Irányadó dokumentumok

Bölcsőde

A bölcsődei gondozás-nevelés feltételeiről és részletes szakmai szempontjairól a Bölcsődei nevelés országos alapprogramja rendelkezik.

A Bölcsődei nevelés-gondozás országos alapprogramjának (a továbbiakban: Alapprogram) célja, hogy keretet adjon a Magyarországon működő bölcsődei ellátást biztosító intézményben, szolgáltatásban folyó szakmai munkának. Az Alapprogram tartalma és szemlélete összhangban van Magyarország Alaptörvényével, a 3 év alatti korosztály ellátására és nevelésére-gondozására vonatkozó jogszabályokban foglaltakkal, a bölcsődei ellátás keretében végzett nevelés (a továbbiakban: bölcsődei nevelés) hagyományaival, felhalmozott értékeivel, a nemzeti sajátosságokkal, a legújabb koragyermekkori kutatások eredményeivel.

Az Alapprogram fejezetei valamennyi bölcsődei ellátásra (bölcsődére, mini bölcsődére, munkahelyi bölcsődére, családi bölcsődére) vonatkoznak, az egyes ellátási formák sajátosságainak figyelembevételével.

A bölcsődei nevelés-gondozás országos alapprogramja szerint a bölcsődei nevelés-gondozás alapelvei a következők:

1. A család rendszerszemléletű megközelítése
2. A kora gyermekkori intervenciós szemlélet befogadása
3. A családi nevelés elsődleges tisztelete
4. A kisgyermeki személyiség tisztelete
5. A kisgyermeknevelő személyiségének meghatározó szerepe
6. A biztonság és a stabilitás megteremtése
7. A fokozatosság megvalósítása
8. Az egyéni bánásmód érvényesítése
9. A gondozási helyzetek kiemelt jelentősége
10. A gyermeki kompetenciakésztetés támogatása.

A bölcsődei nevelés-gondozás feladatai:

1. A családok támogatása, annak erősségeire építve a szülői kompetencia fejlesztése
2. Egészségvédelem, az egészséges életmód megalapozása
3. Az érzelmi és társas kompetenciák fejlesztése
4. A megismerési folyamatok fejlődésének segítése.

Az intézmények saját pedagógiai programot dolgoznak ki.

Óvoda

Az óvodai nevelés tartalmát meghatározó dokumentum, az „Óvodai nevelés országos alapprogramja”  (Alapprogram) fenntartótól függetlenül érvényes minden óvodára. Az óvodai nevelés országos alapprogramja keret jellegű szabályzó, irányelvekben, fő feladatokban, szervezeti keretekben és tevékenységekben fogalmazza meg az óvodai nevelőmunkára vonatkozó központi elvárásokat. Az alapprogram alapján – intézményi szinten – az óvodák helyi pedagógiai programokat készítenek, amelyek részletesen szabályozzák az adott óvoda tevékenységeit, módszertani megoldásait, a pedagógiai munka dokumentálásának rendjét, idejét. A pedagógiai programot a nevelőtestület készíti el, és attól függően hagyják jóvá, hogy ki a fenntartó. Önkormányzat esetében az óvodavezető a jóváhagyó, ez esetben csak többletköltség esetén szükséges a fenntartó egyetértése. Egyházi intézmények esetében a fenntartó hagyja jóvá az óvoda pedagógiai programját. A pedagógiai program nem lehet ellentmondásban az Alapprogrammal, ezt több szintű ellenőrzés biztosítja. Jogszabályban előírt az is, hogy az óvodapedagógusok a pedagógiai programban foglaltak szerint tervezhetik meg a tevékenységek módszertanát, ez differenciálódik a gyermek egyéni fejlesztési tervébe. Ezáltal biztosított, hogy a központi szabályozás koncentrálódik a gyermek egyéni fejlesztési terve (differenciálás) és az óvodapedagógus szakmai tevékenysége (portfóliója) köré. Ez az összhang biztosítja az óvodai nevelésben a szabályozott tartalmak következetességét és a helyi igények sokszínűségét. 

1.

Az óvodai csoportnapló az óvoda pedagógiai programja alapján a nevelőmunka tervezésének dokumentálására szolgál. Rendeletben szabályozott, hogy mit kell tartalmaznia, de az óvodák önálló arculattal/formátumban alakíthatják ki a naplót. Lehet papír alapú és elektronikus.

Meg kell jeleníteni benne például:

• a gyerekek nevét
• óvodai jelét
• a csoport összetételét
• a sajátos nevelési igényű gyermekek számát
• gyermekek számát, akik bölcsődei ellátásban részesültek
• a nevelési évben tankötelessé váló gyermekek nevét
• a napirendet, a napirend szerinti tevékenységek időtartamát és a tevékenységeket,
• hetente ismétlődő közös tevékenységeket tartalmazó hetirendet
• a nevelési feladatokat, a szervezési feladatokat, a tervezett programokat és azok időpontjait
• tevékenységi formák tartalmi elemeit
• az értékeléseket
• a feljegyzést a csoport életéről

Ábra: A pedagógiai programtervezés egymásra épülő elemei

[[{"fid":"2352","view_mode":"wysiwyg","fields":{"format":"wysiwyg","alignment":"","field_file_image_alt_text[en][0][value]":false,"field_file_image_title_text[en][0][value]":false,"field_caption[en][0][value]":""},"link_text":null,"type":"media","field_deltas":{"3":{"format":"wysiwyg","alignment":"","field_file_image_alt_text[en][0][value]":false,"field_file_image_title_text[en][0][value]":false,"field_caption[en][0][value]":""}},"attributes":{"style":"height: 699px; width: 700px;","class":"media-element file-wysiwyg","data-delta":"3"}}]]

Szerk. Szent-Gály, 2018.

Forrás: Óvodavezetési ismeretek: Pedagógiai program újra gondolva 2017. december. Raabe Kiadó

Nevelési feladatok és módszerek

Az Óvodai nevelés országos alapprogramja szerint az óvodai nevelésben megjelenhetnek a különböző – köztük az innovatív – pedagógiai törekvések, mivel az Alapprogram biztosítja az óvodapedagógusok pedagógiai nézeteinek, értékrendjének és módszertani szabadságának érvényesülését, megkötéseket csak a gyermek érdekének védelmében tartalmaz.

A tanulás/nevelés és a fejlesztés területei

Bölcsőde

A bölcsődei nevelés-gondozás feladatait az országos Alapprogram fogalmazza meg.

Tanulás

A kisgyermekkori tanulás színterei a természetes élethelyzetek: a gondozás és a játék. Tanulás minden olyan tapasztalat-, illetve információszerzési folyamat, amely tartós változást idéz elő a viselkedésben, illetve a gondolkodásban, valamint elősegíti, hogy a gyermek megismerje önmagát és környezetét. A tanulás a gyermek korából és fejlettségéből adódó tevékenységekbe ágyazottan történik. A kisgyermekkori tanulás színterei a természetes élethelyzetek: a gondozás és a játék, a felnőttel és a társakkal való együttes tevékenység és a kommunikáció.

Gondozás

A gondozás bensőséges interakciós helyzet a kisgyermeknevelő és a gyermek között, amelynek elsődleges célja a gyermek fizikai, testi szükségleteinek maradéktalan kielégítése. A gondozás minősége jelentős mértékben befolyásolja a szokások kialakulását és az önállósodás folyamatát.

Játék

A játék a gyermekkor legfontosabb tevékenysége, ami segít a világ megismerésében és befogadásában, elősegíti a testi, értelmi, érzelmi és szociális fejlődést. A játék ad elsősorban lehetőséget a társas kapcsolatok alakulására. A többi gyermekkel való együttlét örömforrás a kisgyermek számára, a társak viselkedése mintát nyújt, segítve a szociális képességek fejlődését biztosítja.

Mozgás

A csecsemő- és kisgyermekkor az alapvető mozgásformák kialakulásának és fejlődésének időszaka. A kisgyermekek mozgásigénye rendkívül nagy, számukra örömforrás a mozgás. Ezért a szobában és az udvaron is biztosítani kell a minél nagyobb mozgásteret, a mozgásfejlesztő játékokat. Az önállósági törekvések támogatása során a gondozási műveletekben való aktív részvétel lehetőséget ad a praktikus mozgások gyakorlására, finomítására.

Mondóka, ének

A bölcsődei ellátást nyújtó intézményben, szolgáltatónál sokrétű zenei élmény átélésére, tapasztalatszerzésre ad lehetőséget a környezet hangjainak megfigyelése, a kisgyermeknevelő ének- és beszédhangja, spontán dúdolgatása, ritmusos szövegmondása, a dallam és ritmushangszerek hallgatása, megszólaltatása, a közös éneklés. Ezek érzelmi alapon segítik az anyanyelv, a zenei anyanyelv elsajátítását, a személyiség fejlődését, hozzájárulnak a kisgyermek lelki egészségéhez, valamint a csoportban a derűs, barátságos légkör megteremtéséhez.

Vers, mese

A vers, mese nagy hatással van a kisgyermek érzelmi és értelmi fejlődésére (ezen belül a beszéd, a gondolkodás, az emlékezet és a képzelet fejlődésére), valamint a szociális fejlődésre. A versnek elsősorban a ritmusa, a mesének pedig a tartalma hat az érzelmeken keresztül a személyiségre. A bölcsődei ellátást nyújtó intézményben, szolgáltatónál a népi és az irodalmi műveknek egyaránt helye van.

Alkotó tevékenységek

Az öröm forrása maga a tevékenység – az érzelmek feldolgozása és kifejezése, az önkifejezés –, nem annak eredménye. A leggyakoribb alkotótevékenységi formák a bölcsődei ellátást nyújtó intézményben, szolgáltatónál: nyomhagyó eszközök használata, firkálás, gyurmázás, ragasztás, gyűrés, tépés, ujjfestés vagy vastag ecsettel festés.

Egyéb tevékenységek

Ezek a tevékenységek valamilyen élethelyzet közös előkészítéséhez és megoldásához, a környezet aktív megismeréséhez, az egymásról és a környezetről való gondoskodáshoz kapcsolódnak (pl. babafürdetés, viráglocsolás, őszi falevelek gereblyézése, karácsonyi süteményszaggatás, gyümölcssaláta készítése stb.). Az öröm forrásai az „én csinálom” élményének, az együttességnek, a közös munkálkodásnak és a tevékenység fontosságának, hasznosságának átélése.

Óvoda

Az óvodai alapprogram szerint a nevelésben alapelv, hogy:

1. a gyermeki személyiséget elfogadás, tisztelet, szeretet, megbecsülés és bizalom övezi;
2. a nevelés lehetővé teszi és segíti a gyermek személyiségfejlődését, a gyermek egyéni készségeinek és képességeinek kibontakoztatását;
3. az óvodai nevelésben alkalmazott pedagógiai hatásoknak a gyermek személyiségéhez kell igazodniuk.

Az óvodai nevelés feladata az óvodáskorú gyermek testi és lelki szükségleteinek kielégítése. Ezen belül:

– az egészséges életmód alakítása;

– az érzelmi, az erkölcsi és az értékorientált közösségi nevelés;

– az anyanyelvi, értelmi fejlesztés és nevelés megvalósítása.

Az óvodáskor végére a gyermekek többsége éretté válik az iskolába lépésre. Az iskolakezdéshez testi, lelki és szociális érettség szükséges:

• A testileg egészségesen fejlődő gyermek az óvodáskor végére összerendezettebb, harmonikus finommozgásra képes. Mozgását, viselkedését, testi szükségletei kielégítését szándékosan irányítani képes.
• A lelkileg egészségesen fejlődő gyermek az óvodáskor végére nyitott érdeklődésével készen áll az iskolába lépésre. A tanuláshoz szükséges képességei alkalmassá teszik az iskolai tanulás megkezdéséhez. (Az önkéntelen emlékezeti bevésés és felidézés, továbbá a közvetlen felidézés mellett megjelenik a szándékos bevésés és felidézés. Megjelenik a tanulás alapját képező szándékos figyelem, és az elemi fogalmi gondolkodás is kialakulóban van.) Különös jelentősége van a téri észlelés fejlettségének, a vizuális és az akusztikus differenciációnak, a téri tájékozottságnak, a térbeli mozgásfejlettségnek, a testséma kialakulásának.
• Az óvodáskor végére a gyermekek szociálisan is éretté válnak az iskolára. A szociálisan érett gyermek egyre több szabályhoz tud alkalmazkodni, késleltetni tudja szükségletei kielégítését. Feladattudata kialakulóban van, s ez a feladat megértésében, a feladattartásban, a feladatok egyre eredményesebb elvégzésében nyilvánul meg. Kitartásának, munkatempójának, önállóságának, önfegyelmének alakulása biztosítja ezt a tevékenységet.

A tevékenységek és feladatok az óvodában:

Vers, mese

A gyermeki önkifejezés alternatív lehetőségeinek biztosítását várják el az óvodai neveléstől e tevékenységek megvalósulásában, továbbá elvárásként jelenik meg az óvodában a népi, a klasszikus és a kortárs irodalmi művek megismertetése a gyermekekkel. A többnyire játékos mozgásokkal is összekapcsolt mondókák, dúdolók, versek hozzájárulnak a gyermek érzelmi biztonságához, anyanyelvi neveléséhez. A mese különösen alkalmas az óvodás gyermek szemléletmódjának és világképének kialakítására. Visszaigazolja a kisgyermek szorongásait, s egyben feloldást és megoldást kínál. A gyermek saját vers- és mesealkotása, annak mozgással és/vagy ábrázolással történő kombinálása az önkifejezés egyik módja. A mindennapos mesélés, mondókázás és verselés a kisgyermek mentális higiénéjének elmaradhatatlan eleme. Az óvodában a népi, a klasszikus és a kortárs irodalmi művek egyaránt helyet kapnak.

Ének, zene, énekes játék

Az énekes népi játékok és az igényesen válogatott kortárs művészeti alkotások fontos eszközül szolgálnak a gyermek zenei képességeinek (ritmus, éneklés, hallás, mozgás) és zenei kreativitásának alakításában. A zenehallgatási anyag megválasztásánál az óvodapedagógustól elvárás, hogy vegye figyelembe a nemzetiségi, etnikai kisebbségi nevelés esetében a gyermekek hovatartozását is. Az óvodában a környezet hangjainak megfigyelése, bizonyos ölbeli játékok, a népi gyermekdalok, az éneklés, az énekes játékok, a zenélés örömet nyújtanak a gyermeknek, egyben felkeltik zenei érdeklődését, formálják zenei ízlését, esztétikai fogékonyságát. Az élményt nyújtó közös ének-zenei tevékenységek során a gyermek felfedezi a dallam, a ritmus, a mozgás szépségét, a közös éneklés örömét. A népdalok éneklése, hallgatása, a gyermeknéptáncok és népi játékok a hagyományok megismerését, továbbélését segítik. Az óvodai ének-zenei nevelés feladatainak eredményes megvalósítása megalapozza, elősegíti a zenei anyanyelv kialakulását.

Rajzolás, mintázás, kézi munka

A rajzolás, festés, mintázás, építés, képalakítás és a kézimunka mint az ábrázolás különböző fajtái, továbbá a műalkotásokkal, a népművészeti elemekkel, az esztétikus tárgyi környezettel való ismerkedés is fontos eszköze a gyermeki személyiség fejlesztésének. Az óvodapedagógus feladata megismertetni a gyermekeket az eszközök használatával, a különböző anyagokkal, a rajzolás, festés, mintázás és kézimunka különböző technikai alapelemeivel és eljárásaival. Az óvodapedagógus az ábrázoló tevékenységekre az egész nap folyamán teret, változatos eszközöket biztosít.

Mozgás

Az alapelvekkel összhangban különös figyelem kerül a mindennapos testnevelés tervezésére, megszervezésére, biztosítására. A rendszeres egészségfejlesztő testmozgás, a gyermekek egyéni fejlettségi szintjéhez igazodó mozgásos játékok és feladatok, a pszichomotoros készségek és képességek kialakításának, formálásának és fejlesztésének eszközei. A mozgásos játékok, tevékenységek, feladatok rendszeres alkalmazása kedvezően hatnak a kondicionális képességek közül különösen az erő és az állóképesség fejlődésére, amelyek befolyásolják a gyermeki szervezet teherbíró képességét, egészséges fejlődését. A spontán, szabad játék kereteiben végzett mozgásos tevékenységeket kiegészítik az irányított mozgásos tevékenységek. Az óvoda törekszik a gyermekeket legjobban fejlesztő, kooperatív mozgásos játékok széleskörű alkalmazására.

A nemzetiséghez tartozó gyermekek óvodai nevelésében biztosítani kell az önazonosság megőrzését, ápolását, erősítését, átörökítését, a gyermekek nyelvi nevelését és a multikulturális nevelésen alapuló integráció lehetőségét. A hazájukat elhagyni kényszerülő családok (migránsok) gyermekeinek óvodai nevelésében biztosítani kell az önazonosság megőrzését, ápolását, erősítését, társadalmi integrálását.

Pedagógiai szemléletmód

Bölcsőde

A bölcsőde a gyermek fejlődésének nyomon követése, a fejlődési folyamat alakulásáról való tájékozódás céljából az egyes módszertani javaslatokban megfogalmazott módon dokumentációt vezet. (Ehhez módszertani ajánlások állnak rendelkezésre.) A Módszertani útmutató a nevelőknek a kisgyermekekről vezetett szakmai dokumentációhoz a Magyar Bölcsődék Egyesülete kiadásában) segítséget nyújt. A nevelés a bölcsődében a gyermek megfigyelésére épül. A kisgyermeknevelő megfigyeli a csoportjába tartozó gyermekeket, és tapasztalatait dokumentálja. Írásaiból kiderül, hogy ismeri a gyermekek fejlődésének törvényszerűségeit, az egyes fejlődési szakaszok jellemzőit. Ezek alapján fogalmazza meg a gyermek nevelésének, fejlesztésének tervét, amely minden gyermek saját belső fejlődési programjához, tempójához, formálódó kompetenciáihoz egyénileg igazodik. A nevelői munka alapvető jellemzője annak tervezettsége, tudatossága. Egyrészt előre tervezett időben megtörténik egy-egy gyermek fejlődésének átgondolása, dokumentálása, másrészt a kisgyermeknevelők folyamatosan monitorozzák a csoportban zajló eseményeket, és a felmerülő igényeknek, szükségleteknek, valamint a tapasztalatszerzés aktualitásainak megfelelően, meghatározott időszakonként megtervezik a fő kereteket a csoportra vonatkoztatva is.

A dokumentáció semmiféleképpen sem a gyermekek minősítését szolgálja. A dokumentáció vezetésének célja, hogy a lehető legmagasabb színvonalú gondoskodás legyen elérhető a gyermek számra, hogy  a gyermek fejlődése eredményesebb legyen. A hátrányos helyzetű gyermekek esetében cél, hogy a hátrányok és következményeik mérséklődjenek. 

A dokumentáció vezetése segítséget nyújt a család rendszerszemléletű megközelítéséhez és a hatékony kapcsolattartáshoz. Amikor bölcsődébe kerül egy kisgyermek, két rendszer – a család és a bölcsőde – kapcsolódik egymáshoz. Mindkettő csak akkor végzi hatékonyan a feladatait, ha megismerik egymás tapasztalatait, nevelési céljait, és kellő érzékenységgel összehangolják azokat. Az alkalmazott módszerek és eszközök kiválasztásánál különösképpen tekintettel kell lenni a kisgyermekek fokozott biztonságigényére (a személyi és a tárgyi környezet állandósága, az adott helyzetnek a kisgyermek megszokott, számára elfogadott élethelyzetekhez való hasonlósága). Az Útmutató segíti a kisgyermeknevelőket abban, hogy megértsék a dokumentációvezetés fontosságát, lássák a kötelezően vezettet dokumentumok körét, az egyes dokumentumtípusok egymásra épülését és a funkciójuk közötti lényegi különbséget. Az egyes dokumentációtípusok leírása a jogszabályokat, a jelenlegi szakmai protokollokat, valamint az eddigi jó gyakorlatokat tükrözi. Az Útmutató tartalmaz nyomtatványi formákat és mintadokumentumokat egyaránt, melyek támpontot nyújtanak az egyes dokumentumok formai és tartalmi vonatkozásában.

A dokumentáció vezetésének alapelvei

Tárgyszerűség

A jellemzésnek, értékelésnek, megfigyelésnek mindig objektívnek kell lennie. Kerülni kell a minősítést.

Hitelesség

A dokumentáció vezetésénél és őrzésénél a tényszerűséget, valamint a személyiségi jogokat és az adatvédelmi szabályokat a legmesszebb menőkig figyelembe kell venni.

Rendszeresség

Csak a folyamatos megfigyelésből vonható le pontos, előremutató következtetés. A gyermek fejlődési dokumentációjában és a családi füzetben 1 éves korig havonta, majd 3 havonta dokumentáljuk a gyermek fejlődését. A családi füzetben ezen kívül havonta is ajánlott rövid feljegyzéseket készíteni az Útmutató idevonatkozó részében kifejtett szempontok szerint.

Szakszerűség

A fogalomhasználatnak mindig szakszerűnek, pontosnak és adekvátnak kell lennie. Fontos az adott dokumentumtípushoz kapcsolódó szaktudományos fogalmak és ismeretek tudatos alkalmazása.

Célszerűség

A dokumentáció folyamatos kontrollt biztosít a munka eredményessége tekintetében. Nem pusztán a megfigyelés rögzítése a cél, hanem a tapasztaltak hasznosítása. Az adott pedagógiai, nevelési helyzethez és megfigyeléshez igazodóan tükröződnie kell, hogy a nevelő a fejlődés érdekében milyen módszereket hogyan alkalmazott, és milyen szempontok alapján választott módszert.

 Az Európai Unió Általános Adatvédelmi Rendeletének (GDPR) megfelelően a kisgyermekekről vezetett dokumentáció esetében is alapvető szabály az adattakarékosság. A dokumentáció vezetéséhez kérni kell a szülők hozzájárulását, a rögzítetteket kérésre a szülőknek meg kell mutatni. A gyermek szülője / törvényes képviselője jogosult arra, hogy hozzájáruljon a kezelt adatokhoz, és tájékoztatást kapjon gyermeke személyes adatainak folyamatban lévő kezeléséről, az adatkezelés céljáról, időtartamáról.

A nevelés a bölcsődében a gyermek megfigyelésre épül. A kisgyermeknevelő megfigyeli az alcsoportjába tartozó gyermekeket, és tapasztalatait dokumentálja.

A gyermek-egészségügyi törzslap a gyermek egészségi állapotának rögzítésére szolgáló dokumentum. Három fő részből áll: az anamnézisből, a felvételi státuszból és a bölcsődei fejlődés dokumentálásából. A törzslapot fejlődési lap egészíti ki. Vezetése során a bölcsődei szakemberek képet kapnak a gyermek egészségi állapotáról a bölcsődébe kerülés előtti időszakokra vonatkozóan (születésének körülményei, fejlődési specifikumok, esetleges kórképek), majd végig követik a testi fejlődést, valamint rögzítik a hiányzások tényét és annak okát (pl. betegség, szabadság), valamint az esetleges baleseti sérüléseket a bölcsődébe járás időszakában.

Az üzenőfüzet feladata a szülők, illetve a kisgyermeknevelő kölcsönös tájékoztatása. Tartalmazza a gyermek és a szülők adatait, elérhetőségeit, a gyógyszer- és ételérzékenységet. A modernebb családi füzet egy sajátos kapcsolattartási forma a bölcsőde és a család között. A füzet nem pótolhatja a közvetlen kapcsolatot, a napi interakciós helyzeteket, de kiegészíti és megerősíti azokat. Hozzájárul a jó kapcsolathoz, a bizalom kialakulásához, a családi és a bölcsődei nevelés összehangolásához, a családi nevelés segítéséhez.

A fejlődési napló a kisgyermek személyiségfejlődését, képességrendszerének kibontakozását követi nyomon. Célja az, hogy a kisgyermeknevelő lássa a gyermek önmagához képest történő fejlődését, a változások ütemét és irányát, hiszen az egyéni bánásmód elengedhetetlen feltétele a széleskörű gyermekismeret. A fejlődési napló akkor tölti be szerepét igazán, ha a családokkal történő együttműködés folyamatos és rendszeres, és a feljegyzésekről a szülők is kapnak tájékoztatást. A gyermekfejlődési dokumentáció a gyermek bölcsődei ellátásának megszűnését követően irattárban megőrzendő, és 15 évig nem selejtezhető.

A bölcsődei csoportnapló vezetése kötelező, a kisgyermeknevelő és a bölcsődei dajka is részt vesz a vezetésében. A bölcsődei csoportnapló a bölcsődében, mini bölcsődében nevelkedő kisgyermekek adott csoportra vonatkozó dokumentációja. Az intézmény egyik kötelezően használatos, hivatalos dokumentuma, amely fontos információkat tartalmaz a gyermekek testi-, lelki-, szociális fejlődéséről. Adattartamával segíti a kisgyermeknevelők közötti információcserét, a csoportban zajló pedagógiai munka tervezését és értékelését, és támpontot ad a gyermekekről vezetett fejlődési napló vezetéséhez. A csoportnapló tájékoztatást ad a nevelési feladatok tervezéséről, megvalósításáról. Tartalmazza a hiányzók nevét, a napi étrendet, az aktuális eseményeket a gyermekcsoportban, valamint minden olyan történést, ami az egyes gyermek vagy a csoport életét befolyásolja.

A gyermek fejlődésére vonatkozó, folyamatosan rögzített megfigyelések teremtenek lehetőséget az egyéni és csoport szükségletek felismerésére, az egyéni bánásmód megvalósítására, a prevencióra és – ha szükséges – a korrekcióra. Alapja a szülők és a kisgyermeknevelő közötti folyamatos információcserének. Az esetleges részképességekben megmutatkozó elakadások, problémák is felszínre kerülnek, növelve a korai intervenció hatékonyságát, ezzel segítve a gyermek fejlődését.

Óvoda

Az óvodai alapprogram az alábbiakat definiálja:

A külső világ tevékeny megismerése

A külső világ tevékeny megismerésében kiemelt fontosságú a gyermek önálló véleményalkotásának, döntési képességének fejlesztését segítő pedagógiai attitűd a kortárs kapcsolatokban és a környezet alakításában. A gyermek aktivitása és érdeklődése során tapasztalatokat szerez a szűkebb és tágabb természeti-emberi-tárgyi környezet formai, mennyiségi, térbeli viszonyairól. Az óvodapedagógus feladata, hogy tegye lehetővé a gyermek számára a környezet tevékeny megismerését. Biztosítson elegendő alkalmat, időt, helyet, eszközöket a spontán és szervezett tapasztalat- és ismeretszerzésre, a környezetkultúra és a biztonságos életvitel szokásainak alakítására. Segítse elő a gyermek önálló véleményalkotását, döntési képességeinek fejlődését, a kortárs kapcsolatokban és a környezet alakításában, továbbá a fenntartható fejlődés érdekében helyezzen hangsúlyt a környezettudatos magatartásformálás alapozására, alakítására.

Munka jellegű tevékenységek

A személyiségfejlesztés fontos eszköze a munka jellegű játékos tevékenység – az önkiszolgálás, a segítés az óvodapedagógusnak és más felnőtteknek, akár a csoporttársakkal együtt. A gyermek munka jellegű tevékenysége örömmel és szívesen végzett aktív tevékenység, a tapasztalatszerzésnek és a környezet megismerésének, a munkavégzéshez szükséges tulajdonságok – mint a kitartás, az önállóság, a felelősség, a céltudatosság – alakításának fontos lehetősége, a közösségi kapcsolatok, a kötelességteljesítés alakításának eszköze. A gyermeki munka az óvodapedagógustól tudatos pedagógiai szervezést, a gyermekkel való együttműködést és folyamatos konkrét, reális, vagyis a gyermeknek saját magához mérten fejlesztő értékelést igényel.

A tevékenységekben megvalósuló tanulás

Tartalmában prioritást élvez az a pedagógiai attitűd, amely a gyermeki tevékenységekben biztosíthatja a felfedezés lehetőségét, annak örömét. Az óvodapedagógussal szemben elvárás, hogy a gyermeket a tevékenységekben megvalósuló tanulás irányítása során személyre szabott, pozitív értékeléssel segítse. Az óvodában a tanulás folyamatos, jelentős részben utánzásos, spontán és szervezett tevékenység, amely a teljes személyiség fejlődését, fejlesztését támogatja. Nem szűkül le az ismeretszerzésre, az egész óvodai nap folyamán adódó helyzetekben, természetes és szimulált környezetben, kirándulásokon, az óvodapedagógus által kezdeményezett tevékenységi formákban, szervezeti és időkeretekben valósul meg.

Az óvodai tanulás elsődleges célja az óvodás gyermek képességeinek fejlesztése, tapasztalatainak bővítése, rendezése. Az óvodapedagógus a tanulást támogató környezet megteremtése során épít a gyermekek előzetes élményeire, tapasztalataira, ismereteire.

A tanulás feltétele a gyermek cselekvő aktivitása, a közvetlen, sok érzékszervét foglalkoztató tapasztalás, felfedezés lehetőségének biztosítása, kreativitásának erősítése.

Értékelés és mérés

Bölcsőde

A pedagógia szemléletmód alapján a gyermekek fejlődése dokumentálva van (lásd fenn).

Óvoda

Óvodában a mérés alapja a gyermek megismerése. A nyomon követés folyamatos mérést kíván, minden területet meg kell ismerni.. A folyamatos megismerés adja meg a fejlesztés alapját (megfigyelés, tervezés, nevelés, oktatás). Ebben a felfogásban a mérés nem cél, hanem eszköz. Az ONOAP-ban megfogalmazott elvárás egyértelműen a nevelés differenciált folyamatának fenntartásáért határozza meg az óvodák számára a nyomon követést mint indokolt pedagógiai tevékenységet.

Az óvodai nevelés tervezését, valamint a gyermekek megismerését és fejlesztését különféle, az óvodapedagógusok által készített feljegyzések, dokumentumok szolgálják. A gyermek fejlődésének nyomon követési rendszere alapján az óvodába lépés kezdetétől az iskolába lépésig minden gyermek tervszerű szakmai megfigyelésben és támogatásban részesül. A fejlettség vizsgálata alapján megítélhető, hogy az egyes gyermekek mennyiben érik el az országos alapprogramban előírt fejlettségi szintet. Az alapprogram az iskolai életre való fejlettséget tekinti célértéknek.

A gyermek fejlődésének nyomon követése kötelező, dokumentációját az óvodapedagógusok a helyi pedagógiai programhoz illeszkedően választják ki a rendelkezésre álló szakmai anyagokból, vagy maguk készítik el.   

Az iskolák mellett óvodák számára is elérhető, ajánlott fejlődést vizsgáló módszer és eszköz a Diagnosztikus fejlődésvizsgáló rendszer vagy röviden Difer, amely az előrehaladás szempontjából kritikus elemi készségek (írásmozgás-koordináció készsége, beszédhallgatás készsége, relációszókincs, elemi számolás, tapasztalati következtetés, tapasztalati összefüggés-megértés, szocialitás) diagnosztikus értékelésére alkalmas tesztrendszer.

A rendszer az úgynevezett Fejlődési mutató segítségével lehetővé teszi e kritikus elemi készségek elsajátítási folyamatainak részletezett nyomon követését 4 éves kortól 8 éves korig. A mérőeszköz csomag emellett ismerteti e készségek elsajátítási folyamatait, és rámutat az eredményesebb fejlesztés lehetőségeire, tennivalóira. A rendszer alkalmazásával megvalósíthatóvá válik az ún. kritériumorientált készségfejlesztés, vagyis az, hogy a gyermekek egyéni fejlesztése mindaddig tartson, amíg a szóban forgó kritikus elemi készség optimális működésűvé, optimálisan használhatóvá nem válik.

Az óvoda a gyermek fejlődésének mutatóit, úgymint értelmi fejlődésének, valamint beszéd-, hallás-, látás- és mozgásfejlődésének eredményét – szükség szerint, de legalább félévenként – rögzíti. Rögzíteni kell a gyermek fejlődését szolgáló intézkedéseket, megállapításokat, javaslatokat is. Az óvodapedagógus folyamatosan tájékoztatja a szülőket a gyermek fejlődéséről. A fejlődési naplókban jellemzően nyomon követett pszichés fejlődési tényezők a következők:

Mozgásfejlődés:

• testséma fejlettség,
• mozgásfejlesztés,
• téri orientáció,
• dominancia,
• finommotorika,
• a gyermek rajzának fejlődése,
• mozgáskoordináció.

Beszédfejlődés:

• beszédkedv,
• beszédhiba,
• beszédritmus,
• szókincs,
• képolvasás,
• szövegértés.

Értelmi fejlődés: vizuális percepció,

• akusztikus percepció,
• téri orientáció,
• a figyelem, a képzelet jellemzői,
• kognitív műveletek.

Szükség esetén a pedagógiai szakszolgálati feladatellátás kertében működő szakértői bizottságok végzik a gyermekek képességvizsgálatát, a speciális igény vagy fogyatékosság szakszerű beazonosítása érdekében. A szakszolgálati ellátás áttekinthetősége és monitorozása céljából 2015 óta integrált nyomon követő rendszert alkalmaznak minden egyes ellátásba vont gyermekre vonatkozóan. Az integrált nyomon követő rendszer lehetővé teszi a gyermek teljes pedagógiai szakszolgálati ellátásának áttekintését (valamennyi ellátási esemény azonosítását), biztosítja a gyermek fejlődési útjának (változásának) átláthatóságát. A rendszer előnye, hogy a gyermekellátási életút története a nevelési/oktatási intézmények közötti váltástól függetlenül nyomon követhető.

Iskolába való átmenet

Az óvodából iskolába való átmenet támogatását a hazai köznevelés régóta kezeli, európai uniós projektek támogatását is felhasználva.

Ennek az időszaknak a megkönnyítése, problémamentessé tétele az óvodapedagógusoknak és a tanítóknak egyaránt kiemelt feladata. Több projekt és kutatás (pl. Kende–Illés 2007; Golyán 2013; Nagy 2018) foglalkozik a témával, bővül az együttműködések, a közös projektek, kezdeményezések köre.

A hazai központi (országos és regionális) és helyi (intézményi) ösztönzések, a pedagógustovábbképzések, szakmai fórumok állandó témája az intézményközi átmenet pedagógiájának összehangolása. A jó gyakorlatok átadása, innovációk kialakítása megindult, a pedagógiai eszköztár összehangolására több uniós projekt tervezett tevékenységet az óvoda–iskola átmenet témakörében, például az Oktatási Hivatalban (EFOP-3.1.1, EFOP-3.1.5, EFOP-3.2.15).