Finanszírozás

2013 óta alapvetően szétválik az óvodák és az iskolák finanszírozása. Az óvodák többsége önkormányzati fenntartású, hiszen az óvodai nevelés biztosítása kötelező önkormányzati feladat, így finanszírozása továbbra is az önkormányzatokon keresztül történik. Az iskolák finanszírozása ezzel szemben 2013. január 1-jétől állami kötelesség lett.

Az óvodai nevelés finanszírozása

A finanszírozási rendszer alapvetően kétszintű: a központi költségvetési támogatások zöme a fenntartókhoz érkezik, akik a saját költségvetésük részeként határozzák meg óvodáik kiadásait. A működéshez szükséges fedezetet döntően az állami költségvetés és a fenntartó együttesen biztosítja. Ezt esetenként kiegészítheti a gyerekek által igénybe vett szolgáltatások díja és az óvodák saját bevételei.

A központi költségvetés normatív hozzájárulásának összegét az éves költségvetési törvény tartalmazza. A fenntartók intézményeik költségvetését szabadon állapíthatják meg.

Az óvodák működését célzó állami támogatásnak két formája van: a normatív és a céltámogatások. A normatív támogatások alanyi jogon megilletik az óvodák fenntartóit, a céltámogatások pályázatok útján nyerhetők el. 2013 óta a korábbi (gyermeklétszám-alapú) állami támogatás helyett átlagbéralapú támogatás lett bevezetve. Ettől kezdve egy bonyolult képlet alapján számított óvónői (óvodában foglalkoztatott pedagógus), illetve szakmai kisegítői (a pedagógusok nevelőmunkáját közvetlenül segítők) létszámhoz ad az állam bértámogatást.

Pályázati úton új óvodák építésére és a meglévők bővítésére van lehetőség, amire az állami költségvetés külön keretet állapít meg.

Az alap- és a középfokú oktatás finanszírozása

A köznevelés finanszírozási rendszere 2013 után alapvetően megváltozott. Az iskolák állami kézbe vétele mind a forrásokat, mind azok felhasználását érintette. A leglényegesebb változás, hogy az állami finanszírozás aránya megnőtt, illetve az iskolák önálló költségvetése megszűnt.

Az új rendszerben – 2017 elejéig – az állam a korábbi önkormányzati iskolák szakmai feladatainak (1) finanszírozását, ezen belül jellemzően a tanári béreket, valamint az oktatáshoz közvetlenül szükséges szakmai dologi kiadásokat fedezte csak teljes mértékben. A működés egyéb költségei (2), mint például a közműdíjak, a köznevelési alapfeladat ellátásához szükséges bútorok, eszközök, felszerelések biztosítása, a tanulók ellátásával (étkeztetés, utaztatás) kapcsolatos kiadások, valamint az épületek karbantartásával, felújításával, bővítésével, kapcsolatos tulajdonosi kiadások (3) az önkormányzatokat terhelték. A 3000 fő alatti lakosságszámú települések esetében automatikusan, nagyobb települések esetében azok kérelmére vállalta át az állam a működtetési költségeket is. A köznevelési intézmények napi működésében sok konfliktust okozott a finanszírozás kettőssége: rengeteg vita és működési nehézség adódott abból, hogy egy-egy feladat, eszköz biztosítását az államnak vagy az önkormányzatnak kell-e fizetnie, illetve jelentős különbségek adódtak az önkormányzatok eltérő fizetőképessége miatt is.

A gyermekétkeztetés biztosítása a rendszer 2017. évi átalakítását követően is a települési önkormányzat kötelező feladata maradt.

A 2013. évi új rendszer a közvetlen forrásokat illetően hatalmas átrendeződést jelentett az oktatás finanszírozásában: az önkormányzati (bár jelentős részben normatív alapon járó állami támogatásból származó) források aránya 2012-ről 2013-ra ISCED 1–2 szinten 95%-ról 23%-ra, ISCED 3 szinten, vagyis középfokon pedig 76%-ról 11%-ra csökkent.

Ez a rendszer 2017-től kezdődően ismét módosult: a (2) tétel teljes egészében állami feladat lett, párhuzamosan az önkormányzatok fenntartói jogának teljes megszüntetésével. Kivételt az óvodák jelentenek, mert azok önkormányzat fenntartásában maradtak. Ezzel együtt egyes, jobb anyagi helyzetben lévő önkormányzatokra ún. szolidaritási adót vetett ki mind a 2017., mind a 2018. évi költségvetési törvény. Ettől az évtől kezdve az önkormányzatokat már csak az iskolaépületek tulajdonosi jogából adódó fejlesztési és felújítási költségek (3) terhelik.

Az oktatásra szánt állami támogatások a köznevelés tekintetében – az óvodák kivételével – 2013. január 1-jétől 2016. december 31-ig az egyetlen állami fenntartón, a KLIK-en keresztül jutottak el a köznevelési intézményekhez.

A 2017. január 1-jétől bekövetkező decentralizáció eredményeképpen a KLIK helyébe intézményfenntartóként az önálló költségvetési szervként működő tankerületi központok (60) léptek.

Ezzel a 2013 és 2016 közötti, nehézkessége miatt sokak által bírált rendszer jelentősen módosult, s a korábbi évek forráskivonása után a pénzügyi kondíciók is javultak.

A szakképzés finanszírozása

Fontos változás történt a középfokú szakképzésben (ISCED 3) 2015-ben: a szakképzési programokat kínáló iskolák fenntartása a szak- és felnőttképzésért felelős Nemzetgazdasági Minisztériumhoz (NGM), majd 2018-ban az újonnan alakult Innovációs és Technológiai Minisztériumhoz került. A fenntartási kiadásokat megosztották az általános képzésért, illetve a szakképzésért felelős minisztériumok fenntartó szervezetei között. A többféle programot kínáló iskolák besorolásáról egyedi döntések születtek. A szakképzés keretében a művészeti képzések, illetve a jelenleg nappali rendszerben oktatott egészségügyi és szociális szakmákkal kapcsolatos felügyelet az EMMI felelősségi területe. Az agrárágazathoz tartozó képzések az Agrárminisztériumhoz tartoznak. A rendészeti és honvédelmi ágazatok a Honvédelmi Minisztérium felügyeleti körébe tartoznak.

A szakképzés együttműködési rendszerét a Szakképzési Innovációs Tanács (SZIT), az ágazati készségtanácsok (ÁKT-k) és a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara, MKIK) alkotják.

A stratégiai érdekegyeztetés szereplői között kiemelkedő jelentőséggel bír a SZIT (Szakképzési Innovációs Tanács), mely az innovációs és technológiai miniszter szakképzéssel és felnőttképzéssel kapcsolatos feladatainak ellátását segítő, szakmai döntés-előkészítő, véleményező és javaslattevő országos testület. Létrejöttének célja a magyar szakképzési rendszer továbbfejlesztésének támogatása.

Az egyes gazdasági ágazatok részéről a szakképzés tartalmi szerkezetének fejlesztése és korszerűsítése, a munkaerőpiaci igények és a képzési kínálat összehangolása feladatköreiben az ágazati készségtanácsok (ÁKT-k) vesznek részt. Az új szakmai elvárásoknak megfelelő szakmastruktúra kialakításában a 2019-ben működésüket hivatalosan is megkezdő ÁKT-k jelentős részt vállaltak. Az ÁKT-k feladata, hogy elősegítsék a munkaerőpiaci igények és a képzési rendszer összhangjának megteremtését, valamint véleményezési, illetve javaslattételi munkával hozzájáruljanak a szak- és felnőttképzési rendszer működtetéséhez, szükséges átalakításának folyamatához.

Változatlanul fontos szerepet játszik az MKIK(Magyar Kereskedelmi és Iparkamara) a szakirányú oktatás megerősítésében, a duális képzőhelyek minősítésében és hatóságként végzett ellenőrzésében, az életpálya-tanácsadási és pályaorientációs feladatok ellátásában, az országos és nemzetközi tanulmányi versenyek szervezésében, valamint az ÁKT-k koordinációjában és működtetésében.

A szakképzés finanszírozásában az állam mellett a gazdálkodó szervezetek közvetlenül – tehát az általános adók állami költségvetésbe való fizetésén túl – is részt vesznek. Ennek alapja a cégek által fizetendő szakképzési hozzájárulás, amelynek célja a gyakorlati képzés fejlesztése. A befizetések egy központi alapba kerülnek, amelyből az állami szakképző intézmények, az állammal szakképzési megállapodást kötő magánintézmények, bizonyos gyakorlatigényes alapszakok (BA/BSc) esetében a felsőoktatási intézmények, valamint az iskolarendszeren kívüli felnőttképzés intézményei részesülnek.

Szakképzési hozzájárulásra különböző gazdasági vállalkozások kötelezettek. A hozzájárulás mértéke a bérköltség 1,5%-a. A kötelezettség – törvény által részletesen szabályozott módon – a következőképpen teljesíthető:

• a szakképző iskolában, illetve a felsőoktatási intézményekben tanulók gyakorlati képzési feladatainak ellátásával;
• a szakképző iskolák számára együttműködési megállapodás alapján történő átadásával (ez a lehetőség az iskolák államosításával erősen leszűkült);
• a hozzájárulásra kötelezett cégek saját munkavállalói számára nyújtott szakmai vagy nyelvi képzés meghatározott költségeivel;
• a hozzájárulási kötelezettségét a fenti módon nem vagy csak részben teljesítő vállalkozások esetében a fennmaradó összegnek az adóhatóságnál vezetett számlára való befizetésével. Ez képezi a szakképzés fejlesztését szolgáló központi alapot.

A 2020. január 1-jétől hatályos, új LXXX. számú szakképzési törvény és 2020. február 7-én megjelent végrehajtási kormányrendeletének egyik legfontosabb célja a duális képzési modell további fejlesztése, a munkaalapú tanulás erősítése. Az új szakképzési törvény aKormány 1168/2019. (III. 28.) Korm. határozata által elfogadott, a „Szakképzés 4.0 – A szakképzés és felnőttképzés megújításának középtávú szakmapolitikai stratégiája, a szakképzési rendszer válasza a negyedik ipari forradalom kihívásaira” című stratégián alapul.

Az új szabályozásnak megfelelően a szakképzés és felnőttoktatás tartalmát, illetve a képzési kínálatot a vállalati igényeknek megfelelően az ÁKT-k határozzák meg. A tanulószerződést felváltja a szakképzési munkaszerződés, amely szintén a tanuló és egy vállalat között jön létre, de amelynek keretében szakmai gyakorlat mellett szakmai elméleti képzésben is részt lehet venni, és amely beleszámít a szolgálati időbe is.

A tanuló-előszerződés lehetősége is megszűnik. A tanuló, illetve a képzésben részt vevő személy a szakirányú oktatást megelőzően a duális képzőhellyelszakképzési előszerződést köthet, amelyben a felek arra vállalnak kötelezettséget, hogy a szakirányú oktatás céljából későbbi időpontban szakképzési munkaszerződést kötnek. A duális képzőhely a munkaszerződés megkötése előtt a képzésben részt vevő tanulók kiválasztási eljárását folytathatja le.

A duális képzőhelyek nyilvántartásáért továbbra is az MKIK felel, a munkaszerződéseket pedig vállalatok rögzítik a NEPTUN-KRÉTA rendszerben, de adatokat szolgáltatnak a gazdasági kamarának is. Ha a tanuló nem tudja munkaszerződés keretében teljesíteni a képzési gyakorlatát, iskolai tanműhelyben is teljesítheti a már meglévő tanulói jogviszonya keretében.

A 2020/2021-es tanévtől megszűnik a kamarai garanciavállalás és az együttműködési megállapodás is, de továbbra is kamarai feladat vállalati gyakorlati képzőhelyet keresni a szakképzésben tanulók számára. Az ötosztályos technikum 11–13. osztályaiban, valamint a háromosztályos szakképző iskolában a 10–11. osztályban lehet vállalati munkaszerződéssel teljesíteni a szakirányú elméleti és gyakorlati oktatást.

A változásokat a 2020/2021-es tanévtől felmenő rendszerben vezetik be. A jelenleg tanulószerződéssel vagy együttműködési megállapodással rendelkező tanulókra az előző törvény szabályozásai vonatkoznak, ahogy az ezzel kapcsolatos juttatások és elszámolási szabályok is 2021. január 1-ig.

A 2020/2021-es tanévtől viszont új szerződésként már csak szakképzési munkaszerződést lehet kötni. A tanuló, illetve a képzésben részt vevő személy a szakképzési munkaszerződés időtartama alatt a társadalombiztosítás ellátásaira való jogosultság szempontjából munkaviszonyban foglalkoztatott biztosítottnak minősül, a munkaviszony időtartama nyugellátásra jogosító szolgálati időnek, munkabére nyugdíjalapot képező jövedelemnek számít. A szakképzési munkaszerződés keretében a duális képzőhelyen a tanulók munkabért kapnak, melynek összege az érvényes minimálbér egy havi összegének legalább 60%-a. Azonban a jó eredményt felmutató diákok esetében ez az összeg elérheti a mindenkori minimálbér összegét is.

2021. január 1-jétől jelentősen megváltoznak a szakképzési hozzájárulás megállapítására vonatkozó szabályok. A szabályozás célja a szakképzés keretén belül a kvalifikált munkaerő képzéséhez és támogatásához szükséges források biztosítása. A források előteremtéséhez a vállalkozások a szakképzési hozzájárulási kötelezettség teljesítésével járulnak hozzá, de a képzés szervezésével megvalósuló állami feladatellátás okán a gyakorlati képzéssel kapcsolatos költségeiket a kötelezettségük csökkentésével érvényesíthetik. A szakképzési hozzájárulás teljesíthető pénzbeli befizetéssel és/vagy szakirányú oktatás (elmélet és/vagy gyakorlat) szervezésével. A szakképzési hozzájárulás alapja a szakképzési hozzájárulásra kötelezettet terhelő szociális hozzájárulási adó alapja. A szakképzési hozzájárulás mértéke a szakképzési hozzájárulás alapjának 1,5%-a (bruttó kötelezettség).

Az oktatásra szánt állami támogatások felhasználását a két állami intézményfenntartó (a közoktatásért felelős Klebelsberg Központ [KK], illetve a szakképzésért felelős Nemzeti Szakképzési és Felnőttképzési Hivatal [NSZFH]) a centralizált, de a 2017-ben a korábbinál nagyobb önállóságot élvező tankerületi központok, illetve a 2015-ben létrejött szakképzési centrumok közvetítésével oldja meg. A KK-hoz tartozó általános iskoláknak és gimnáziumoknak nincs önálló költségvetésük, iskolai szinten ezért a pénzfelhasználást nem is lehet követni. 2017-től a korábbinál kevesebb (196 helyett 59) tankerület a központ által meghatározott iránymutatás mellett önállóan dönthet a pénzek felhasználásáról.

Ezzel a 2013 és 2016 közötti, nehézkessége miatt sokak által bírált rendszer jelentősen módosult, s a korábbi évek forráskivonása után a pénzügyi kondíciók is javultak. A szakmai középfokú oktatásban működő szakképzési centrumoknak szintén saját költségvetésük van, a hozzájuk tartozó iskoláknak pedig olyan pénzügyi keretük, amelynek felhasználását az adott szakképzési centrummal kell engedélyeztetni. A szakképzési centrumok gazdálkodását, költségvetési kondícióit több változás is érintette az elmúlt években. A 2019-ben bevezetett kancellári rendszer alapján a szakképzési centrumok működtetését az új vezetők végzik. A szakképzési centrumok költségvetése 2020-ban jelentősen bővült a szakmai oktatók béremelésével összefüggésben. A Nemzeti Foglalkoztatási Alap, 2021-től a Gazdaságvédelmi Alap, illetve egyes ITM-fejezeti kezelésű előirányzatok terhére jelentős mértékű fejlesztési és kiegészítő működési támogatásban részesülnek a szakképzési centrumok.

A 2019. évi új LXXX. számú szakképzési törvény új fogalmat vezetett be a szakképzésben oktató dolgozókkal (tanárok, megbízási jogviszony keretében foglalkoztatott óraadók, gyakorlati oktatók) kapcsolatban. A 2020/2021-es tanévtől kezdve a szakképzési intézményben tanító pedagógusokat egységesen„oktató”-nak nevezik. Azaz a szakképző intézményben a közismereti oktatási feladatokat, az ágazati alapoktatási és a szakirányú oktatási feladatokat a szakképző intézménynél munkaviszonyban vagy óraadóként megbízási jogviszonyban álló oktatók látják el. Az új jogszabályi háttér szakít tehát a korábbi, a közalkalmazottak jogállásáról szóló törvényhez kötött merev szabályozással arra figyelemmel, hogy a szakképzés rendszerével szembeni elvárások a jogviszonynak és a munkafeltételeknek a munkaerőpiaci helyzethez való rugalmas alakíthatóságát követelik meg, hogy a gyakorló szakemberek (mérnökök, közgazdászok, illetve más szakemberek) minél szélesebb körben bevonhatók legyenek a szakképzésben folyó oktatásba. Ugyanakkor az oktatóknak 2020. július 1-jétől a jogállása is megváltozott, és a közalkalmazotti törvény hatálya alól kikerülve a polgári törvénykönyvnek és a munka törvénykönyvének a rendelkezései vonatkoznak rájuk. Emellett megtarthatják a közalkalmazotti jogviszonyban járó kedvezményeiket is, mint pl. pedagógusigazolvány, fizetett szabadságnapok száma, jubileumi jutalom stb. A jogviszony megváltozása tehát nem jár hátrányos következménnyel senkire nézve. A változás oka, hogy közalkalmazottként a közalkalmazotti bértáblában szereplő bérek vonatkoztak rájuk, amelyek nem versenyképesek a vállalkozási szektor béreivel. A szakképzésben dolgozók bére 2020. július 1-jétől jelentősen nőtt. Az állami költségvetésből 35 milliárd forintot biztosítottak béremelésre, ami átlagosan 30%-os bérfejlesztést tett lehetővé. Az emelés egyénileg változó mértékű volt. Az új bérezési rendszer teljesítményalapú, és mintegy 32 000 a szakképzésben, valamint a felnőttoktatásban dolgozó embert érint.

Annak érdekében, hogy a szakképzésben a legfelkészültebb oktatók a legújabb ismereteket oktassák, a 2020/2021-es tanévtől négyévenként legalább 60 óra kötelező továbbképzésben kell részt venniük. A szakmai oktató továbbképzését elsősorban vállalati környezetben vagy képzőközpontban kell teljesíteni. A továbbképzési kötelezettség nem teljesítése az oktató foglalkoztatásra irányuló jogviszonyának megszüntetését vonhatja maga után. Mentesül a továbbképzési kötelezettség alól az oktató, ha a rá irányadó öregségi nyugdíjkorhatár eléréséhez öt évnél rövidebb idő van hátra. Az oktatót a szakképzési intézmény igazgatója háromévente értékeli. A szakképző intézményeknek 2022. augusztus 31-ig kell minőségirányítási rendszert kidolgozni és bevezetni, ennek egyik eleme az oktatók értékelési rendszere. A szakképzési centrumokba tömörülő szakképző intézmények finanszírozása az állami fenntartású intézmények esetében a költségvetési törvény előirányzata szerinti költségvetési sorról történik. A nem állami fenntartású (egyházi, alapítványi) intézmények esetében a kifizető a finanszírozó a Magyar Államkincstár (MÁK).

A szakképzési hozzájárulásból származó, az adóhatósághoz kerülő befizetések a Nemzeti Foglalkoztatási Alap (2021-től Gazdaságvédelmi Foglalkoztatási Alap) képzési alaprészébe kerülnek. Az alaprész feletti rendelkezési jogot a szakképzésért és felnőttképzésért felelős miniszter gyakorolja.

Az Alap képzési alaprésze tartalmazza

1. a szakképzéshez kapcsolódó feladatok ellátására, a szakképzés megszervezéséhez, működtetéséhez és fejlesztéséhez nyújtható támogatások, valamint a szakképző intézmény tanulója számára járó ösztöndíj, egyszeri pályakezdési juttatás és támogatás kifizetésének költségeit;
2. az Nftv. szerinti duális képzés finanszírozásának előirányzati fedezetét.

A Nemzeti Foglalkoztatási Alap képzési alaprésze felhasználható az Fktv. szerinti felnőttképzési tevékenység megszervezéséhez és fejlesztéséhez kapcsolódó támogatás biztosítására.

A képzési alaprész

1. a szakképzési alapfeladat-ellátás keretében felhasználható:

1. a rendvédelmi ösztöndíj kivételével a szakképző intézmény tanulójának járó ösztöndíj, egyszeri pályakezdési juttatás és támogatás kifizetésére;
2. a tanulói alapkészségek teljes körű mérésére;
3. a szakképző intézményben tanulók korai iskolaelhagyásának csökkentését, a lemorzsolódott tanulók képzésbe való visszavezetését, valamint a tehetséggondozást célzó programok megvalósítására.

2. a szakképzés működtetése keretében felhasználható:

1. az állami szakképző intézmény és a szakképzési államigazgatási szervek (Nemzeti Szakképzési és Felnőttképzési Hivatal, Innovatív Képzéstámogató Központ Zrt.) központi támogatással nem fedezett működési költségeinek a fedezésére;
2. az állami szakképző intézmények és a szakképzési államigazgatási szervek beruházási és felújítási célú támogatására;
3. a szakképzési államigazgatási szerv szakképzéssel összefüggő feladata ellátására;
4. a gazdasági kamarának a gazdasági kamarákról szóló törvényben és az Szkt.-ben meghatározott feladata, továbbá a szakképzésért felelős miniszterrel kötött megállapodásban foglalt szakképzési feladatok ellátására;
5. a képzőközpontok duális képzési tevékenységével összefüggő működési költségeire és fejlesztésére;
6. a szakképzés információs rendszerének fejlesztésére és működtetésére.

3. a szakképzés népszerűsítése és fejlesztése keretében felhasználható:

1. a szakképzéshez kapcsolódó információk terjesztésével és a szakképzés népszerűsítésével kapcsolatos tevékenységre;
2. a szakképzés korszerűsítéséhez szükséges tananyag- és taneszközfejlesztésre és központi programok kidolgozására;
3. országos szakmai tanulmányi versenyek és Magyarországon megrendezésre kerülő nemzetközi szakmai versenyek szervezésére, továbbá nemzetközi szakmai tanulmányi versenyen történő magyar részvételhez kapcsolódó költségekre, valamint ehhez kapcsolódóan a WorldSkills, az EuroSkills vagy egyéb nemzetközi versenyen érmet vagy kiemelt elismerést szerző magyar versenyzők díjazására;
4. az oktatók továbbképzésére;
5. a Kormány döntésén alapuló, szakképzéssel összefüggő központi program megvalósítására;
6. szakképzési célú uniós finanszírozású program elő- és társfinanszírozására.

Felhasználható még:

4. az Fktv. szerinti felnőttképzési tevékenység megszervezéséhez és fejlesztéséhez kapcsolódó támogatás biztosítására;

5. a foglalkoztatás elősegítéséről és a munkanélküliek ellátásáról szóló 1991. évi IV. törvény 39. § (4) bekezdésében meghatározott díjak, kiadások és költségek finanszírozására.

A képzési alaprészből – erre irányuló támogatási kérelem alapján – támogatás nyújtható:

1. szakirányú oktatási célt szolgáló tanműhely létesítéséhez, ha az képzőközpontként való működésre irányuló szándékhoz kapcsolódik;
2. képzőközpont szakirányú oktatási célt szolgáló meglévő tanműhelyében folytatott szakirányú oktatás tárgyi feltételeinek fejlesztéséhez.

Pénzügyi autonómia és ellenőrzés

Az óvodák finanszírozása a helyi önkormányzat jövedelemtermelő képességének függvénye. A bérekben 2013-tól jelentős az állam szerepvállalása, és egységes szempont szerint történik. Ma elsősorban az óvodai infrastruktúrában, a tárgyi felszereltségben tapasztalható eltérésekben mutatkozik meg a fenntartók eltérő anyagi helyzete. Az óvodák gazdasági önállósága eltérő, a fenntartó önkormányzattól függ.

Nagyobb településeken jellemző az óvodák nagy szervezeti egységbe való összevonása, ez pénzügyi önállósággal is társulhat az így kialakított nagy óvodai szervezetben. Kisebb települések esetén a kis óvodai egységek gazdálkodási önállóságára kicsi az esély. Előfordulnak több települést átfogó óvodai egységek is eltérő fenntartói és finanszírozási konstrukcióban. Kisebb településeken korábban gyakori volt az óvoda és az általános iskola egy szervezetbe vonása. Ez a lehetőség az iskolák állami kézbe vételével 2013-ban megszűnt.

A tankerületi központok fenntartásában működő köznevelési intézmények esetében a pedagógusok a bérüket a tankerületi központtól kapják. A bérek országosan egységes bértábla szerint alakulnak, de – mivel a bértábla nem a tényleges béreket, hanem a bérminimumokat határozza meg – a korábbi önkormányzati rendszerből adódó bérkülönbségek – a szórványos visszajelzések alapján – sok helyen megmaradtak.

A tankerületi központok és a KK költségvetését az éves költségvetési törvény elkülönítve tartalmazza.

A tankerületi központok mindegyike önálló költségvetési szerv, jogi személyiségükből adódóan saját költségvetésük terhére saját döntéseket hozhatnak, ami elősegíti a helyi viszonyoknak megfelelő, hatékonyabb döntési mechanizmust, és egyúttal az állami köznevelési közfeladat ellátását biztosító fenntartói rendszer decentralizálását eredményezi.

A KK – szemben a korábbi KLIK-kel – nem lát el sem fenntartói, sem működtetői feladatokat. Középirányító szervként a tankerületi központok fenntartói tevékenységének szakmai, stratégiai összehangolásáról gondoskodik; a tankerületi központok önállóságának figyelembevételével koordinálja, segíti a tankerületi központok működését, fontos szerepet betöltve a hasonló feltételek biztosításában és a stabil, egységes rendszer megteremtésében.

Az átszervezéssel hatékonyabbá vált a fenntartói rendszer, a döntések helyben születnek a helyi igényeknek megfelelően. A tankerületi központok és a KK is konstruktív együttműködésre törekszik az intézményvezetőkkel, számítanak a tapasztalataikra a közös cél elérése érdekében. A tankerületi központok folyamatos kapcsolatban állnak az intézményekkel, oktatási környezetüket, helyi adottságaikat, eredményeiket, problémáikat jól ismerik, segítik, támogatják a működésüket. Az intézményvezetők az új rendszerben a korábbinál szélesebb döntési jogkört kaptak.

A működtetés és a fenntartás egy kézbe kerülésével az állam vállalja a teljes felelősséget a köznevelési intézményekért. Az állami intézményfenntartás legfontosabb célja, hogy országosan biztosítva legyen az iskolákban a minőségi oktatáshoz szükséges infrastrukturális háttér, a képzett humánerőforrás (szaktanári ellátottság) és a működéshez elegendő költségvetési forrás.

A Nemzetgazdasági Minisztérium (majd 2018-tól az Innovációs és Technológiai Minisztérium) fenntartásába került intézmények finanszírozási rendszeréről elmondható, hogy a szakképző intézmények tekintetében a szakképzési centrumok rendelkeznek autonómiával. A működtetés színvonalában tapasztalható különbségek csökkenésére való törekvést jelzi a felsőoktatási intézményekben működő mintára a szakképzési centrumokban a kancellária-rendszer bevezetése, amit a 2018. évi CIV. törvény tartalmaz. Ennek értelmében a szakképzési centrum első számú felelős vezetője a továbbiakban is a főigazgató, de új szereplőként megjelenik a kancellár, aki többek között a gazdasági, pénzügyi, munkaügyi, jogi tevékenységért, valamint az intézmény vagyongazdálkodásáért felel. A kancellár nem egy megerősített jogkörökkel rendelkező gazdasági igazgató, hanem az intézmény működtetéséért felelős felső vezető menedzser. A szakképzési centrumoknál az új, menedzsmentjellegű vezetés azt célozza, hogy az intézmények környezetében tevékenykedő gazdasági résztvevők igényeinek megfelelő legyen az oktatás.

Díjak

A köznevelési törvény 88. és 89. §-a alapján a köznevelés rendszerének működéséhez szükséges fedezetet az állami költségvetés és a fenntartó biztosítja, amelyet a gyermekek, tanulók által igénybe vett szolgáltatás díja és a köznevelési intézmény más saját bevétele egészíthet ki. A tanulók oldaláról nézve az óvodai ellátás és a köznevelésben való részvétel mindenki számára ingyenes. A magyar oktatási rendszer ugyanakkor ismeri a tandíj és a térítési díj fogalmát is. Tandíjat jellemzően a művészetoktatási intézményekben, illetve az adott oktatási intézmény pedagógiai programjához nem kapcsolódó oktatásért, szakmatanulás esetén pedig a harmadik szakma tanulásáért kell fizetni. Az állam tehát továbbra is biztosítja a szakképző intézményben folyó szakmai oktatás keretében a szakmaszerzés ingyenes lehetőségét. A módosult törvényi keretek között ez ráadásul kibővült, mivel immáron két szakma és egy, szakképző intézményben szervezett szakmai képzéshez kapcsolódó szakképesítés megszerzéséhez nyújt támogatást az állam. Nem minősül továbbá második szakmának, ha valaki a részszakmához tartozó szakmát kívánja megszerezni. Térítési díj elsősorban az étkezésért, illetve a kollégiumi elhelyezésért fizetendő.

Az új szabályozás tehát továbbra is tartalmazza, hogy az állam az eddigiekhez igazodva az állami szakképzési alapfeladatok ellátáshoz támogatást biztosít. A szakképző intézményben szervezett szakirányú oktatás költségeit a központi költségvetés és a fenntartó biztosítja. A duális képzőhely által szervezett szakirányú oktatás költségeit a szabályozásban meghatározottak szerint a szakirányú oktatást és képzést végző duális képzőhely biztosítja.

Az alacsony jövedelmű, valamint a legalább három gyermeket nevelő családok – a gyermekek védelméről és a gyámügyi igazgatásról szóló 1997. évi XXXI. törvény, valamint a 328/2011. Korm. rendelet alapján – az étkezési térítési díjból az óvodában 100, az iskolában 50%-os kedvezményt kapnak.

A nem állami fenntartású intézmények esetében az állammal köznevelési szerződést kötő intézmények nem szedhetnek tandíjat. Az ilyen szerződést nem kötő iskolák esetében a fenntartó határozza meg mind a tandíj összegét, mind az adható kedvezményekre vonatkozó szabályokat.

A nem állami fenntartású szakképző iskola esetében a költségvetési hozzájárulás igénybevételének feltétele, hogy a fenntartó szakképzési megállapodást kössön a felelős minisztériummal.

A gyermekek családjának pénzügyi támogatása

Magyarországon a családtámogatási törvény szabályozza a családok anyagi támogatásának állami rendszerét. A gyermek nevelési, iskoláztatási költségeihez az állam havi rendszerességgel járó iskoláztatási támogatást nyújt. Ez a támogatás alanyi jogon jár a gyermeket nevelő szülőnek a gyermek tanköteles kora végéig, illetve középiskolai tanulmányai (középiskola) befejezéséig, de legfeljebb annak az évnek a végéig, amelyben a tanuló 20. életévét betölti. A 2010/11-es tanév kezdetétől él az a rendelkezés, amely szerint felfüggesztik az iskoláztatási támogatás kifizetését, ha egy gyermek igazolatlan hiányzása eléri az 50 órát. Egy másik ellátási forma a gyermeknevelési támogatás, amelyre alanyi jogon az a szülő jogosult, aki három vagy több kiskorú gyermeket nevel. A támogatás a legfiatalabb gyermek 3. életévének betöltésétől 8. életévének betöltéséig jár.

A köznevelési törvény alapján 2013-tól az állam felmenő rendszerben ingyenessé tette a tankönyveket az általános iskolában tanulók számára. A 2020/2021-es tanévben már ingyen kapja a tankönyvet az 1–9. évfolyamon – fenntartótól függetlenül – valamennyi diák, a többi évfolyamon pedig minden rászoruló gyermek.

A tanuló, ha nappali rendszerű szakmai oktatásban vesz részt a szakképzésben, a törvényben meghatározott juttatásokra jogosult (így pl. ösztöndíj, egyszeri pályakezdési juttatás, diákigazolvány, kollégiumi elhelyezés, kitüntetés). Ösztöndíj minden ágazati alapoktatásban és a szakirányú oktatásban a szakképző intézményben részt vevő tanulónak jár, továbbá egyes előkészítő évfolyamokon és a műhelyiskolában. A juttatások közül új elem a törvényben az egyszeri pályakezdési juttatás, amelyre akkor jogosult a tanuló, ha befejezi a képzést, és szakmát szerez. Az ösztöndíj, az egyszeri pályakezdési juttatás és a támogatás mértéke és feltételei eredményfüggőek, mindezek ösztönözhetik a tanulót a szakképzésben való komoly, hatékony és eredményes részvételre.

A hátrányos helyzetű tanulók pénzügyi támogatása

Az állam mellett az önkormányzatok szociális alapon rendszeres gyermekvédelmi kedvezményre való jogosultságot állapíthatnak meg. Ez elsősorban a nagyon alacsony jövedelmű családok gyermekei, illetve a súlyosan beteg gyermekek után jár. A kedvezmény formájáról (pénzbeli, természetbeni) a lakóhely önkormányzata dönt.

A gyermekek étkeztetése terén szociális szempontok alapján van mód támogatás igénybevételére. A jogosultak köréhez tartoznak a rendszeres gyermekvédelmi kedvezményben részesülő, nappali rendszerű iskolai oktatásban részt vevő tanulók, a három- vagy többgyermekes családokban élők, valamint a tartósan beteg vagy fogyatékos tanulók.

A tanulók pénzügyi támogatása

Az állam diákigazolványt biztosít a tanulóknak, amellyel utazási, kulturális és egyéb kedvezményeket vehetnek igénybe, valamint igazolhatják jogosultságukat a tanulói jogviszony alapján járó juttatásokra, térítésekre. A diákigazolvány típusai: nappali, esti, levelező, távoktatásos és más sajátos diákigazolvány. Az igazolványt az iskolán keresztül kapják meg a diákok. Ingyenesen jut el az iskolába a tanuló, ha tanköteles korú, és a kötelező felvételt biztosító iskolája egy másik településen van. Ekkor a lakóhelye szerinti önkormányzat biztosítja az ingyenes közlekedést. A jogosultságot a jegyző igazolja. A tanulót díjazás illeti meg az iskola, kollégium által megszerzett minden olyan dolog után, amelyet a tanuló állított elő, vagy amely a tanulói jogviszonnyal összefüggésben jött létre.

Az „Út a középiskolába” alprogram célja a tanulók felkészítése érettségit adó középiskolában való továbbtanulásra, az „Út az érettségihez” alprogram a középiskola sikeres befejezéséhez segíti hozzá a tanulókat, az „Út a szakmához” alprogram pedig a szakiskolai tanulók tanulási nehézségeinek leküzdéséhez járul hozzá.

Magyarországon az LXXX/2019. számú új szakképzési törvény alapján a 2020/2021-es tanévtől felmenő rendszerben bevezetésre került az általános szakképzési ösztöndíj, amelyre az első szakma megszerzéséhez kapcsolódóan minden olyan szakképzésben tanuló jogosult, aki egy szakképző intézmény nappali rendszerű oktatásában tanulói jogviszonyban vesz részt. Az ösztöndíjat a Gazdaságvédelmi Foglalkoztatási Alap (2021-ig Nemzeti Foglalkoztatási Alap) képzési alaprészéből finanszírozzák.A szakképzésről szóló törvény végrehajtásáról szóló 12/2020. (II. 7.) Korm. rendelet (a továbbiakban: Szkr.) alapján az ösztöndíjak utalásáról a Nemzeti Szakképzési és Felnőttképzési Hivatal köteles gondoskodni. A folyósításhoz 2020. október 5-ig minden tanulónak bankszámlával kellett rendelkeznie, amelynek adatait a KRÉTA rendszerben is rögzítettek, mert a kifizetés ezen keresztül történik. A KRÉTA rendszerben az ösztöndíjra való jogosultság is látható. A számlával nem rendelkező tanulók részére a KRÉTA rendszerben az MKB Bank együttműködésével és rendszereinek az összekapcsolásával kialakítottak egy felületet, lehetővé téve az egyszerű online számlanyitást. Létrehoztak egy „MKB Jövőd” megnevezésű számlacsomagot is, amely kifejezetten a szakképzésben tanulók igényeihez van szabva.

Az ágazati alapoktatásban az általános szakképzési ösztöndíj összegét a jogszabály a mindenkori minimálbér mértékéhez köti. A technikumban tanulók 2020-ban a tanév első napján érvényes minimálbér egyhavi összegének 5%-át (8050 Ft), a szakképző iskolákban tanulók pedig a tanév első napján érvényes minimálbér egyhavi összegének 10%-át (16 100 Ft) kapnak havonta, amíg ágazati alapoktatásban vesznek részt. A két iskolatípusba járó diákok ösztöndíja között azért van különbség, mert a technikumban ez a fajta képzés két évig, a szakképző intézményben pedig egy évig tart. Előkészítő évfolyamon az ösztöndíj mértéke a tanév első napján érvényes minimálbér 5%-a, míg a műhelyiskolai programban a tanulók a szakképző iskola ágazati alapoktatásában járó ösztöndíj felére jogosultak.

Szakirányú oktatás keretében, ha az szakképző intézményben történik, a tanulók szintén szakképzési ösztöndíjra jogosultak, melynek mértékét már a tanulmányi eredmény is befolyásolja, a következők szerint:

• Ha a megelőző tanév év végi minősítésének osztályozó átlaga 2,00–2,99 között van, az ösztöndíj mértéke a tanév első napján érvényes minimálbér 5%-a.
• Ha a megelőző tanév év végi minősítésének osztályozó átlaga 3,00–3,99 között van, az ösztöndíj mértéke a tanév első napján érvényes minimálbér 15%-a.
• Ha a megelőző tanév év végi minősítésének osztályozó átlaga 4,00–4,49 között van, az ösztöndíj mértéke a tanév első napján érvényes minimálbér 25%-a.
• Ha a megelőző tanév év végi minősítésének osztályozó átlaga 4,49–5,00 között van, az ösztöndíj mértéke a tanév első napján érvényes minimálbér 35%-a.

Ha a szakirányú oktatásban a tanulók szakképzési munkaszerződés keretében duális képzésben vesznek részt, ösztöndíj helyett munkabérben részesülnek. Az Szkr. alapján a munkabér egyhavi összegének mértéke a munkaszerződés megkötésének évében, az év első napján érvényes kötelező minimálbér legalább 60%-a. Azonban a jó eredményt elérő diákok esetében ez az összeg elérheti a mindenkori minimálbér összegét is. A tanulók egyszerre csak egyféle juttatásra jogosultak: vagy ösztöndíjra, vagy bérjellegű kifizetésre.

Az általános szakképzési ösztöndíj kifizetése feltételekhez van kötve. Nem részesülhet ösztöndíjban az a tanuló, aki évismétlésre kötelezett, illetve ha az igazolatlan mulasztása eléri a hat foglalkozást.

Az LXXX/2019. számú szakképzési törvény új elemként bevezette az egyszeri pályakezdési juttatást is, amelyre akkor jogosult a tanuló, ha befejezi a képzést, és sikeres szakmai vizsgát tesz. Ennek mértéke a szakmai vizsga eredményétől függően a következőképpen változik:

• Ha a szakmai vizsga 2,00–2,99 között van, az ösztöndíj mértéke a tanév első napján érvényes minimálbér 80%-a.
• Ha a szakmai vizsga 3,00–3,99 között van, az ösztöndíj mértéke a tanév első napján érvényes minimálbér 110%-a.
• Ha a szakmai vizsga 4,00–4,49 között van, az ösztöndíj mértéke a tanév első napján érvényes minimálbér 145%-a.
• Ha a szakmai vizsga 4,49–5,00 között van, az ösztöndíj mértéke a tanév első napján érvényes minimálbér 180%-a.

Az általános szakképzési ösztöndíj mellett a 2021/2022-es tanévtől kezdve évente 2000 tanuló hátrányos helyzetére vagy rendszeres gyermekvédelmi kedvezményére és jó tanulmányi eredményére tekintettel Apáczai-ösztöndíjra pályázhat.

Magán-, egyházi és nemzetiségi intézmények

A hatályos szabályozás alapja a köznevelési törvény, amely meghatározza, hogy kik és milyen keretek között jogosultak nem állami, nem önkormányzati fenntartású köznevelési intézményeket alapítani és működtetni. E kategórián belül a köznevelési törvény megkülönbözteti a nemzetiségi önkormányzat, az egyházi jogi személy, a vallási egyesület vagy más személy vagy szervezet által fenntartott köznevelési intézményeket. Ha a köznevelési intézményt nem az állam vagy a települési önkormányzat – ideértve a helyi önkormányzatok társulását is – alapítja, működésének megkezdéséhez engedély szükséges.

A központi költségvetés a nem állami szerv által fenntartott intézmény köznevelési feladatainak ellátásához költségvetési hozzájárulást biztosít, aminek feltétele, hogy az intézmény a működési engedélyben foglaltaknak megfelelően végezze tevékenységét.

Az állam a jogi személyiséggel rendelkező egyházak, illetve a nemzetiségi önkormányzatok által fenntartott köznevelési intézmények támogatását szavatolja, az egyéb magánfenntartók köznevelési intézményeinek tevékenységéhez való állami hozzájárulást az éves költségvetési törvényre bízza. A működéshez nyújtott állami támogatás és a finanszírozás részletei az éves költségvetési törvényekben szerepelnek.

A köznevelési törvény alapján a nem állami köznevelési intézmény fenntartójával az oktatásért felelős miniszter köznevelési szerződést köthet. A köznevelési szerződés tartalmát, érvényességi idejét és megkötésének szabályait a köznevelési törvény végrehajtási rendelete szabályozza.

A nem állami fenntartású szakgimnázium és szakiskola esetében a költségvetési hozzájárulás igénybevételének feltétele az volt, hogy a fenntartó szakképzési megállapodást kössön a felelős miniszterrel.

A 2018. évre szóló költségvetési törvény – az önkormányzati óvodákhoz hasonló elven – egységes átlagbéralapú támogatást nyújt minden nem állami iskolának, ezen felül a nemzetiségi önkormányzatok és a nagyobb egyházak iskolái részére tanulólétszám-arányos hozzájárulást a működési kiadásokhoz. Minden iskolát érintő támogatás az étkezési és tankönyvtámogatás (az erre jogosult gyermekek, tanulók kedvezményes vagy ingyenes ellátásához). Ezenkívül a néhány nagyobb egyház további támogatást kap a hit- és erkölcstan oktatásához, valamint ennek tankönyveihez.