meg.

Szakképzési rendszer

A szakképzési rendszer célja, hogy a munkaerőpiac és a gazdaság által keresett és elismert szakképesítések megszerzését az esélyegyenlőség elvének érvényesítésével biztosítsa a tanulók és fiatalok számára. Magyarországon az első és második az állam által elismert szakképesítés megszerzését az állam az iskolai rendszerű szakképzés keretében ingyenesen biztosította a szakképzésben részt vevő tanulók számára. 2020. szeptember 1-jétől felmenő rendszerben az állam a szakképzésben való részvétel keretébenlegfeljebb két szakma megszerzését az első szakmai vizsga befejezéséig, a második szakma esetén legfeljebb három tanéven keresztül, és a szakképző intézményben a szakmai képzéshez kapcsolódó első szakképesítés megszerzését az első képesítő vizsga befejezéséig ingyenesen biztosítja.

Az iskolai rendszerű szakképzés feladata a fiatalok komplex szakmai vizsgára történő felkészítésén kívül az életben való sikeres boldogulásra történő felkészítése és a tanuló életkori sajátosságához igazodó nevelés is.

Az államilag elismert szakképesítéseket az Országos Képzési Jegyzék (OKJ) tartalmazza. A kormányrendeletben kibocsátott (rendszeresen felülvizsgált és frissített) OKJ tartalmazza az államilag elismert szakképesítésekre vonatkozó alapadatokat (a szakképesítés típusa, szintje, tanulmányi területe, szakmacsoportba sorolás, belépéshez szükséges iskolai végzettség stb.). Az Országos Képzési Jegyzék 2019-es változata 570 (teljes, részleges és ráépülő) szakképesítést tartalmaz 23 szakmacsoportban. 2020. szeptember 1-jétől a legtöbb OKJ-s szakmát csak iskolai rendszerű képzésben, azon belül pedig csak nappali vagy esti tagozaton lehet majd megszerezni, minimum két év alatt. A korábbi 27-tel szemben 196 ilyen szakképesítés – „alapszakma” –, illetve szakképesítés-ráépülés szerepel a 2020-as Országos Képzési jegyzék módosításában.

Az úgynevezett részszakképesítéseket, amelyekből 73 szerepel a listában, viszont csak iskolarendszeren kívüli, tanfolyami formában lehet majd elsajátítani díjfizetés ellenében. A felnőttoktatással foglalkozók 2020. december 31-ig indíthatnak a 2019-es (régi) Országos Képzési Jegyzék szerint iskolarendszeren kívüli képzést, ezek szakmai vizsgáját pedig 2022. december 31-ig kell lebonyolítani. Az új szakképzési rendszer célja a teljes foglalkoztatás, a szakképzésnek a gazdaság igényeihez való idomítása, valamint hogy a munkaerőpiacon értékes és használható szakképesítések legyenek a képzési kínálatban egy sokkal egyszerűbb, átláthatóbb, egymásra épülő rendszerben. Jelenleg az Országos Képzési Jegyzékben (2019-es régi változat) keverednek a szakmai és a tanfolyamjellegű képzések, számuk nagyon magas (770). Az elavult Országos Képzési Jegyzékben szereplő képzések száma az uniós átlag többszöröse. A cél a szakmák számának csökkentése, de a szakmai képzések száma a konkrét vállalati igényekhez igazodva növekedhet, amiben a vállalatok is aktív részt vállalhatnak.

Az alapszakmák megszerzésére már az iskolai rendszerben (technikumokban, szakképző iskolában) is lesz lehetőség, amelyre további szakképesítések építhetőek. A felnőttek számára az iskolarendszerben a második szakma elsajátítása már jelenleg is ingyenes, a jövőben a képzési idő rövidül, így gyorsabban lehet szakmát szerezni. A szakmát választók sokkal átláthatóbb és egyértelműbb képesítések közül tudnak majd választani, az eddig az OKJ-ban szereplő több mint 700 szakképesítés helyett a szakképző intézmények jövőre (2020. szeptemberétől) 177 szakma képesítését tudják kínálni. Ezenkívül a lista tartalmazza azokat a rész-szakképesítéseket is, amelyekre majd SNI-tanulók jelentkezhetnek, valamint a művészeti képzéseket is.

Az adott szakképesítésekre vonatkozó részletes szakmai és vizsgakövetelmények kibocsátása miniszteri rendeletekben történik, amelyeket az adott szakképesítésért felelős miniszter ad ki. A szakmai vizsgakövetelmények a kompetenciákat, valamint a munka világában elvárt tanulási eredményeket tartalmazzák az egyes modulokra vonatkozóan.

A szakképző intézményben a nevelő- és oktatómunka a szakképzésben kötelezően alkalmazandó programtanterv és az annak alapján kidolgozott szakmai program szerint folyik. A szakmai képzéshez kapcsolódóan megszerezhető szakképesítés kimeneti követelményeit programkövetelményekben kell meghatározni. A programkövetelményekről a szakképzésért felelős miniszter nyilvános elektronikus nyilvántartást vezet, amelyet a honlapon közzétesz.

Képzési és kimeneti követelmények a szakképzésben. A szakmákhoz 2020. szeptember 1-jétől – az ellenőrzési, a mérési és az értékelési rendszer kialakítását és működését biztosító, a szakképzésben kötelezően alkalmazandó – képzési és kimeneti követelményeket kell előírni. A képzési és kimeneti követelményekben – részszakmaként – meghatározható a szakmának olyan önállóan elkülöníthető része, amely legalább egy munkakör betöltéséhez szükséges kompetenciák megszerzését teszi lehetővé. Ha a szakképzési törvény másképpen nem rendelkezik, a szakmára vonatkozóan meghatározott rendelkezéseket a részszakmára is alkalmazni kell. A képzési és kimeneti követelményeket – a Kormány adott ágazatért felelős tagjának egyetértésével – a szakképzésért felelős miniszter hivatalos kiadványként az általa vezetett minisztérium honlapján teszi közzé.

A Nemzeti Szakképzési és Felnőttképzési Hivatal honlapján elektronikusan elérhető országos modultérkép a hatályos Országos Képzési Jegyzékben szereplő szakképesítések moduljainak felsorolását, leírását tartalmazza, valamint a szakképesítések egymáshoz való kapcsolódásait mutatja. Segítségével az egyes szakképesítésekhez tartozó szakmai követelménymodulokról lehet tájékozódni, a szakképesítésekhez tartozó tudás, képességek és kompetenciák részletes leírását tartalmazza modulonként.

Felsőoktatási rendszer

A felsőoktatási törvény szerint a felsőoktatási intézmények alaptevékenysége az oktatás, a tudományos kutatás és a művészeti alkotótevékenység. A felsőoktatási rendszer magában foglalja a felsőoktatási szakképzést, az alapképzést, a mesterképzést, a doktori képzést és a szakirányú továbbképzést is. A felsőoktatás oktatási alapfeladatait kizárólag felsőoktatási intézmények látják el. A felsőoktatási intézmények feladata a tantervi követelményeket meghaladó teljesítmény nyújtására képes, kiemelkedő képességű és hozzáállású, valamint a hátrányos, illetve a halmozottan hátrányos helyzetű hallgatók felkutatása, szakmai, tudományos, művészeti és sporttevékenységének elősegítése.

Magyarország felsőoktatási rendszere három intézménytípusba sorolható. Az egyetemek legalább nyolc alapképzési és hat mesterképzési szak indítására jogosultak, valamint doktori képzést is működtetnek. Az alkalmazott tudományok egyeteme olyan felsőoktatási intézmény, amelyik legalább négy alap- és két mesterképzési szakot működtet. A főiskola az a felsőoktatási intézmény, amelyikmunkaviszony, illetve közalkalmazotti jogviszony keretében foglalkoztatott oktatóinak, kutatóinak legalább harmada tudományos fokozattal rendelkezik. Így Magyarországon a felsőoktatási rendszert az alábbi felsőoktatási intézményi csoportok alkotják: 21 állami fenntartású és 8 nem állami fenntartású egyetem; 5 állami fenntartású és 4 nem állami fenntartású alkalmazott tudományok egyeteme; 1 állami fenntartású és 26 nem állami fenntartású főiskola.

Az egyetemek és főiskolák közötti különbség elsősorban méretbeli: az egyetemeken nagyobb az oktatók, hallgatók és a nem oktató szakszemélyzet létszáma, a főiskolák viszonylag kisméretűek, kevés oktatóval, hallgatóval működnek. A főiskolák többsége kicsi, magán-, illetve egyházi intézmény, nagy részük különböző egyházak és felekezetek teológiai képzését végzi.

Az alkalmazott tudományok egyetemeire és a főiskolákra jellemzőbb a gyakorlatorientált képzés, az első ciklusú és rövid idejű programok túlsúlya, továbbá az alkalmazott kutatások dominanciája, míg az egyetemek inkább elméletorientált képzéseket folytatnak, jelentősebb számú programjuk van a mesterciklusban, és alapkutatási tevékenységük is erőteljes.

Nemzeti szakpolitikák

2011-ben az Országgyűlés új törvényeket alkotott a nemzeti köznevelésről, a felsőoktatásról és a szakképzésről. E törvények alapján az oktatás szervezése, fenntartása, finanszírozása és irányítása jelentősen átalakult. A törvényi szabályozást számos rendelet egészíti ki, ezeket egyfelől a kormány, másfelől a felelős miniszterek adják ki.

Felismerve az iskoláskor előtti nevelés rendkívüli jelentőségét a hátrányos helyzetű gyermekek esélyeinek javításában, a kormány célul tűzte ki, hogy 2015 szeptemberétől minden gyermek számára biztosítja lakóhelye közelében az óvodai nevelést 3 éves kortól, és azt egyben kötelezővé is teszi.

Az új köznevelési törvény megszüntette az iskolafenntartás és a tartalmi irányítás decentralizáltságát. A 2012 előtti rendszerben a közoktatási intézmények fenntartói és működtetői a települési önkormányzatok voltak. A közel 3000 település helyi önkormányzata lehetőségéhez és szakértelméhez mérten gondoskodott az iskolájáról és az oktatás minőségéről. A települések igen eltérő mérete miatt finanszírozási és szakmai szempontból egyaránt fenntarthatatlannak bizonyult ez a rendszer, mely jelentős esélyegyenlőtlenséget is eredményezett.

2013-tól az alap- és középfokú oktatás megszervezésére járási tankerületek, a szakképzés és a pedagógiai szakszolgálatok (logopédia, szakértői bizottságok, nevelési tanácsadó stb.) megszervezésére megyei tankerületek létesültek, melyek eleinte a Klebelsberg Intézményfenntartó Központ egységeiként működtek. Ezzel a helyi tanügyi hatósági feladatok a települési önkormányzatoktól a tankerületekhez kerültek. A centralizációt követő decentralizációs folyamat eredményeként 2017. január 1-től tankerületi központok jöttek létre, a járási tankerületek megszűntek, a középirányítói szerepet pedig a Klebelsberg Központ látja el. Az átalakított intézményfenntartási rendszerben csökken a központi szint döntéshozói és irányítói szerepe és illetékessége, a járási tankerületek összevonásával területi szinten 60 területi tankerületi központ jött létre.

A köznevelési szakpolitika és a köznevelés fejlesztési stratégiája az Európa 2020 prioritásaival összhangban keresi a választ a köznevelés sajátos problémáira és kihívásaira. A köznevelés szakpolitikai céljai az alábbiak:

• az egész életen át tartó tanulást megalapozó kulcskompetenciák megszerzésének elősegítése;
• a hátrányos helyzetű tanulók kiemelt támogatása, a tanulási nehézségek korai felismerése és a személyre szabott pedagógiai megközelítések alkalmazása;
• magas színvonalú pedagógusi munka, a pedagógushivatás anyagi és társadalmi megbecsültségének növelése, a pedagóguspálya vonzóvá tétele;
• a pedagógusok kiszámítható életpályán való megtartása;
• a pedagógusok folyamatos szakmai fejlődésének biztosítása a szaktanácsadói, támogató szakmai szolgáltatások biztosításával, a pedagógiai-szakmai ellenőrzési és pedagógusminősítési rendszer működtetésével;
• a tartalmi szabályozás egységessége a fejlesztendő kompetenciák, nevelési célok és átadandó ismeretek tekintetében;
• a nevelő-oktató munka hatékonyságának, eredményességének növelése, a méltányosság garantálása;
• az iskola előtti, kisgyermekkori nevelés, valamint a célzott korai intervenciós programok mennyiségének növelése és minőségének javítása.

A szakképzés és a felnőttképzés területén a stratégiai célokat és a változtatások irányát az új szakképzési és felnőttképzési törvényhez készített koncepció, a „2014–2020 közötti időszak foglalkoztatáspolitikai célú fejlesztéseit megalapozó stratégia” és az Európai Unió által ex ante feltételként meghatározott „Egész életen át tartó tanulás szakpolitikai stratégiája” jelöli ki. A törvényekhez készült koncepciók alapvetően az ágazatok kormányzásával kapcsolatos strukturális, szervezetrendszeri és tartalmi változásokra helyezik hangsúlyt. A „Szakképzés a gazdaság szolgálatában” koncepció célkitűzései:

• a modern termelésbe bevonható, jól képzett és megbízható, széles körű alapismeretekkel rendelkező munkavállalók képzése;
• az alapfokú készségek és kulcskompetenciák, valamint a munkaerőpiacon hasznosítható és megbízható tudás fejlesztése;
• a gyakorlatorientált duális képzés erősítése, a tartalmi követelmények (szakmai és vizsgakövetelmények, kerettanterv) megújítása.

A 2014–2020 közötti időszak foglalkoztatáspolitikai célú fejlesztéseit megalapozó stratégia felnőttképzési fejezete hangsúlyozza a munkáltatók, a munkavállalók, illetve az aktív népesség alkalmazkodóképességének javítását célzó fejlesztéseket, továbbá a kompetenciafejlesztésre irányuló felnőttképzési programok támogatását.

A felsőoktatás-politika olyan felsőoktatási rendszer kiépítését célozza, amelyik egyszerre igazodik a gazdaság és a munkaerőpiac igényeihez, az öregedő társadalom következményeként kialakuló elvárásokhoz, valamint a kutatás-fejlesztési és innovációs folyamatokhoz. A felsőoktatás átalakításának célja, hogy minden hallgató tovább tudja fejleszteni tehetségét, készségeit, tudását úgy, hogy a képzés elvégzésével lehetősége legyen a munkaerőpiacra való belépésre. Ennek érdekében a képzéseket a valós munkaerőpiaci igényekhez kell igazítani, hiszen csak így válhatnak a felsőoktatási intézmények a gazdaságfejlesztés kiemelt tényezőjévé.

Széles körben és magas minőségben elérhetővé kell tenni azokat az ismereteket, amelyek megfelelő alapot jelentenek a hazai és nemzetközi gazdaságban való teljesítéshez, más szóval, a társadalom és a gazdaság által igényelt képességeket szinkronba kell hozni az alapképzés által nyújtott tudásanyaggal. A hátrányos helyzetű régiók és kevésbé fejlett térségek versenyhelyzetének javítása érdekében bevezettek egy új intézményformát, a közösségi főiskolát. A közösségi főiskola képzési modelljének meghonosításával az elmaradott régiók közösségei is hozzájuthatnak ahhoz a versenyképes tudáshoz, amely biztosítja számukra elsősorban a helyben való boldogulást. Alapfeladata a tudásszolgáltatás a helyi közösség számára olyan helyeken és olyan helyzetekben, ahol piaci alapon nem, csak minden érintett szereplő közreműködésével lehet fenntartható módon képzéseket működtetni.

A kutatás-fejlesztés és innováció a felsőoktatás és egyben versenyképességünk jövője szempontjából is meghatározó, ezért kiemelt figyelmet kell fordítani arra, hogy a hazai felsőoktatás a nemzetközi oktatási és kutatási térben is megállja a helyét. Ennek érdekében szükség van többek között a doktori képzés kapacitásának növelésére és ezzel párhuzamosan a végzési arány emelésére. A rendszerben meg kell jeleníteni a gazdasági partnerek és a vállalatok által megfogalmazott elvárásokat, ugyanakkor biztosítani kell azt is, hogy a kis- és középvállalkozói szektor hozzáférhessen a felsőoktatási intézmények által kínált kutatás-fejlesztési és innovációs eredményekhez.